Taekwondo
Patakfalvy Luca
MTK legendárium | 152. rész
Ki emlékszik ma már a Fáskörre? Kiveszett az a tudás, ami ennek a romantikus területnek a valóságát fenntarthatta volna. Pedig a Fáskör egykor élettől lüktető helyszíne volt a fővárosnak. Amióta a 19. század városba kényszerült emberét utolérte az unalom és a tétlenség nyomán a testi satnyulás, szükség mutatkozott egy egészségesebb életmód elsajátítására. Ennek a fülleteg és vérbő polgári világnak üzent hadat a magyar sport első apostola, az MTK alapító Szekrényessy Kálmán.
Szekrényessy nem csupán bírálta a testi tétlenséget és egészségtelen életet, hanem utat mutatott, megoldást, alternatívát kínált azzal szemben: „Igazán kétségbeejtő a mélyebben gondolkodók előtt azon könnyelműség, mellyel az előkelőbb társadalmi osztályok éppúgy, miként a köznép mindent elkövetnek, hogy az életet rövidítsék […] Ivadékról-ivadékra mindinkább természetellenesen élünk, mégis afölött sopánkodunk, hogy […] korcsosul nemzetünk. Azon nehéz munkák nagyrészét, melyet azelőtt részben emberi erő végzett, most gőz végzi […] az emberi testet – eltekintve a testgyakorlatoktól – a fáradságos testi munka edzi meg legjobban, az edzett test pedig csak kivételesen lehetvén beteg […] A gyermek túl lesz halmozva oskolai-tanulmányokkal, az ifjú idejét fokozott mérvben igénylik azok, mikor pedig az életbe lép, a megélhetés biztosításán kívül a vagyonszerzés vágya oly életmódra sarkallják őt, amely káros hatású testére. A természetellenes életmód évtizedről, évtizedre satnyítja nemzetünket, kell hát gondoskodnunk, hogy az ellen óvszert alkalmazzunk.
Ily óvszer a testgyakorlatok. Az adott körülmények között a testgyakorlatok mindenféle fajának minél általánosabb művelése, egyetlen mód, hogy az elmondott okokból szükségképp kifolyó testsatnyulás meggátoltassék: és azért valóban vétkezik mindenki, aki a komolyan űzött testgyakorlati-sportot gyermekjátékul, föltünhetési-viszketegül, időtrabló, céltalan testfárasztásul igyekszik föltüntetni.”
Az MTK alapító gondolatait 1882-ben vetette papírra, évtizedeken át kifejtett sportpropagandája pedig lassan elhatott az ifjúság köreibe is. Míg a 19. század végén a tanárok a diáksportban időrabló haszontalan tevékenységet láttak, ez az 1910-es, 1920-as évek fordulójára némileg változott, melyben nem kis szerepet játszott Szekrényessy diáksport-támogató tevékenysége és a kék-fehér klub alapítása.
Az MTK aranycsapatának diákéveiben már a 19. században indult grund-mozgalmak után, sőt azzal párhuzamosan alakult ki a középosztálybeli pesti srácok elitebbnek számító spontán szerveződése a Fáskör. A Fáskör, voltaképpen a Városliget fái között életre hívott sporthelyszín volt, mely azonban több volt lokalitásnál. Egyszerre volt ürügy a szabadidő hasznos eltöltésére, közösségformálásra és vetélkedésre. Fáskörinek lenni presztízst jelentett, egy kicsi kasztszellem és társadalmi felsőbbrendűség is vegyült bele, ahogy ezt az egyik hajdani résztvevő fel is jegyezte: „A Fáskör sohasem volt grund. A Fáskörben a középiskolás ifjúság kerülte az iskolát, többnyire intelligens polgári családok csemetéi. Mi, fásköriek egy kicsit mindig megvetettük a grundot, mint az elsőosztályú utas azt, aki harmadik osztályon utazik. Mialatt a porban kergettük a rongylabdát, algebra, latin és stilisztika könyvünk a padon szunnyadt…”