Kézilabda
Andróczki Flóra
Amerikai história
Németh Krisztiánnal beszélgettünk.
Magyarországon lassan éjfélt üt az óra, hideg szél fúj, száll le a köd, miközben az Egyesült Államokban éppen délutáni pihenőidejét tölti – a 26 fokos melegben – Németh Krisztián, a magyar labdarúgó-válogatott, Sándor Károly Labdarúgó Akadémián nevelkedett csatára. Amikor telefonon elérjük, szívesen ad helyzetjelentést az „Újvilágból” a Sporting Kansas City játékosa, hiszen tudja az MTK Budapest szurkolói nem felejtették el, érdeklődnek sorsa alakulása iránt. Még azt sem zárja ki, hogy egyszer ismét kék-fehér szerelésben lépjen pályára, az Új Hidegkuti Nándor Stadionban.
– Hogyan telnek a napjaid, javában éled az „amerikai álmot”?
– Inkább azt mondanám, hogy remekül érzem magam az Egyesült Államokban, de ugyanúgy élek, mint az összes többi profi futballista szerte a világban. Kizárólag a játékra koncentrálok, hogy minél eredményesebben szerepelhessek a Sportinggal. Amennyiben valamit ki kéne emelnem az itteni életformámból, akkor azt mondanám, hogy elsősorban a sok utazás határozza meg a mindennapjaimat.
– Milyen város Kansas, ahol élsz és játszol?
– Nyugodt, inkább vidéki életet élnek itt az emberek. Talán pont az „élhető” lehet a legtalálóbb kifejezés Kansasra, melyet egyetlen európai városhoz sem tudnék igazán hasonlítani. Nincsenek dugók, higgadtak az emberek és azért az sem okoz gondot, ha a csapat el szeretne menni valamilyen jó helyre vacsorázni, vagy bármilyen közös aktivitáshoz keresünk terepet.
– Úgy tűnik, hogy pályafutásod során, Magyarországon az MTK Budapestnél, és most a Sportingnál leltél igazán otthonra.
– Mondhatjuk így is. Sok helyen szerettem lenni, de ezeknél a csapatoknál nagyon pozitív a közeg, amely meghatározó számomra. Korábban az MTK-nál és most is, olyan emberekkel dolgozhatok együtt, akik bíznak bennem és inspirálnak arra, hogy kihozzam magamból a maximumot.
– A közösségi médián keresztül látszik, sok rajongód van az Egyesült Államokban, és magyar szurkolók is járnak a meccseidre.
– Valóban sok magyarral találkozom, elsősorban az idegenbeli meccseken. Igyekszem mindig váltani velük pár szót, ha nem is mindig könnyű. A kansasi szurkolók pedig egyszerűen fantasztikusak. Mindig garantált a teltház, ők a legjobbak a ligában. Amúgy is jellemző az általános pozitív hozzáállás mindennel kapcsolatban, ami a szurkolásban is megnyilvánul. A vereségek után is bíztatnak minket, ami sokat segít, hogy könnyebben, gyorsabban túllépjünk egy-egy gyengébben sikerült mérkőzésen.
– Nemrégiben hathatós közreműködéseddel megnyertétek az Egyesült Államok kupasorozatát, a US Open Cup-ot. Talán éppen a kettős terhelés miatt, még rezeg a léc, hogy bejut e, a Sporting Kansas City a rájátszásba.
– Fontos volt számunkra a kupa, így azt mondom megérte, hogy rotáltuk néha miatta a csapatot az alapszakaszban. Hamarosan sorsdöntő mérkőzés vár ránk a Los Angeles ellen, ha azt megnyerjük, akkor a bajnokságban sem lehet okunk panaszra, hisz ott leszünk a rájátszásban. A saját kezünkben van a sorsunk, már csak élnünk kell a kínálkozó eséllyel.
– Követed az MTK Budapest szereplését, tartod valakivel a kapcsolatot a régi játékostársak közül?
– Persze! Torghelle Sanyival és Hrepivel (Hrepka Ádám – szerk.) folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Képben vagyok, mondhatni naprakész az otthoni történésekkel kapcsolatban. Interneten, még a gólösszefoglalót is megnézem hétről-hétre. Szurkolok a fiúknak, hogy jól szerepeljenek.
– Klubszinten merre vezethet az utad? Játszhat még Németh Krisztián, az Új Hidegkuti Nándor Stadionban?
– A futballban bármi előfordulhat és, annak az ellenkezője is. Persze az ember szívesen eljátszik bizonyos gondolatokkal, aztán pedig meglátjuk, mit hoz az élet. Annyi bizonyos, hogy a látványtervek alapján nagyon szép lesz az új stadion, amit igazán megérdemel a csapat és a szurkolók.
– Térjünk át a nemzeti válogatottra, amely előtt igazán komoly erőpróba áll! A norvégok ellen kellene kiharcolni az Eb-részvételt. Úgy tűnik, ebben te is sokat segíthetsz, hiszen beindulni látszik számodra a szekér a válogatottban.
– A görögök ellen nem játszottunk rosszul és szerencsére nekem is bemennek végre a helyzeteim. Természetesen elcseréltem volna a góljaimat a győzelemre, de nyolcvan percig vezettünk, amiből azért erőt kell merítenünk. Tanulunk a hibákból, és ha fejben ott leszünk, ha közös akarattal eltökélten küzdünk a közös célért, akkor Norvégia sem állhat majd az utunkba.
