Atlétika: „Leírhatatlan, amit átéltünk” - Nemes Rita (LAPSZEMLE)

Nemes Rita, az MTK 33 éves sportolója, aki a 2021-es fedettpályás Eb-n 6. volt, most vasárnap a 10. helyet érte el. Lapunknak is nyilatkozott.

– Korábban azt mondta, nincs konkrét célja a világbajnokságon, csak egy jó versenyzés, de a májusi montpellier-i és a júliusi bydgoszczi verseny után ez a jó eredmény azért annyira nem meglepő. A francia verseny után azt nyilatkozta, jó lett volna 6200 pont fölé menni. Ez most összejött, 6232 pont lett a vége.

– Hála istennek, a legjobbkor! Május végén a montpellier-i volt az idei első versenyem volt. Sokat hezitáltunk, induljak-e vagy sem, de szerencsére úgy döntöttünk, hogy igen, és meg is nyertem. Végül azért is indultam akkor, hogy minél nagyobb lehetőséget adjak a világbajnokságon szereplésnek, mert nem biztos, hogy az országos bajnokság úgy sikerül, hogy 6400 pont felett leszek, amivel automatikusan kijutok a hazai rendezésű vb-re. Tudtuk jól, muszáj versenyeznem, hogy minél több, minél jobb eredményt érjek el. Nagyon-nagyon kellett az a verseny, és örültem, hogy 6100 pont fölött voltam, mert előtte két évig nem hétpróbáztam. Emiatt nem is éppen nyugodt szívvel mentem ki.

– A lengyel versenyen bronzot szerzett, azzal mennyire volt elégedett?

– So-so. Nem volt valami kedvező az időjárás, nagyon szeles időnk volt, ráadásul a 200 méternél szembeszél, ami azt jelenti, hogy századmásodperceket veszít az ember. Ez a pontokban is meglátszott: a gátfutás nagyon jól pontoz, de ott is hatalmas szembeszélben kellett versenyeznünk, nem is lett olyan jó a pontszám. Akkor már láttam, hogy ebből kimagasló eredmény nem születhet, mert gáton minimum ezer pont felett kellett volna szereznem, ám az időeredmény miatt sajnos nem kaptunk annyi pontot érte. Elég küzdelmes verseny volt, nagyon kemény hétvége.

– Ehhez képest most kifogtak egy vasárnapi hőséget, szombaton meg esett. Belülről milyen volt átélni? Mennyire tette nehézzé a versenyt az időjárás?

– Nem is azzal van a baj általában, hogy meleg vagy hideg van, a szél jobban befolyásolja az eredményeket. Nem mindegy, hogy szembeszelünk vagy hátszelünk van. A szombat nagyon érdekes volt: 10:35-kor kezdtük volna a gátat, lementünk a pályára, hogy bemelegítsünk, és leszakadt az ég. Mindenki tétlenül ült a pálya mellett egy fedett csarnokban, vártuk, mi lesz. Olyan szintű volt a villámlás, úgy szakadt az eső, hogy csak néztünk egymásra Xénivel és Dezsővel (Szabó Dezső a két atléta edzője – a szerk.), mi lesz ebből, eltörlik a versenyt? Az esővel nem is lett volna probléma, de villámlott, úgy meg nem szabad versenyezni. Úgyhogy elég nehézkesen indult a nap.

– Korábban azt nyilatkozta, a hazai rendezésű világbajnokság felér egy olimpiával. A magyarok helyszíni szurkolása ennyit számít? Hogy érezte belülről?

– Úristen, az tényleg leírhatatlan, amit átéltünk a pályán. Xénivel előtte találgattuk, hogy mennyien lesznek kint, persze bíztunk benne, hogy sokan jönnek ki. Nem tudtuk elképzelni, hogy a stadion felső pereme is tele lesz, ehhez képest a két napunkon szinte teltház volt, ami rengeteget adott a teljesítményünkhöz. Hétfőn mi is kimentünk nézőként a versenyre, teljesen más érzés volt a lelátón szurkolni, mint versenyzőként a pályán állni. Az valami eszméletlen érzés, most is a hideg ráz tőle.

A teljes interjú ITT olvasható.

Ezt olvastad már?