Az MTK egykori ötösfogata. A legendás csatársor(Braun, Molnár, Orth, Opata, Jeny). 3. rész. A magyar futball hátországa.

MTK legendárium | 153. rész.

A futballért rajongók egykori és a sporttörténelmet értékelők mai tábora nem lehet eléggé hálás a Fáskörnek. A Városliget igazi utánpótlás-nevelő helyszíne volt az 1910-es, 20-as évek Budapestjének. Évtizedeken át ezres nagyságrendben fociztak itt gyermekek, fiatalok értelmesen töltve a tavasztól őszig tartó időszakot, melyre a szemtanú így emlékezett:

„Hallom a rongylabdák tompa puffanását, a sráclégiók zsivaját, a karszalagos csősz kiabálását. Állandó harcban álltunk a csősszel, ha feltűnt a láthatáron azonnal kézilabdázni kezdtünk (tilos volt a futball.) Ilyenkor vakációban (mégis) százan és százan futballoztunk itt. Kétórás ebédszünettel reggeltől estig tartó meccseket játszottunk és este háromnegyed nyolckor holtfáradtan loholtunk haza, hogy „félnyolcra” otthon legyünk. Micsoda zajló élet volt itt!

Mivel az ifjúság nagy tömegei nem futballoztak klubok keretein belül, a sportvilágban hamar híre futott, miszerint van egy hely, ahol nem hétköznapi tehetségű fiatalok (is) kergetik a házi készítésű rongylabdát. A hivatásos trénerek azután egymással versengve jártak ki a Fáskörbe, hogy elvegyülve a padon ücsörgők között, gyakorlott szemmel válogassák ki a legjobbakat. Néha még a csőszt is „meggyőzték”, ne kergesse el a játszókat, aki némi baksis ellenében aztán hajlandó volt botjára támaszkodva békésen pipázgatni.

„A Fáskör volt a magyar futballsport Hinterlandja (hátországa). Itt rúgta a rongylabdát Molnár Gyuri, Orth, Schaffer, Nádler, Jeny és még mennyien a későbbi nagyok közül! Hol vannak a jövő Orth Gyurkái! Ilyenkor nyáron felnőtt bácsik nézték végig a meccseinket, s aki tetszett nekik, azt magukkal hívták komoly focival, komoly pályán játszani. Így hagyta el a Fáskört Schaffer, a Typographia, Molnár az MTK, Eisenhoffer a KAC kedvéért. A Fáskör minden évben megtermette a maga gyümölcsét.”

A Fáskör kavicsos területe az 1940-es évekre elcsendesedett. Addigra betöltötte hivatását, az MTK aranycsapatának több tagja itt indult pályáján. Ugyanakkor ne feledjük, hogy az MTK aranycsapata korántsem számított klubügynek, hisz játékosai nem csupán a magyar futball első aranykorszakát jelölték, de komoly nemzetközi sikereket is szereztek a magyar labdarúgó sportnak. Az 1870-80-as évek fordulóján az MTK-alapító, Szekrényessy által megindított diáksport-mozgalom a Budapesti Torna Club (BTC) a Sportkedvelők Köre (SK) ill. a Budapesti Sport Club (BSC) szerveződésein keresztül egészen a grundmozgalmakig és a vele párhuzamosan élő Fáskör jelenségig futott. Szekrényessy a fővárosi fiatalok spontán szerveződéseit csatornázta a fent jelzett elődklubokba, majd az MTK-ba, míg a sporttársadalom utódgenerációja az 1930-as évekig a Fásköriek tehetségét vezette be a meglévő klubok jól szervezett keretei közé.

A Fáskör tehát miután betöltötte történelmi hivatását lassú polgári haldoklás után végleg elsorvadt, mely jól tetten érhető egy 1940-es visszaemlékezés sorain keresztül:

„A ligeti Fáskör bejáratánál állok és nem értem a dolgot. A Fáskör kihalt, néptelen. Életnek semmi nyoma. Talán nagyon korán van? Megnézem az órámat. Öt óra. Eszményi futballidő. Még labda sincsen a környéken. Hány cipőt rugdostam szét ezeken a kavicsokon. A kavicsok megvannak még, a fák is megvannak, még a futókör is megvan. De a gyerekek sehol sincsenek. Öregember alszik az egyik padon. A másikon sakkparti folyik. Gyerekek, labdák sehol…”

Az 1940-es években – a háborús eseményekig – szombatonként lelassult polgári tempóban az egykori fiúkból verbuválódott „öregek” kedvtelésből és nosztalgiából rúgták itt a bőrt, nősek kontra nőtlenek csapatába szerveződve. A nagyreményű ifjúság ekkorra azonban már végleg elhagyta a híres-neves Fáskör salakját…

Ezt olvastad már?