Atlétika: „A hazai közönség is sokat segíthet” – Krizsán Xénia

Egyesületünk országos csúcstartó hétpróbázójával, Krizsán Xéniával beszélgettünk a budapesti rendezésű világbajnokságról.

– Hogy alakul az utolsó hét a világbajnokságig?

– Néhány edzésünk van hátra, pénteken már csak átmozgatás vár ránk a világbajnokság előtt.

– Milyen érzések vannak benned a hazai világesemény előtt?

– Nagyon izgatott vagyok, nagyon várjuk már. Pozitív dolgokat érzek, egyre jobban mennek az edzések, egy-egy számban már a tréningek során is az idei legjobbamat teljesítettem, és bízom benne, hogy ez majd élesben ennél már csak jobb lesz.

– Nem volt könnyű éved, hiszen betegségek és kisebb sérülések is hátráltattak. Hogy élted meg az utóbbi pár hónapot?

– Nagyon döcögős volt ez az esztendő, még nem is nagyon tapasztaltam ilyet. A világbajnokság előtt összesen három versenyen indultam, ott is inkább csak egyéni számokban. Versenykörülmények között keveset gyakoroltam mind a technikai, mind a futószámokat, ráadásul hétpróbázni sem tudtam. Örülök, hogy most az önbizalmamat az edzéseken nyújtott jó teljesítménnyel fel tudtam építeni.

– Ugyanakkor általában az év első hétpróbája jól szokott sikerülni.

– Így van, szóval nagyon remélem, hogy ez most is így fog alakulni. Azt a programot csináltuk, mint amit az országos csúcs előtt, tehát a feltételek adottak. Jó állapotban vagyok fizikailag, és már nagyon várom, hogy újra hétpróbázzak.

– Korábban említetted, hogy az első nyolcba kerülés a cél. Mely számokban kell ehhez kiemelkedőt nyújtani?

– Nem akarom elszólni magam egyikel kapcsolatban sem, de minden számban az egyéni csúcsomhoz közel szeretnék teljesíteni, és akkor az összepontszámmal sem lesz gond. Szombaton és vasárnap kiderül, milyen lábbal kelek fel, és hogy mit sikerül kihozni magamból. Már az első nap után látni fogom, hogy hol állok, mi a realitás. Ha esetleg nyolcon kívül vagyok szombat este, akkor sem szabad csüggedni, mert vasárnap, ha a távolugrás és a gerelyhajítás jól sikerül, akkor azzal előrébb kerülhetek. Az első nap végén fogunk ránézni csak, hogy hol állunk, a második nap pedig bármi megtörténhet, bárki hibázhat. Ezzel együtt valóban a legjobb nyolc a cél és az, hogy az olimpiai szintet is teljesítsem.

– Elképzelted már magad előtt, milyen lesz hazai közönség előtt szerepelni?

– Próbálok álmodozni róla, általában kiráz a hideg, amikor rá gondolok, mert ott lesznek a családtagok és még rengeteg magyar szurkoló.

– Milyen a stadion?

– Sokat nem voltunk bent, de hatalmas és gyönyörűszép. Csodálatos, hogy ilyen helyen versenyezhetünk, ami nemcsak nekünk, hanem a nézőknek is óriási élmény lesz.

– A hazai közönség esetleg a zárószámban, a 800 méteren kiszurkolhatja az egyéni csúcsot?

– Mindenképp azon leszek. Azért sem említettem, mert nem technikai szám, de mégiscsak ez a legmegterhelőbb, legfájdalmasabb. Lelkileg fel kell készülni rá, és nem szabad 300 méter után megijedni, ha elkezd fáradni az ember. Bízom benne, hogy a közönség segítségével jó eredményt tudok kihozni magamból.

– Klubtársad, Nemes Rita is ott lesz az indulók között. Jelenthet ez is némi pluszt?

– Az biztos, hiszen együtt is készülünk, nagyon jó a kapcsolatunk, és megnyugvást jelent számomra, hogy egy barátnőm is ott lesz velem a pályán. Mindenképp pici lökést adhat, hogy Ritával is meg tudjuk majd beszélni a történteket.

– Edződ, Szabó Dezső mivel lenne elégedett?

– Ő is annak örülne, ha életem formáját mutatnám. Felé is szeretném bizonyítani, hogy nem vagyok még annyira öreg, érte is fogom csinálni. Pontszámban nincsen elképzelés a fejünkben, szeretnék minél jobban teljesíteni.

Ezt olvastad már?