Az MTK fenegyereke – Páhok István (1907-1970) elfeledett élete I. rész

Szekrényessy Attila sorozata | 30. rész

Majd száz esztendeje, 1922 nyarán tűnt fel a hazai úszósport egén a született őstehetség, a tizenöt esztendős Páhok István, ki – főként balatoni – úszóbravúrjaival, no meg eredeti vagányságával és mindig vidám természetével vált nemcsak az MTK, de az egész sporttársadalom fenegyerekévé.

Nevét hallva, ma már jószerivel senki sem tudja ki is volt ez a bohém, szerethető kis ember. Cikkünk éppen ezt a méltatlan állapotot kívánja felszámolni, mikor kikutatott életét publikálja…

Páhok István 1907. augusztus 24-én született Budapest VII. kerületében, Erzsébetváros kispolgári negyedében.

A család meglehetősen nehéz anyagi viszonyok között élt. Atyja, Páhok Károly asztalosmester – nem lévén megelégedve saját kenyérkereső szakmájával – elsőszülött fiát a jobb megélhetés reményében cipésznek taníttatta.

Az eleven, rosszul tanuló gyermek azonban nagyon korán kifejezett érdeklődést és tehetséget mutatott a sportban. „Tizenkét éves korában kezdett versenyezni és végignyerte az összes gyermekversenyeket. Győzelmes versenykarrierje a juniorversenyekben folytatódott.”

Atyját meglehetősen korán veszítette el, de anyja még tanúja lehetett induló sikereinek:

„A legmeghatottabb, egy fekete öltözetű asszony, aki magányosan áll ott a fedélzeten, le nem veszi a szemét a haragosan hullámzó Dunáról és könnyekkel lesz tele a szeme, amikor híre terjed, hogy Páhok nyerte meg a versenyt. A Páhok István édesanyja volt.”

1922. augusztus 20-a jelentős fordulatot hozott a tizenöt esztendős fiú számára. Az első világháborút követően – Szekrényessy Kálmán nyomdokain haladva – ebben az esztendőben rendezik meg több esztendei szünetet követően a Balatonfüred-Siófok közötti Balatonátúszási versenyt, későbbi nevén, Szekrényessy Kálmán emlékversenyt.  

Országos meglepetést okozva a gyermekember Páhok István lett a hosszútáv bajnoka. Neve ezt követően országosan ismertté vált, fotósok, újságírók vették körül, s kísérték figyelemmel pályáját évtizedeken keresztül: „A hajó egészen féloldalt billent, mikor a Páhokot hozó csónak a propeller oldalához simult. Mindenki elsőnek akart kezet szorítani a fiatal bajnokkal, aki vacogva, elkékült szájjal mászott át a korláton, de szemében ott ragyogott a győzelem boldogsága, kezében meg valami kis alkalmi szegfűcsokrot szorongatott.

A fényképészek újabb rohama következett. A kazánház tetejére állították fel az alacsony termetű, barnatestű fiút, aki ugyancsak türelmetlenül várta, míg a fényképészek elkészülnek. Míg a talpát égette a kazánház vas fala, a háta libabőrös volt a hideg széltől. De még most sem pihent a fiatal bajnok.

Most a sporthírlapírók tornyosultak körülötte, és Páhok meg sem próbálta, hogy hatalmas karcsapásokkal szabadítsa ki magát. Megadta magát a sorsának és szépen, illedelmesen elmondta a kérdésekre: hol született, mikor, mennyi iskolát járt, mivel foglalkozik, mi a kedvenc étele, volt-e már szerelmes, milyen cigarettát szí, mennyit treníroz, a szőke vagy a barna nők tetszenek-e neki?

Olyan volt ez a kép, mint amikor a Keleti pályaudvaron a Genfbe utazó miniszterelnököt ostromolják…”

A javítóintézetet is megjárt kis cipészsegédet felkészületlenül érte a médiasiker. A gyakori fotózások miatt lépést kívánt tartani a középosztály elegáns ruházkodási szokásaival, ami az anyagi gondokkal küzdő fiút eleinte komoly nehézségek elé állította.  

Indulásakor külsejét, megjelenését jól ábrázolja egy 1925-ös újságcikk: „A fess úszódressz helyett, amely nagyszerűen emelte ki a 18 éves pompás atlétatermetét (!), kopott kabát, visszahajtott ing és vasalatlan nadrág fedte a testét. És most már csak kevesen ismerték fel a szerényen öltözött kisfiúban a folyambajnokság elegánsan úszógyőztesét. Legfeljebb az tűnt fel, hogy viseletes nadrágjával szemben nagyon szép, formás, elegáns cipő van a lábán.” A cépészsegédtől kezdetben csupán ennyi tellett, de ez nem akadályozta a vagány MTK-s fiút, hogy biztos, határozott léptekkel induljon meg úszókarrierje felé…

Ezt olvastad már?