Csak bohém bárónak hívták, s ha jobban akarja, ma talán olimpiai bajnok magasugróként emlékeznénk rá.

Publikálva: 2023.03.30 Frissítve: 2023.03.27 MTK Budapest

Bár ösztönös zseni volt, a mulatozást és a jófajta italokat sokszor az edzésnél is jobban szerette. Következzék az elfeledett magasugrófenomén, báró Wardener Iván élettörténete!

Felvidéken, Tótsóváron született 1889 decemberében, egykor dúsgazdag, de később elszegényedett, sokgyermekes arisztokrata családban. A közeli Eperjesen tanult, s még iskolásként kapott kedvet a magasugráshoz. Katolikus iskolába járt, ám mikor egy ifjúsági versenyen kiszúrta magának a nyurga fiút Hertzka Rezső, az MTK atlétáinak vezetője, a fiatal báró azonnal igent mondott, s ettől kezdve az MTK színeiben indult a versenyeken.

1908-ban még nem volt 19 éves, amikor 185 centit tudott magasugrásban, az eredményén pedig mindenki csak ámult. Sorra nyerte a rangos viadalokat, ám az is kiderült, az edzéseket nagy szeretettel hanyagolta. Magas, vékony, szikár fiú volt, a magasugrásra született. Az 1911-ben produkált, 190 centiméteres, korszakos magyar rekordja után róla beszéltek a pestiek. Amikor az Újság Erzsébet-körúti olvasótermének kirakatában kifüggesztették, hogy báró Wardener előző nap 190 centis magyar rekordot ugrott, több százan tapsoltak az utcán. A következő versenyen viszont semmire sem jutott, a lapok pedig egyből tudni vélték az okát: „A báró tréning nélkül érkezett a fővárosba Sóvárról, ahol szombaton fejezte be a háromnapos vadászkirándulását.” Szeretett vadászni, mulatni, a jófajta borokat is kedvelte, a közönség pedig az elhajlásai ellenére is imádta, mert vicces, kedves ember volt. Ha egy versenyen gyengélkedett, a közönség soraiban összesúgtak az emberek: „A múlt héten vígan élt a báró!”

1911-ben mindenki biztosra vette, ő lesz a következő évben a stockholmi olimpia magasugró bajnoka. Aztán sokáig úgy volt, formahanyatlás miatt ki sem utazik. Kiment, ám külön megbíztak egy embert, hogy figyelje a bárót, nehogy az éjszakában kössön ki az olimpiai verseny előtt. Mikor megérkeztek, csapat kiment az atlétikai pályára, ahol éppen az amerikai magasugrók edzettek. A bohém báró kisétált a pályára, majd fogta magát és zakóban, mellényben, félcipőben 180 centit ugrott. Az amerikai riporterek egyből rohantak diktálni, az arany fő várományosa egy magyar báró. Az is lett volna, ám a jólértesültek szerint hiába figyelték, így is kiment a stockholmi vurstliba a viadal előtt. Az olimpiai versenyen aztán 183 centivel került döntőbe, ám a várt arany elmaradt, 180-as eredményével az „ugrottak még” kategóriába került. Persze ne legyünk igazságtalanok, az aranyhoz 193 centi kellett, amit csúcsformában sem tudott Wardener báró! Aki sokszor még arra sem figyelt (pedig sokat jelentett volna), hogy milyen távolságról fut neki a lécnek. 1913-ban például a magyar bajnokságon mikor 185 centit ugrott, lazán, mosolyogva odaszólt a többieknek: „Na most rájöttem, hogy honnan kell elugranom.”

A báró 1913 szilveszter éjszakáján a New York kávéházban időzött, ahol a nagy ünneplés közben valaki viccesen megkérdezte tőle: „mit ugranál ma éjjel?” Erre a báró: „Attól függ, mi lenne a díj?” Végül megegyeztek, ha 170 centit ugrik, akkor 10 üveg pezsgő várja vissza a New Yorkban. Az italtól már jókedvű társaság bérkocsin kiment a Hungária körútra, a gondnokkal kivitették a magasugró állványt, a báró pedig ünneplő ruhában, a tízcentis hóban, egy petróleum-lámpa fénye mellett átsuhant a 170 centi magas léc felett.

Ki gondolta volna, hogy ez a szilveszter hosszú ideig az utolsó lesz, amikor viccelődni támadt kedve az embereknek? 1914 nyarán jött a világháború, és Wardener Ivánt is besorozták, évekig fegyverrel harcolt a hazáért. Aztán jött Trianon, ő pedig úgy döntött a családjával együtt (az édesanyjával és négy testvérével), hogy áttelepülnek Miskolcra. Itt már nem érezte jól magát. Megviselte, hogy el kellett hagynia Tótsóvárt, amely idő után beolvadt Eperjesbe. Nem találta a helyét, a háború előtti bajnokot pedig szépen lassan elfelejtették az emberek.

1930-ban aztán jött a hír, báró Wardener Iván elhunyt. Mint kiderült, gyógyíthatatlan betegség támadta meg a szervezetét, a miskolci Erzsébet kórházban ápolták, ám 1930 júliusában örökre elaludt. 40 évesen… Katolikus szertartás szerint temették el, a sírnál pedig ott volt a megtört édesanyja, Dessewffy Ilona és a négy testvére. A koporsóra az MTK is elhelyezte a koszorúját, a következő felirattal: „Nagy nevű bajnokának és rekorderének a Magyar Testgyakorlók Köre”. A halála után több nekrológ is született a bohém báróról és a legtöbb újság úgy gondolta, emlékét sokáig megőrzi majd a magyar társadalom… Sajnos nem lett igazuk. Elfelejtettük. Őt is…