Atlétika: Párizsban az első nyolc lesz a cél (LAPSZEMLE)

1993-ban Csomád 800 fős falu volt – ma több mint kétszer annyian lakják. A település egyik – ha nem a leghíresebb sportolója – Krizsán Xénia, fedettpályás Európa-bajnoki bronzérmes, világbajnoki negyedik többpróbázó, aki alig várja már, hogy visszaköltözzön Csomádra, oda, ahol harminc éve megtette az első lépéseit, oda, ahol mindenki ismer mindenkit. Xéni a Magyar Atlétikai Szövetségnek adott interjút.

– Melyek a fő erősségeid, amelyeknek a sportban és a hétköznapi életben is hasznát veszed?

– Az egyik a küzdőszellem – edzéseken például az utolsó leheletemig tudok küzdeni, a másik pedig az iszonyatos türelem. Képes vagyok akár órákig sorban állni – mint ahogy ezt megtettem például akkor, amikor már vissza lehetett váltani a lejáróban lévő egy – és kétforintosokat.

– Minden éremnek két oldala van – biztosan vannak gyengeségeid is.

– Valóban vannak. Sportolóként például nem vagyok elég agresszív. Pedig néha jó lenne, de úgy látszik, ez hiányzik belőlem.

– Ezt hogy érted?

– Ha például az edzőm, Szabó Dezső azt mondja, hogy hétfőn menjek masszázsra, de a masszőr azt mondja, hogy aznap nem ér rá, akkor én hajlamos vagyok elfogadni a helyzetet és akkor megyek hozzá, amikor neki jó. Nem verem át rajta, hogy márpedig ezt oldja meg, ez nálam már a veszekedés kategória volna, ami nekem nem megy.

– Ennyire elfogadó vagy?

–Nem tudom, hogy ez annak számít-e, de szerintem nagyon fontos, hogy a másik embernek megadjuk az őt megillető tiszteletet. És próbálok pozitívan állni a dolgokhoz és az emberekhez, még akkor is, ha látom, hogy a másik rosszkedvű, vagy éppen nekem van rosszabb napom. Ha vásárolni megyek, és az eladó szép napot kíván nekem, én is ezt kívánom neki – kellenek az ilyen gesztusok.

– Semmin sem húzod fel magad?

– Azt nehezebben viselem, ha például valaki alig várja már, hogy nyomhassa a dudát, mert érzése szerint a másik néhány másodpercre feltartja a közlekedésben. Ezt nem szeretem.

– Veled kapcsolatban több élményem is van, a médiaképzés, amelyen részt vettél, a világbajnokság, amelyről már sokat nyilatkoztál – és a Testnevelési Egyetem, ahol össze szoktunk futni, és ahol mindig vidám vagy. Hidd el nekem, hétfő reggelenként ez nem kis dolog. Mit tanulsz most a TF-en?

– Korábban elvégeztem itt a testnevelő tanári szakot, most pedig szakedzőire járok és hamarosan végzek.

– És edző leszel?

– Ha befejezem a sportpályafutásomat, szeretnék a sport közelében maradni és igen, jó lenne edzősködni is.

– Mi kell ahhoz, hogy valaki jó atléta legyen?

– Legyen kitartó, szorgalmas, ügyes, hajlékony, gyors és erős. De ezek a tulajdonságok nemcsak a sportban, az életben is fontosak.

– Milyen eredményeket szeretnél még elérni sportolóként?

– Voltam már olimpiai 16. és 13. Valószínűleg a párizsi lesz az utolsó olimpiám, ott szeretnék bekerülni a legjobb nyolc közé. Nagyon jó volna, ha az edzőim elmondhatnák, hogy milyen eredményes tanítványuk van.

– Szerintem ezt már most is elmondhatják, de legyen így, nagyon drukkolok. No de, ha eljön az idő, Te milyen edző szeretnél lenni?

– Olyan, aki tudja népszerűsíteni a többpróbát. Az atlétika alapsportág, de az atlétikának meg a többpróba az alapja, először ebben kell a gyerekeket képezni, utána pedig jöhet a szakosodás, vagy maradhatnak a többpróbánál, kinek mi illik az adottságaihoz.

Az interjú teljes egészében ITT olvasható.

Forrás: Magyar Atlétikai Szövetség

Ezt olvastad már?