Az MTK-alapító, Szekrényessy Kálmán utazásai. 2. rész. Ciprus és Adelsberg-Postojna

MTK legendárium | 134. rész. Szekrényessy Attila sorozata.

Ciprus, 1877

Másnap siettem a városkát megtekinteni. Larnaka, valami ötezer lakossal bírhat, kiknek nagyobb része görög. Török város a szó legszorosabb értelmében, ami – fájdalom – azt is jelenti, hogy igen apró házai vannak, és keskeny, girbe-görbe utcái, melyek nagyon szemetesek. A városkának némi élénkségét az a körülmény kölcsönöz, hogy az európai konzulok székhelye. Eleget tevén tudvágyamnak Larnakában, elővezettettem kibérlett lovacskámat és ügettem a sziget belseje és az Olymp felé.

A sziget hajdani sűrű lakossága, mely a középkorban egy millión felül volt, ma legföllebb 120,000 főnyi, melyeknek csak egy negyed része mohamedán, ezek közt is valami ötezer néger, akiknek elődei ezelőtt mintegy negyven-negyvenöt évvel az egyiptomi uralom alatt, mint rabszolgákat hurcolták a szigetre. […]

Nemcsak az ókor, de a középkor legszebb építményeinek is számtalan remeke hever itt porban lábaink előtt. A márvány legkülönfélébb válfajai egykor bámulatos templomokat képeztek a szigeten, ma pedig csonka falakká, letört oszlopokká, beszakadt kupolákká, összezúzott szobrokká változtatá az értékes anyagot, nemcsak a tovarepülő századok és a pusztító enyészet vasfoga, hanem méginkább a barbár ember rombolási szenvedélye. […]

Az Olymp hegysora és az északi parton húzódó mészkő hegylánc között a Messzária nevű központi síkság terül el. […] Ebben a völgyben fekszik a sziget fővárosa Nikosia. A város semmi nevezetességgel sem bír, székhelye a kormányzónak és a tökéletesen független óhitű görög érseknek. […]

Cyprusnak gyönyörű növényzete van. A legszebb ciprusokat, piniákat és cédrusokat hatalmas cser- és bükkfák váltják fel. A datolyapálma, narancs, citrom és olajfa szabadon tenyésznek. A gyapottermelés a lakosok egyik kereset-ága. Említésre méltó, hogy a karfiolnak is eredeti hazája Cyprus. Nevezetesek a sziget borai. A cyprusi borok vörösek és állás közben folytonosan halványodnak, csak az igen édes muskotály-bort szűrik fehérnek, mely azután meg idővel vörössé válik és meglehetősen szörppé sűrűsödik.

Társalgási és üzleti nyelvnek a szigeten a görög van elfogadva, melyet még az itteni törökök is kivétel nélkül mindannyian jól beszélnek.

A cyprusiak nyelve a »szigeti görög«, mely az önálló hangzók gyakori összevonása által is különbözik némileg a mai Athén nyelvszólamától.”

Adelsberg (Postojna), 1882

„Az öreg Siebnik Ferenc vidor tekintete üdvözölt, régi ösmerősök vagyunk, már évek hosszú sora óta kalauzol ő engem a világ legszebb barlangjában és mindenkor hálásan emlékezik meg, hogy máig vagy tíz darab „arguinus proteus”-t vettem meg tőle, darabját két forintjával. Ez ugyan nem nagy összeg a ritka állatért, de Adelsbergben, ahol meg tudják becsülni a pénzt, számot tesz az öreg barlangkalauz szemeiben! Bátyja Mátyás, ők ketten végzik a csicseróne szerepét már évtizedek óta. […]

A Juli-Alpesek nagyrészt vasas mészpatakból alkotvák. Krajna egyik felét azok alkotják s e láncolatukban igen számos cseppkőbarlanggal bírnak, melyek között legnevezetesebb és legnagyobb a világhírű adelsbergi. Az osztrák tartományok e kiváló természeti csodáját nagyságra nézve csakis két barlang múlja felül: világrészünkben az aggteleki cseppkőbarlang, s Északamerikában a Mammuth barlang Kentucky államban, de nagyszerűséget, bűbájosságot és kényelmes megtekintést illetőleg az adelsbergi cseppkőbarlang mindamennyi fölött áll.

A turisták részére itt azon igen nagy előny kínálkozik, hogy Adelsberg oly vasútnak képezi állomását, melyeket ők gyakorta használnak. Akár Nabresina felől jövet, akár pedig oda menet szállunk ki a reggeli vonat zárkájából, kényelmesen látogathatjuk meg a híres barlangot és még ugyanaznap folytathatjuk utunkat. A legújabb intézkedések következtében három forintért egyes látogató is megtekintheti e világcsodát, kielégítő világítás mellett, persze, ha társak kerülnek a fényesebb kivilágítás daczára még kevesebbre rúg a belépti jegy ára. A szolgaszemélyzetnek tilos még szemforgatás útján is borravalót kérni, a tőlök eredhető zsarolás tehát ki van zárva.

A látogatók legnagyobb része kétnapos vendég, több kisebb vendégfogadón kívül a „Hôtel zur ungarischen Krone” – a városka közepén – s a „Hotel Adelsberger Hof” – pompás új szálloda – 1876-ban megnyitva – kényelmes szállóhelyül kínálkoznak. Ha e két szálloda vendégkönyvét végiglapozzuk, azt látjuk, hogy az utóbbi hat év alatt több hazánkfia írta be nevét az első szállodáéba, de azt is látjuk, hogy szomszéd voltunk daczára világrészünk [Európa] többi nemzetéhet viszonyítva a mienk nagyon kevés látogató által lőn képviselve. Ez más térre tartozik, de hogy az itt járt magyarok kilenctized része németül vagy pedig francziául írta be nevét, czímét, rangját, kíséretét a vendégkönyvbe, ez oly szégyenletes botrány, minőt csakis a mi léha „gyászmagyarkáink” szoktak külföldön a világ gúnyjára csinálni. Már ismételve föltettem magamban, az itt szereplő nevekből egy „gyönyörűséges koszorút” fűzni, de a magyar társadalomnak oly számos köre van e vendégkönyvbe írt nevek által képviselve, hogy mindeddig röstelkedve tettem le a tollat, mely a „rovást írni” készült. […]

A világítás sztearin-gyertyák által történik ugyan, de a vezetők – noha füstölő – de olcsó olajmécseket használnak. […] Már negyven évnél hosszabb idő óta pünkösd hétfőjén nagyszerű barlangünnepélyt tart a felügyelőség. Öt-hatezer ember tolong ilyenkor a szép barlang különféle ágaiban, a táncteremben pedig nemcsak víg zene és táncz, de habozó sör is folyik. E napon tízezer sztearin fényében ragyognak a stalaktitok és stalagmitok. […]

Tíz év óta egy kis vaspálya 2268 méter hosszú vágányain tolathatják magukat, akik a járkálásban kifáradtak. […]

Valahányszor végigjárom e csodaszép barlang folyosóit, termeit, karzatait, mindig fájdalmasan gondolok nagyszerű Baradlánkra, melyet csakis hébe-korba keres föl idegen turista. Mikor fogja azért a kormány annak csak tized részét is tenni, amit az osztrákok az adelsbergi barlang emelésére fordítottak?”

Ezt olvastad már?