Atlétika
dr. Nguyen Anasztázia
Csapatkapitányi helyzetjelentés
Női kézilabdacsapatunk kapitányával, Dakos Noémivel beszélgettünk.
– Te hol vészeled át ezt az időszakot: maradtál Budapesten, vagy hazautaztál?
– Itt vagyok Pesten, a testvérem is, nem mentünk haza a szüleinkhez, nem kockáztatunk.
– Ami még fontosabb: hogy vagy?
– Egészségügyileg jól, de már nehezen viselem a bezártságot. Hiányoznak az edzések, a társaság, a labdás munka. Minden nap teljesítjük a kiszabott edzéstervet, de ez azért elég monoton. Mi, akik általában minden nap edzünk, hétvégén meccsre utazunk, nehezen bírjuk ezt a kvázi tétlenséget.
– A többiekről mit tudsz?
– Természetesen tartjuk a kapcsolatot, van, aki jobban, van, aki kevésbé jól viseli: nyilván az anyukák például örülnek, hogy több idejük jut a gyerekekre. Igazából sok múlik azon, hogy ki hol, milyen helyzetben próbálja átvészeli ezt az időszakot. De igyekszünk a pozitív dolgokra fókuszálni, előbb-utóbb túlleszünk ezen is.
– Mit gondolsz, miként ér véget ez a szezon?
– Nagyon kevés esélyt látok rá, hogy ebben a szezonban még pályára lépjünk, ennek értelemszerűen nem örülök. Ha a jelenlegi állásnál „fújják le” a bajnokságot, az nem lenne rossz, mivel a szakosztály történetének legjobb helyezése a mostani hetedik, ez ráadásul nagy motivációt jelenthet a jövőre nézve. A Magyar Kupában reális esélyünk volt a legjobb négy közé jutásra, ezért nagy kár.
.jpg)
