Az MTK-alapító, Szekrényessy Kálmán gondolatai. 11. rész.

MTK legendárium | 131. rész. Szekrényessy Attila sorozata.

Kevésbé ismert, hogy az MTK-alapító, Szekrényessy Kálmán több éven át tartó berlini szolgálata alatt, a porosz titkosszolgálat kötelékében tevékenykedett, mely ekkor a világ legmodernebb ilyen irányú szervezetét működtette. Életének jelentős időszaka kapcsolódott Berlinhez, mely sokak szerint a legkatonaibb város volt a világon:

„Finom idegzetű ember itt állandóan érzi azt a nagyfeszültségű kaszárnya-atmoszférát, mely erőből, pedantériából, engedelmességből és unalomból van összekombinálva.”

A porosz katonai hírszerzés katonájaként Szekrényessyben egyik első, hazai hírszerző-felderítőnket tisztelhetjük, ki 1882-ben burkolt formában, de mégis egyértelmű utalásokat tett korábbi ilyen irányú működésére: 

„Katonakém! A legújabb kor egyik hadászati vívmánya, hogy ezen hasonlíthatlanul nagy önmegadást, kiváló elszánást és erős bátor lelket igénylő hazafias cselekvény végre is elösmerést talál – noha előzetesen csak szakférfiak előtt. Még az újkor kezdetén is a hadkémkedéshez bizony rendesen csak oly egyéneket alkalmaztak, kiknek ritkán volt ismerete katonai dolgokról. […]

A hadkémkedésnél napjaink hadászata, mint harcászata fontosabb, jelentőségteljesebb hadiszolgálatot nem ismer. […]

A kiváló hadvezérek mindenkor rendkívül nagy fontosságot tulajdonítottak a szakavatott kémkedésnek. […]

Halhatatlan érdemeket gyűjtött magának Washington egyik kéme, akit a békekötés után országszerte ünnepeltek. A tulajdonképpeni szakszerű kémkedés azonban egyedül azóta létezik, amióta tisztek vállalkoznak e páratlanul veszélyes hazafias szolgálatra.

Ez irányban dícséretes kezdeményező a porosz hadsereg tisztikara volt. A jó példa szükségképp utánzásra talált, csakhamar az összes hadügyérségek a hadkémkedés újjáalakításán dolgoztak s e munka eredménye máris észlelhető. […]

Ha elfogják őt, a kegyelmet nem adható bírák halálos ítéletét sértő gúnyok között hajtják végre rajta, vigasz, részvétnyilvánulás, sőt sajnáltatás nélkül kell meghalnia, és ami ránézve a legkeserűbb, gyakorta félreösmerve, meggyalázva: mert szólania nem szabad.

Bátorság, hősiesség, vakmerőség! Mik vagytok ti a halálmegvetéshez képest, amely összeszorított ajkakkal, néma nyelvvel fogadja a becstelenítő halált. Pedig gyakran még a háladatos megemlékezés sem róhatja le köteles adóját az eltűnt kém irányába, mert halála helyéről, részleteiről mit sem tudhatni meg. 

Eltávozott körünkből, háromszor-négyszer már küldött nagybecsű, fontos közleményeket, sőt kisebb rajzokat is, de azután hétszámra kimaradtak levelei, mert hírt sem kaptunk felőle, valószínűleg meghalt.

A véres háborút befejezték, a hadifoglyok hazakerülnek, de az önfeláldozó tiszt nem tért vissza. A hadügyérség illető osztálya fekete lappal borítja be az eltűnt nevét, melyre aranybetűkkel van írva: „Elesett a becsület mezején, áldás lengjen porai fölött.” Vele szolgált bajtársai összegyűlnek, hogy egyikök emlékbeszédet tartson fölötte. A megható ünnepélynek vége. A kemény hadfiak százszor meg százszor néztek már szemhunyorítás nélkül a legrettentőbb halál szemébe, könnyezve borulnak egymásra, így ünneplik az eltűnt bajtárst. S ezzel azután hivatalosan is el van temetve az. Szomorú, lesújtó vég!

A mai korszak kéme! Mindenütt ott van ő, ahol valamit kifürkészhetni. Tűr nélkülözést, daczol veszélyekkel, megveti a halált. És ha legborzasztóbb helyzeteiben olykor-olykor eszébe jut azon félhető vég, amely őt fenyegeti, fájdalmas mosolyra vonul ajka, csöndesen susog valamit, melyből csakis e szókat hallhatni: honszeretet. Való! Nincs is és nem is képzelhető más bűverő a legtisztább honszeretetnél, amely e kiváló képzettségű, legszebb reményekre jogosító ifjakat azon veszélyes szolgálat elvállalására késztethetné, amelynek jutalma – körülbelöl minden harmadik esetben – a bitófa.

Európa békéjének fenntartása kétséges. Az orosz terjeszkedési politika veszéllyel fenyegeti hazánkat is, de azért bízzunk igazságos ügyünkben, erőnkben és abban is, hogy kémeink az orosz várakról, hídfőkről és hadállásokról igen sokkal tökéletesebb rajzokat, térképeket juttattak illetékes helyre, mint a honunkat járó orosz kémek a czár hadügyérségének birtokába.”

Ezt olvastad már?