Karate
Hárspataki Gábor
Atlétánk csaknem kétszáz embert mentett ki az áradó folyóból
Ő győzött az első magyarországi atlétikai versenyen, nem mellékesen pedig ő volt az MTK második elnöke. Következzen az elegáns sportman, Porzsolt Gyula élete, aki csupán 52 évet kapott a sorstól.
1848 májusában, a forradalom alatt látta meg a napvilágot Pusztabattyánon. Ő volt az első gyermek a családban, később aztán még hat testvére született. Pesten járt református iskolába, hamar megtanult a német mellett franciául is, s egy ideig azzal is kacérkodott, hogy színész lesz. 18 éves volt, mikor az édesapja váratlanul meghalt, így ő lépett elő családfenntartónak. Ügyvéd lett belőle, s mellette az alakuló magyar sport egyik megszállottja. Remekül atletizált, s elmondhatta magáról, hogy ő nyerte az első magyarországi atlétikai verseny legelső számát. 1875-ben, Pesten volt a jeles esemény, Porzsolt Gyula pedig a 100 yardos futásban diadalmaskodott. Nem mellesleg távolugrásban is ő nyert. Tornából is kiváló volt, még ebben az évben az egyik újság meg is jegyezte róla: „az ugróasztalon nemcsak nagy könnyedséggel szökdösött át, hanem az asztal tetején is a tenyerén járt, talpait fordítva az égnek.”
Hamar feltűnt mindenkinek, hiszen magas volt, elegáns, a legújabb divat szerint hordta a bajuszát. A lapok „sugárnövésű, barna ifjú”-ként írtak róla. Rajongott az evezésért is és a rendszeres árvizek miatt az evezős mentőtársulathoz is csatlakozott, 1876-ban Pesten ő volt a belvárosi rész parancsnoka. Ekkoriban már kiváló állást tudhatott magáénak, hiszen miniszteri fogalmazóként dolgozott. Hogy mennyire más volt a világ akkoriban, jól jellemzi Porzsolt egyik beszámolója a Pest és Parád közötti gyaloglóversenyről (mert nem mellékesen a Hercules című lap újságírója is volt), amelyen hárman vettek részt. „Aszód felé Bedik néhány száz lépéssel előre vágott, s a koromsetét éjben a kóválygó ebekre többször kisüté revolverét. Ezzel gyűlt meg a baja. Két, puskákkal fegyverzett egyén rohamosan megtámadta, ő háromszor reájuk fogá revolverét.” Bedik megúszta az esetet és később tovább gyalogolt…
Porzsolt Gyula 1879-ben, mint kiváló evezős csatlakozott a szegedi árvíz mentőcsapatához. Egyik délelőtt negyedmagával 32 gyermeket és 41 asszonyt mentett ki a hömpölygő Tiszából, összesen pedig majd kétszáz élet megmentése fűződik a nevéhez, amiért Ferenc József osztrák császár és magyar király ki is tüntette.
Higgadt ember volt, ám a kor szellemének megfelelően többször is kardpárbajt vívott. Az elsőt 1881-ben egy bizonyos Apáthy ellen Szegeden, ahol egyikük sem kapott végzetes sebet. Egy évre rá ismét lépett egyet a ranglétrán és miniszeri fogalmazónak nevezték ki. A munka mellett természetesen állandóan az új sportágaknak hódolt. Az atlétika mellett korcsolyázott, vívott és úszott is. 1887-ben például egy vasárnap hét társával Pestről leúsztak a Dunán egészen Budafokig. 1892-ben lett az MTK elnöke, mellette viszont más szervezeteknél is vezető tisztséget vállalt. Az MTK élén egészen 1898-ig állt és mindent megtett azért, hogy a klub meghatározó legyen itthon.
1901-ben aztán sokak számára váratlanul, csupán 52 éves korában elhunyt Porzsolt Gyula. Csak a családja és a barátai tudták, hogy másfél éve már komoly gyomorbajjal küszködik, de remélték, hogy felépül belőle. A Fiumei úti sírkertben tartott temetésén ott volt az MTK vezérkara mellett a Magyar Úszók Egyesülete is, amelynek szintén elnöke volt, de még a Népszínház színészei is eljöttek, hiszen a testvére, Porzsolt Kálmán volt a teátrum vezetője. Ott volt a családja is, a testvérei és természetesen a megtört édesanya, aki 76 esztendős volt ekkor. Az asszony két hónappal később ment a fia után a halálba.
Porzsolt Gyula igazi sportman volt, aki nemcsak az MTK-ért tett sokat, hanem az egész magyar sportért. Nem véletlen, hogy az egyik újság a következőkkel búcsúzott tőle: „A megboldogult szelíd, jóakaró férfi volt, aki nemes, férfias tulajdonságokat egyesített a testedzés keménységeivel és hosszú időn át nagy szolgálatot tett, kivált a vívás, az úszás, az evezés és az athlétika érdekeiben.”
Nyugodj békében, Porzsolt Gyula!
