Akit nem találsz meg a Facebookon (GALÉRIA)

Interjú Kuti Mátéval, az MTK Budapest új, sportszolgáltatási igazgatójával.

Kuti Máté 2020. augusztus 3-án csatlakozott a klubhoz, így bő negyven nap után kértük meg, hogy ossza meg velünk tapasztalatait.

A sportszolgáltatási igazgató a Magyar Vívó Szövetségtől igazolt hozzánk, és első ránézésre jól érzi magát. Mosolygós, de tud szigorú lenni. Alapos, de nem kukacoskodó. Szereti a rendet maga körül, mindent jegyzetel, és gyakran meg is találja, hogy mit, hová írt fel. Ruházatában nem követi az ún. „menedzser” stílust, inkább a praktikumot, a kényelmet helyezi előtérbe. Új munkahelyére (is) kerékpárral jár.

– Lehet, hogy gyermekként még nem gondoltál az MTK-ra, de hamar kapcsolatba kerültél a sporttal.

– Veszprém megyéből származom, és mint sokan, fiatal koromban sportoló szerettem volna lenni, ám hamar beláttam, hogy nem ez az én utam. Talán nem véletlen – azon a környéken –, hogy a kézilabda állt hozzám a legközelebb, de alkatomból és magasságomból adódóan extra tehetségnek kellett volna lennem, így hamar eldöntöttem, hogy nem a pályán van a helyem, hanem a sport szervezésében, irányításában.

– Azért ismerünk alacsony világklasszisokat…

– Igen, én nem lettem volna az, és az életem úgy alakult, hogy Pécsre kerültem egyetemre. Előfordult, hogy vasárnap este Komáromban játszottunk bajnoki meccset, hétfő reggel nyolckor pedig a Mecsekalján kellett előadást hallgatnom. Logisztikai képtelenségek sorát kellett megoldanom és az egyetem élvezett elsőbbséget.

– A mesterképzést viszont már Budapesten kezdted.

– 2010-ben kerültem a Testnevelési Főiskolára (Akkor a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kara. A szerk.), attól kezdve tulajdonképpen adta magát a helyzet. Az a filozófiám, hogy akkor lehet valaki igazán erős ezen a területen, ha van tapasztalata az állami sportirányításban, sportszövetségben, nagy klubban és az olimpiai mozgalomban. Ha így nézzük, terv szerint, jól haladok. Dolgoztam az EMMI sportért felelős államtitkárságán, a vívó szövetségben, most pedig Magyarország egyik legrégebbi és legeredményesebb klubjában tevékenykedem.

– Innen a Magyar Olimpiai Bizottsághoz vezet az utad?

– Az elmúlt években annyira megváltozott a MOB feladat- és hatásköre, hogy megkérdőjelezi, milyen realitása van ennek, de most ez nincs is napirenden, hiszen más, fontos feladataim vannak.

– Amikor megkerestünk az állásajánlattal, mi volt az első gondolatod?

– Nem sokat gondolkoztam azon, hogy mit válaszoljak, hiszen, ha ilyen lehetőség adódik, akkor meg kell próbálni, menni kell. Ha nemet mondok, pont azon gondolkoznék később, hogy ott volt a nyitott ajtó, és nem próbáltam meg bemenni. Nagy lehetőségnek látom, kihívásnak, ami pont azt a szintlépést eredményezi, amit korábban terveztem.

– Amire számítottál nálunk, ahhoz képest, mint tapasztaltál az elmúlt negyven valahány napban?

– Hasonló, mint amit vártam, csak kicsit pörgősebb. Nyilvánvalóan nem egyszerűsítette a helyzetet, hogy az első hónapban ketten voltunk mindössze, ez nehéz volt, de egyébként valóban azt kapom, amire számítottam. Örülök, hogy fiatal a csapat, hozzám hasonló a korosztály, így ebben társaságban könnyen megértjük egymást. Tisztában vagyok azzal is, hogy amikor az ember ilyen munkának nekiveselkedik, akkor bele kell tenni azokat az extrákat, hogy hétvégén, otthon is időt kell fordítani az e-mailekre, telefonhívásokra. Ezeket bele is teszem.

– Milyen a viszonyod a szakosztályvezetőkkel?

– Összességében mindenki pozitívan fogadott. Én pedig arra bíztattam őket az első találkozáskor, hogy kezeljük úgy a helyzetet, tegyünk úgy, mintha ők is csak mostanában jöttek volna, pusztán abból a megfontolásból, hogy a korábbi tapasztalataik – akármilyen előjellel is mutatkoznak – ne legyenek befolyással az elképzelések, tervek elindítására. Ők azért vannak a szakosztály élén, hogy érvényesítsék annak érdekeit.

– Belecsöppentél egy közel egy éve zajló szoftverfejlesztésbe. A tervek. szerint 2021-ben indul az új rendszer. Mennyire segíti majd a klub munkát?

– Abszolút hasznára lesz. Jól ismerem az ilyen rendszereket, tudom, hogy miként épül fel, hogyan formálódik, és hogyan fordul hasznosításba az ilyen számítástechnikai háttér. Számos olyan modul készül, ami hasznára lesz mindenkinek, így a GDPR engedte kereteken belül olyan adatokhoz és információkhoz juthatunk, amik most csak egyedi adatkérésekkel elérhetőek. Nyilván ezért is fejlesztett az utóbbi időben több szövetség backoffice, illetve más nyilvántartórendszert.

– Nincs Facebook-profilod, hiába keresünk az „arckönyvön”. Mi ennek az oka?

– Készítettek valamire egy rendszert, aminek aztán felfedezték egyéb hasznát és funkcióit, viszont nem tartozom azok közé, akik szeretik magukat megmutatni. Azzal a körrel, akivel kommunikálni szeretnék, megtalálom annak egyéni módját telefonon és személyesen. Egy ponton be kell látni, hogy ezt eddig lehetett így csinálni, de ha már nem működik, akkor lépni kell. Próbálom odázni, mert nem szeretnék órákat a képernyő előtt tölteni a Facebook miatt. Eddig tudtam élni nélküle, nem használtam ezeket a felületeket, mégis itt vagyok.

– Ha 2021 szeptemberében beszélgetnénk, akkor mivel lennél elégedett?

– A klub szempontjából természetesen az lenne a legjobb, és abszolút azonosulok is ezzel, hogy minél több sportolónk jusson ki az olimpiára, és ott szerepeljen eredményesen. Van olyan, aki már megszerezte a kvótát, van, akinek még erre lehetősége lesz. Nyilván ezek nagyon fontos dolgok, de… Nem ebből az irányból közelíteném meg a kérdést, inkább afelől, hogy ha még egy év múlva is beszélgetünk, az azt jelenti, hogy sikerült olyan párbeszédet kialakítani, ami mentén mindenki jól, komfortosan érzi magát, szívesen dolgozik és sikerült megtalálni a közös hangot. Ezzel elégedett lennék.

Kuti Máté

Ezt olvastad már?