Atlétika
Nagy Marcell
MTK legendárium | 164. rész.
Molnár Gyuri, alias Hangya maga volt a klubhűség. Azok közül a játékosok közül került ki, akik nem pénzért, vagyonért, hanem igazi szenvedélyből, játékszeretetből lettek futballisták. Ősz fejjel így vallott elkötelezettségről és önzetlen sportszeretetről:
– Én még most is lélekben az MTK családhoz tartozom!
– Persze kijár most is az MTK meccsekre…
– Természetesen.
No és régi szemmel hogyan látja a mai kék-fehéreket? Megközelíti a mai javulóban lévő MTK a húszas évek kék-fehér csapatát?
Molnár vállat von.
– Erre nehéz válaszolni, mert ma egészen más futballt játszanak, mint az én időmben. Mindenesetre manapság sokkal nehezebb futballozni, mint régen! Sőt azt is elismerem, nekem sokkal könnyebb dolgom volt, mint az MTK jobbösszekötőjének! Mert, hát Braun Csibi és Orth mellett igazi élvezet volt játszani. Hidegkutinak viszont nincsenek ilyen világklasszis partnerei. De, ha összehasonlítani nem is nagyon lehet a mai csapatot a régivel, azért azt meg kell állapítanom, hogy a mai MTK stílusos kis csapat! Annyi bizonyos, hogy a maiak sem hoznak a régiek nevére szégyent.
– Mire emlékszik vissza legszívesebben sportpályafutásából?
Molnár végigsimítja ősz haját. Egy kissé elrévedezik a tekintete, majd csillogó szemmel válaszol:
– Tudja volt egy magyar-olasz meccs a Hungária úton 1924-ben. Az a híres! Akkor ez volt a csatársor: Braun, Molnár, Opata, Eisenhoffer, Jeny. 7:1-re vertük meg az olaszokat. Három gólt én lőttem, nagyon kijött a lépés nekünk azon a meccsen. Pedig az olasz védelem így állt fel: Combi, Rosetta, Calligaris…de hát az olaszok akkoriban nem bírtak velünk…életem egyik legboldogabb napja volt az!
– Az MTK-val kapcsolatban mi volt a legnagyobb élménye?
Itt jelentősen felcsillan Molnár szeme. Hiába, az MTK neve még ma is úgy látszik szíven találja.
– Brüll Alfréd volt a legnagyobb élményem – felel kapásból. Az ő tanításának veleje az volt: fair play a pályán, fair play az életben… Brüll nemes humanitása és nagy szelleme tette igazán naggyá a húszas évek MTK-ját! Jómagam még ma is az ő szellemiségének hatása alatt állok.
Itt elhallgat Molnár György. Szinte érzi az ember a régi nagy MTK vezető jelenlétét az elmondottak hatása alatt. De aztán mégis megbontjuk a varázst:
– Mondja meg őszintén, érdemes volt kergetnie a labdát éveken át, anélkül, hogy vagyont gyűjthetett volna magának?
– De, mennyire, hogy érdemes volt! – Válaszol élénken. – Bejártam a fél világot a futball révén, már csak emiatt is érdemes volt! Hogy a végén kiöregedtem? Hát Istenkém, ez a világ rendje. Az öregek mennek, a fiatalok jönnek, örök törvénye ez nemcsak a világnak, hanem a futballnak is…”