Az MTK egykori ötösfogata. A legendás csatársor. (Braun, Molnár, Orth, Opata, Jeny) 6. rész. Molnár György (1901-1977)

MTK legendárium | 156. rész

Molnár György, az MTK és a válogatott igazi, érző szívű játékosaként vált ismertté. Az előző részben már említettük, hogy egy-egy bántás hatására előbb vonult háttérbe, mintsem harciasan síkra szállt volna ellenfeleivel (a labdarúgópályán másként volt.) Ez ugyanakkor nem jellembeli fogyatékosságának, sokkal inkább szelíd természetének volt köszönhető. Éppen ezen tulajdonságai miatt vált mindenki számára szerethetővé. Az újságírók is tisztelték, becsülték Hangyát a világhírű csatárt, nem is fukarkodtak a dicséretekkel.

„Molnárt már egyszer-egyszer megkönnyezte az MTK. A könnyezésről jut eszembe a mende-monda szerint, mikor Zsarnóczay bíró először félbeszakította az egyik mérkőzést, Molnár elkeseredésében földre vetette magát és sírógörcsöt kapott. Ezzel a sírógörccsel azután Molnár Gyuri fölényesen megcáfolta azt a tételt, amely szerint a profiban nincs szív egyesülete iránt. Gyurinak hívja mindenki. A pályán ezt harsogják felé a Hungária hívei, a klubkaszinóban így hívja a pikológyerek, pedig Gyurinak már deresedik a feje. Nem kell azért megijedni, nem öregszik a Gyuri, az ősz fej csak családi tulajdonság, mondja is:

– Hogy őszülök? Annyi baj legyen. Azért összesen csak huszonöt éves vagyok.”

Persze, azért nem vette ilyen könnyedén Hangya ezt az őszülést. Nem csupán zavarta, de szégyellte is. Míg kortársainak egyetlen hajszála sem deresedett, addig neki már huszonévesen javarészt ősz volt a haja. Szíve szerint festette volna, de ez akkoriban még a nőknél sem volt divatban, ezért igyekezett azt a maga módján leplezni.

„Egy valami nagyon fájt neki: már huszonöt éves korában majdnem teljesen megőszült. Egyszer Brüll Alfrédnak, az MTK elnökének feltűnt, hogy Molnár félidőben – annak ellenére, hogy téli hideg volt kint – erősen megvizezte a haját. Megkérdezte, hogy miért tette ezt. Mire Molnár ezt mondta:

– Azért elnök úr, mert, ha bevizezem a hajamat nem látszik, hogy annyira ősz vagyok.”

A maga módján hiú is volt. Feljegyezték róla, hogy szeretett öltözködni, viseletére különös gondot fordított, nem véletlen, ha azt találták írni róla: „elegáns, mint mindig”.

Személyiségének alaptulajdonsága volt a szerénység, nyugalom és megbízhatóság.

– Nála rendesebb játékost nem ismertem – írja egy korabeli újságíró – majd így folytatja: – Soha egyetlen fölösleges szót nem szólt. Ha valakit barátjának fogadott, azért meghalni volt képes. Soha senkivel össze nem veszett és a legizgalmasabb mérkőzések közepette is megőrizte halálos nyugalmát. A kissé patetikusan túlzó mondatok, ha nem is vehetők szó szerint, alap személyiségét mégis talán reálisan körvonalazzák…

Ezt olvastad már?