Kézilabda
Poczetnyik Luca
Potoniec Zsófiával, kajak-kenu szakosztályunk és a Brüll Alfréd Akadémia kiválóságával beszélgettünk.
– Elég jól sikerült a tavalyi szezon: második hely az ifi Eb-n, egy arany- és egy bronzérem az ORV-n, illetve felnőtt bajnoki cím. Mennyire vagy elégedett a 2018-as évvel?
– Maximálisan! Nem gondoltam volna, hogy egyáltalán kijutok az ifjúsági Európa-bajnokságra, borzasztóan örültem neki. Azt se hittem volna, hogy az olimpiai reménységek versenyén két számban is képviselhetem Magyarországot. Az pedig, hogy a felnőtt ob-n aranyérmesek lettünk Somogyi Szilvivel, az végképp hihetetlen volt.
– A fentiek közül melyikre emlékszel vissza legszívesebben?
– Talán annak örültem a legjobban, hogy kijutottam az Eb-re. Hogy egyáltalán elutazhattunk, ott tölthettünk egy hetet, minden nagyon jó volt.
– Mit tartasz a legnagyobb erősségednek, és mi az, amiben még mindenképpen fejlődni szeretnél?
– Talán a szorgalmam a legnagyobb erősségem, minden edzésen igyekszem a maximumot kihozni magamból. Amin mindenképpen változtatnék, az pedig a türelmetlenség. Ha mondjuk valamilyen gyakorlatot kell végezni a felkészülés során, vagy adott tempóban kell evezni, akkor ne kezdjek el kapkodni.
– Mik lesznek az idei év legfontosabb versenyei?
– Először is a tavaszi táborban kell jól teljesítenem, majd a válogatókon és a rangsorolókon is, ugyanis ezek alapján dől el, hogy kijutok-e az Eb-re, illetve a vb-re. Nagyon jó lenne kvalifikálni a világbajnokságra, ennek örülnék a legjobban.
– Mennyire tűnik reálisnak a világbajnoki kvalifikáció?
– Reálisnak reális, mindent meg fogok tenni érte, de ha esetleg az Európa-bajnoksággal kell beérnem, akkor sem leszek elégedetlen.
– Feltételezve, hogy kijutsz a fenti versenyekre, milyen eredményekkel lennél elégedett?
– Egyértelműen a dobogó a cél.
– 11. osztályba jársz, azaz csak jövőre érettségizel majd. Mennyire nehéz összeegyeztetni az élsportot és a tanulást?
– Nem érzem megoldhatatlannak, általában iskola után járok edzésre, vagy még előtte, hajnalban. Nem nehéz összeegyeztetni a kettőt, mivel az egyik szellemi, a másik elsősorban fizikai kihívást jelent, így remekül kiegészítik egymást.