Atlétika: elégedettnek kell lennem – Szabó Dezső (LAPSZEMLE)

Krizsán Xénia és Nemes Rita edzője, Szabó Dezső az olimpiáról nyilatkozott a Magyar Atlétikai Szövetségnek.

Szabó Dezső idén Krizsán Xénia és Nemes Rita edzőjeként járta meg az olimpiát, és kíváncsiak voltunk az ő tapasztalataira is. Már csak azért is, mert országos csúcstartónk 6386 ponttal elért hetedik helye az egész magyar atlétikacsapat második legjobb helyezése a 2024-es párizsi játékokon, miközben maga a főszereplő korántsem tűnt ezzel elégedettnek, eddigi legmagasabb olimpiai pontszáma ide, eddigi legjobb olimpiai helyezése oda. Barátnőjét és edzőtársát eközben végig sérülés hátráltatta, ennek ellenére végigküzdötte magát a hét próbán, és 6000 pont fölé került (6060, 18. hely) – de kérdés, mik voltak a célok házon, azaz az MTK Budapest többpróbás csoportján belül.

Erre a szakvezető tudja leginkább a választ, aki a Magyar Atlétikai Szövetségnek adott interjút.

– Hogyan tudtad így összeszedni a két hölgyet Párizsra?

– Jó versenyzők! Ha Ritának nem fájt volna a lába, akkor sokkal jobb eredményre lett volna képes. Xéni már annyira rutinos, meg én is már annyira ismerem őt, hogy viszonylag összeszokott páros vagyunk, tehát tudom azt, hogy meddig mehetek el. Nyilván most kicsit még fókuszáltabb volt az olimpia előtti edzőtáborokban, igazán ez mindig csapatmunka. Tehát nem én csináltam vagy nem ő, hanem szépen együttműködtünk, együtt dolgoztunk.

– Fel tudnád sorolni, hogy mennyi sérülés hátráltatta őket csak ebben az évben az olimpiai felkészülés során?

– Kisebb dolgok mindig vannak, kicsit a combfeszítő érzékenység, a combhajlító, ez sűrűn előfordul, főleg, ha elkezdünk gyorsat futni. Akkor Xéni achillese, Rita dereka, Ritának a csípőhorpaszizma. Ilyen dolgok mindig előfordulnak.

– Mi volt az, ami Párizsban fájt neki? Ami miatt azt mondta, félt, hogy el se tud indulni az olimpián?

– A combközelítőjét érezte. Az meg olyan, hogy szinte majdnem minden számhoz kell. A gátfutással kezdünk, ott elengedhetetlen. A dobószámoknál talán annyira nem érezte, a gerelynél meg már mindegy volt, mert az az utolsó előtti szám, utána már a nyolcszázat le bírja futni az ember kisebb sérüléssel is.

– Azt sejtem, hogy melyik számmal voltál a legelégedettebb, hiszen nyolcszáz méteren mindketten egyéni csúcsot futottak, de melyikben lehetett volna esetleg több?

– Az edzéseredmények alapján, az edzésrésztávok alapján úgy gondoltam, Xéninek a száz gátban, a kétszáz méterében és a távolugrásában. Ebben a három számban maradt benne. Hogy miért nem jött ki, azt nem tudom, bevallom őszintén, azóta ezen agyalok, hogy mit ronthattam el, mi nem volt a helyén. Én úgy érzem, hogy ha ez a három szám megvan, akkor a hatodik hely simán meglett volna, tehát nem kellett volna extrát teljesíteni, nem kellett volna egyéni csúcsot teljesíteni.

– Mármint nyolcszázon?

– Meg a többiben sem. Tehát mondjuk nem kellett volna gáton se egyéni csúcs, de ennél jobb igen, nem kellett volna kétszázon se egyéni csúcs, de ennél jobb volt benne. Távolban is a 6.03 méter neki viszonylag gyengécske. Ebben a három számban, ha egy kicsivel jobb, ott van a hatodik helyen. Nem kellett volna sok. Nekem az az edzői ars poeticám, hogy hozzuk ki a versenyzőből, ami benne van. Én mindig azon gondolkozom, hogy mi az, ami nem stimmelt? Miért nem jött ki belőle az, amit én úgy látok, meg a stopperóra úgy mutatja, a kamera úgy rögzíti a mozdulatot, hogy ebben több van?

 – A végső helyezésekkel mennyire vagy megelégedve?

– Az elején aláírtam volna Xéni hetedik helyét, Ritában kicsit több lehetett volna. Sajnos ez a sérülés jobban zavarta őt, ezzel együtt ez így jó, hogy végig tudta csinálni, és keményen küzdött: egyéni csúcsot tudott futni nyolcszázon. Igazán mind a két eredménnyel elégedettnek kell lennem.

– Hogyan tovább? Xéni ugye bejelentette az olimpia után, hogy még egy évet ráhúz.

– Nem is tudom, ki mondta, hogy ő abbahagyja, mert erről nem volt szó. Ritánál volt szó róla, hogy abbahagyja, Xéninél nem. Ő mindenképpen meg szeretné csinálni a szabadtéri világbajnokságot, Ritánál meg úgy vagyunk, hogy most két hét pihenő, utána találkozunk, leülünk, és elmondja, hogy gondolja a jövőjét, és összehozunk valamit. Xénivel is megbeszéljük akkor, hogy milyen lépésekben haladunk, mikor kezdünk, mik a fontossági sorrendek. Rita meg mondott már olyat még az olimpia előtt, hogy azért ő a fedettpályás szezont még végigcsinálná, nem tudja elképzelni, hogy most abbahagyja. De azért fáradtan az olimpia után megint csak más gondolatai vannak az embernek.

Forrás: atletika.hu

Ezt olvastad már?