Atlétika
Krizsán Xénia
Csak két poénnal volt jobb mindenkinél, de annyival mindig
A vékony, erzsébetvárosi fiú, aki a pingpong varázslója volt. 1939-ben úgy nyert világbajnokságot Magyarországnak, hogy itthon a zsidó származása miatt eltiltották a szerepléstől, ám a nemzetközi szövetség mégis engedte indulni. Következzék a 22-szeres asztalitenisz-világbajnok Barna Viktor kalandos élete!
Braun Győző néven látta meg a napvilágot, erzsébetvárosi zsidó családban, 1911 augusztusában (a Barna Viktor nevet már ismert játékosként vette fe). Saját bevallása szerint a világ legjobb focicsatárának készült, állandóan a Tisza Kálmán téren rúgta a labdát a többi gyerekkel. Aztán valaki szólt neki, hogy a Gambrinusnál pingpongozni is lehet. A játék egyre népszerűbb volt akkoriban Pesten és havonta nyíltak az új termek. Barna is játszani kezdett, de még parafával borított ütővel, hiszen az volt az általános.
A feljegyzések szerint az ifik között sokáig csak a második legjobb volt a teremben. Aztán megjelentek a gumival borított ütők, amely újfajta technikát igényelt. Megesett, hogy napi nyolc órát ütötte a labdát, és különösen a lecsapást gyakorolta. Meg is lett az eredménye. Tizenhét évesen felnőtt válogatott lett és az MTK igazolta le. Jól tette a klub, hiszen Barna Viktor káprázatos karrierbe kezdett. 1930-ban a berlini világbajnokságon egyesben és férfi párosban is világbajnok lett, vegyes párosban pedig bronzérmes. És nem volt megállás. 1931-ben a következőt írta róla az egyik újság: „Eddig összenyert díjai kilókkal nehezebbek, mint ő. Ma már vénlegény, talán 19 éves is elmúlt. Az első versenyei után cukrászsüteménnyel díjazták, ma már nehéz ezüstserleget nyer.”
Szerencséje is volt. Ebben az évben történt ugyanis, hogy amíg Barna Londonban versenyzett, itthon kihúzták a sorsjegyét és 300 pengőt nyert. Csak azért ennyit, mert kiderült, nyolcan dobták össze a szelvény árát. A következő évben is a világ legjobbja lett egyesben, s összesen 22 alkalommal állhatott a dobogó legtetejére világbajnokságokon. Felülmúlhatatlan. Nem véletlen, hogy a világ számtalan pontjára hívták, hogy tartson bemutatómérkőzéseket. 1934-ben például az Egyesült Államok nagyvárosaiban többezer ember nézte tátott szájjal, hogy mit tud a labdával a magyar fiú. Ha az asztalitenisz nem 1988-ban, hanem már sokkal korábban felkerül a nyári olimpiák programjába, akkor Barna Viktort – szinte bizonyos – ma többszörös olimpiai bajnokként is tisztelhetnénk.
De visszatérve az életéhez. Sokfelé csábították és végül Párizsba költözött, ahol jól jövedelmező állást kapott és mellette pingpongozott. Habár itthon sokan felvetették, biztosan francia színekben fog versenyezni, eszébe sem jutott, hogy állampolgárságot váltson. 1935-ben aztán súlyos, csaknem végzetes autóbalesetet szenvedett. Éppen egy vidéki bemutató helyszínére tartott, amikor az autójával megcsúszott, a kocsi pedig többször megpördült a levegőben és az árokban landolt. „Az autóm maga alá temetett és én ájultam hevertem ebben a szörnyű helyzetben” – mondta utóbb Barna Viktor, akinek a jobb karja súlyosan sérült, a csont is tört. A törött kart fémlemezekkel rögzítették, gipszbe tették és három hónapig Pesten, a szüleinél várta meg, míg teljesen meggyógyul. 1936-ban aztán ismét tragédia érte, amíg ő Londonban időzött, az édesanyja, Braun Richárdné csupán 58 évesen elhunyt. Barna egyből repülőre ült, hogy ott lehessen az anyukája búcsúztatóján.
Aztán közeledtünk a II. világháborúhoz… Annak ellenére, hogy Barna Viktor sokszoros világbajnok volt, nemkívánatos személy lett a válogatottban. 1939-ben a szövetség eltiltotta a nemzeti csapattól, de még a bemutatóktól is. Minderről levélben értesítették a nemzetközi szövetséget, mivel közeledett a kairói világbajnokság, ahol Barna is indulni akart, természetesen magyar színekben és győzelmi esélyekkel. Végül a nemzetközi szövetség mégis engedte, hogy asztalhoz álljon és férfi párosban világbajnok lett.
A II. világháború alatt Barna Viktor Londonban élt, már a feleségével, akit 1939-ben vett el. Angliában nem volt oka az aggodalomra a zsidó származása miatt, állampolgárságot kapott és természetesen a válogatottba is meghívták. A háború után rendszeresen megfordult Magyarországon, így 1947-ben is, amikor bemutatómérkőzést tartott. A fociszeretetére jellemző, hogy 1954-ben ő is ott volt a Népstadionban, amikor Puskásék az Évszázad mérkőzésének visszavágóján 7:1-re páholták el az angolokat.
Barna Viktor az asztalitenisz utazó nagykövete lett, nem mellékesen pedig a Dunlop sportszergyártó cég munkatársa. Ő volt az, aki rábeszélte a vállalat vezetőségét, hogy az asztaliteniszt is vegyék be a profilba. A cég megbízottjaként járta a világot, akkor is, amikor 1972-ben éppen Peruban, Limában időzött. Ott kapott szívrohamot és az életét már nem tudták megmenteni. Csupán 60 éves volt…
A világ legjobbja volt és szerény ember. Mikor egyszer megkérdezték tőle, mennyivel jobb a többieknél, ezt válaszolta: „Csak két poénnal vagyok jobb náluk. De annyival mindig…”
Az MTK Budapest róla nevezte el az Új Hidegkuti Nándor Stadion egyik bejáratát.
Nyugodj békében, Barna Viktor!
