Atlétika
Krizsán Xénia

Az úszóbajnok gyötrelmei, akinek évekig tyúkólban kellett laknia

Publikálva: 2023.03.09 Frissítve: 2023.03.06 MTK Budapest

Az olimpiai ezüstérmes Zachár Imre élettörténete!

1890 májusában született Budapesten, jómódú családban. Csupán 14 éves volt, mikor Halmay Zoltán, az MTK gyorsúszója két olimpiát is nyert St. Louis-ban. Zachár Imre büszke volt rá, hogy egy évvel később a nagy bajnok tanítványa lehetett az MTK-ban.

Az első évben még nem jöttek a sikerek, az egyik újság meg is jegyezte bántóan, hogy Zachár „a közepesek közt is közepes volt”, ám 1906-ban már több gyorsúszó-viadalon is nyert, 1907-ben pedig a Császárfürdőben rendezett nemzetközi versenyen a 17 éves fiú legyőzte – 804 és fél méteres úszásban – az osztrákok világbajnokát, Otto Scheff-et. Ekkor már az ország egyik legjobb úszójaként jegyezték, nem véletlen, hogy 1908-ban ott lehetett a londoni olimpián, ahol a magyar 4x200 méteres gyorsváltó toronymagas esélyesnek számított. És úgy tűnt, Zachár 18 évesen olimpiai bajnok lesz, hiszen a kvartett könnyedén vezetett a döntőben, ráadásul az utolsó ember Halmay Zoltán, a legrutinosabb úszó volt.

Már száz méter sem volt hátra a befutóig. Zachár a parton örült a többiekkel, amikor azt látták, hogy Halmay mozgása szétesik, megtorpan. Olyannyira, hogy a brit Taylor megelőzte, így a várt olimpiai aranyéremből végül ezüst lett. Zachár persze nem adta fel, és négy év múlva, 1912-ben, a stockholmi olimpiára ismét kiutazhatott a váltó tagjaként, amely megint favoritnak számított. De itt is elmaradt az arany, miután Las Torres Béla – gyenge formája miatt – nem vállalta az indulást, a négyes pedig visszalépett (ki gondolta volna ekkor, hogy Las Torres 3 év múlva hadikórházban hal meg az I. világháborúban…). Zachár a stockholmi játékokon a pólósok között is szerepet kapott, ám az osztrákok elleni vesztes meccsen kiállították, mert a lapok szerint „folyamatosan inzultálta” a vízben Ottó Scheffet. Igen, azt az úszóbajnok osztrákot, akit öt évvel korábban legyőzött a Császár uszodában.

Zachár Imre nem volt igazi úszóalkat. Amíg a nagy példaképe, Halmay magas és vékony volt, ő zömökebb, izmos testalkatú. Enni pedig nagyon szeretett. Így történt, hogy egyszer Fiume egyik éttermében meglátta, hogy a pincér meglehetősen kicsi adag bifszteket visz ki a szomszéd asztalhoz. Mivel ő is azt rendelt, megkérdezte, hogy az övé is ilyen apró lesz e? A pincér közölte, hogy ott ennyi a nagyadag, erre hét adag bifszteket rendelt…

Úszóként többre hivatott volt, ám sajnos a civil élete sem úgy alakult idősebb korában, ahogyan megérdemelte volna. A család tulajdonában álló nagy bérház egyik lakásában élt a feleségével a Thököly úton. A banki szektorban helyezkedett el, és a Magyar Jelzálog és Hitelbankban többféle vezetői állásban is dolgozott. Az irodája falán ott volt gyászkeretben az egykori barátja, Hornung Gyula fényképe. Együtt úsztak az MTK-ban, Hornung azonban csupán 25 évesen, 1914-ben elhunyt az I. világháborúban. Aztán jött a kommunista rendszer.

1948-ban az egyik újságban megjelent, hogy bizonyos Moskovits Béla, a Mezőkémia Rt. igazgatója disszidált, s aranyat, ékszereket és valutát vitt magával. A sógora, a cég főigazgatója, dr. Szirmai Lajos is emigrálni akart a rendszerből, de őt elfogták. A lap szerint ismerősénél rejtette el a vagyonát, ahol többek között 700 Napóleon-aranyat is találtak a rendőrök. És, hogy mi köze volt ehhez Zachárnak? Szirmai – az újság szerint – azt vallotta, hogy a Napoleon-aranyakat és a valutát az egykori úszóbajnoktól vásárolta, ami után Zachár Imrét is őrizetbe vették.

Hogy a rajtaütés megrendezett volt, vagy sem, nem tudni, de ami tény, ettől kezdve Zachár és családjának élete pokollá változott. Sokáig csak annyit lehetett tudni, hogy 1954 áprilisában, 63 évesen halt meg. A lapok egy sort sem írtak az olimpiai ezüstérmes haláláról. Hosszú évtizedeknek kellett eltelnie, míg kiderült, mi is történt vele. Özvegy Kormos Gyuláné, Zachár rokona 2004-ben egy olvasói levélben írta meg a bajnok hányattatásait. Mint kiderült, 1951-ben a rokonságával együtt kitelepítették. Elvették a család Thököly úti bérházát, az egykori úszó lakását is. Jászkisérre került, ahol tyúkólban kellett laknia. Budapestről kitiltották, így Jászkisérről elszökve a rokonainál, őrbottyáni nyaralójukban húzta meg magát. Nyomorogva élt, s 1954-ben szívrohamot kapott. A mentő a Fiumei úti kórházba szállította, ahol hamarosan el is hunyt. A szíve Budapesten dobbant utoljára, ott, ahová három éve nem tehette be a lábát. Így ért véget az olimpiai ezüstérmes úszó élete, aki a medencében nem volt szerencsés, és akit később tönkretett a politika.

Nyugodj békében, Zachár Imre!

Kövess minket
MTK Hírlevél

Ne maradjon le egy eseményről sem!
Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Csatlakozz RSS csatornáinkhoz és értesülj azonnal a legújabb hírekről, érdekességekről egy gombnyomásra!