Kézilabda
Andróczki Flóra
Aki autóval előzte meg a légballont
Már akkor automobillal járt Pesten, amikor még csak elvétve lehetett kocsikat látni a belvárosban, nem mellékesen pedig négy jachtja „parkolt” egy dunai kikötőben. Ő Brüll Alfréd, aki évtizedeken át volt az MTK mecénása és elnöke, és aki végül 1944-ben Auschwitzban lelte halálát.
A dúsgazdag tőzsdetanácsos, vállalkozó és földbirtokos, Brüll Ármin gyermekeként látta meg a napvilágot 1876 decemberében. A tehetős üzletember felesége a kis Alfréd mellett három lánynak (Teréz, Olga és Hedvig) is életet adott. A fiút elitiskolába, a tanérképző intézet gyakorló főgimnáziumába iratták be. Az iskola éves értesítője azt is feljegyezte, hogy Brüll 16 évesen 126 darab ásványt, egy viperát, csigákat és bogarakat ajándékozott a természetrajzi szertárnak. Később az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett és hamar tagja lett a Magyar Néprajzi Társaságnak is.
1899-ben aztán elhunyt az imádott édesapja, aki csupán 64 esztendős volt. Brüll Alfréd talán a tudományok felé fordult volna, ám 23 évesen némi hezitálás után átvette édesapja birodalmát. Kezdetben imádott hobbijával, az autókkal került be a lapokba. 1902-ben például azzal, hogy a baráti társaságával egy Daimler márkájú kocsival Bécsből a belgiumi Oostende városáig autóztak nyolc nap alatt. 1904-ben pedig különös versenyt tartottak, Brüll a pompás autójával a Turul névre keresztelt légballonnal kelt versenyre. Budapestről indultak és Dömsödig tartott a viadal. A célba 10 perccel korábban ért be a gazdag vállalkozó.
Persze azt is megmutatta, hogy adakozni is képes. 1902-ben például tetemes összeget, 15 ezer koronát adott a szegény sorból származó egyetemisták tandíjára. Ettől kezdve a sajtó is kedvesen bánt vele, az egyik lap például megjegyezte: „Pirosképű, erős termetű fiatalember. Milliomos és mégsem sorvasztja el arca pirosságát a mulatók mámorában.” A Hét című lap pedig az adakozással kapcsolatban így írt róla: „aki így kezdi a nyilvánosságban való szereplést, kitűnő és nagy dolgokat fog még teremteni.” Így is történt.
Ekkor már az MTK alelnöke volt, s a sport elkötelezett híve. A birkózás, az evezés, a vívás és a vitorlázás volt a kedvence, természetesen az új játék, a labdarúgás mellett. Brüll erős ember volt, ezt jelzi, hogy 1905-ben az MTK old boy-versenyén a 30 kilós súlyzóval 37 emelésre volt képes, amivel fölényesen megnyerte a viadalt. A második csak 28 alkalommal tudta megemelni a súlyt. Az autók mellett megengedhette magának, hogy jachtokat tartson fent, sőt, versenyen is indult velük. 1908-ban például Monte-Carlóban nyert egy távolsági viadalt a La Lorraine névre keresztelt hajójával. Egy évre rá már négy jacht volt a birtokában, nevezetesen a Napsugár I., Napsugár II., a Napfény és a már említett La Lorraine.
Megesett, hogy az MTK focicsapatát a saját jachtján vitte a vidéki mérkőzésre. Mohácsig hajókázott a csapat, onnan pedig vonattal ment tovább Pécsre. Brüll Alfréd elnökként a tenyerén hordozta az MTK-t, a sportolókat rendszeresen megjutalmazta és minden évben legalább egy pesti palota értékét költötte az egyesületre. Ő járta ki azt is, hogy a főváros telket adjon az MTK-stadion megépítéséhez, az építkezés költségét pedig ő finanszírozta, így 1912-ben átadhatták a Hungária körúton az MTK-stadiont. Jótékony ember volt, 1912-ben a Titanic-katasztrófa után az ő szervezőkészsége kellett ahhoz is, hogy az MTK egy jótékony célú meccsen megmérkőzzön a Titanicról 705 embert kimentő Carpathia gőzös legényégével. A hős legénységet (amelynek hajóorvosként Lengyel Árpád is tagja volt), a pesti tartózkodásuk alatt a Gundelbe is elvitte vacsorázni és a Fővárosi Orfeum egyik előadását is megnézhették (a meccset amúgy az MTK nyerte).
1919-ben a Tanácsköztársaság alatt Brüll úgy döntött, hogy egy ideig Bécsbe költözik (az egyik birtokát ki is fosztották a kommün alatt), ám továbbra is a sport szolgálatában állt. Az MTK focicsapata évtizedeken át meghatározó tagja lett a bajnokságban, ő pedig a klub elnöki tisztsége mellett a hazai és a Nemzetközi Birkózó-szövetség elnöke is lett, mellette a hazai úszósportot és tornasportot is elnökként irányította egy ideig. Személy szerint ellenezte a honi labdarúgásban a profizmus bevezetését, szerinte a „bevezetésével nem érjük el az óhajtott célt, a tiszta amatőrizmust. Ellenben teremtünk egy küszködő, eladósodott, fuldokló profirendszert.” Később aztán megbékélt vele.
A zsidó származása miatt neki is volt félnivalója a II. világháborúban, és mivel zsidóként elnöke sem lehetett az MTK-nak, 1940-ben szomorúan, megkeseredve távozott a tisztségből, majd az országból is, és Svájcban telepedett le. 1942-ben már látszott, beláthatatlan következményei lehetnek a zsidóüldözésnek. Ebben az évben a Magyarság című lap például helyt adott egy bizonyos Lovcsányi Jenő tenisz szakoktató írásának, aki azon értetlenkedett, hogy még most is sok „díszzsidó” van az MTK teniszszakosztálya körül. „Hol itt az árjásítás?” – tette fel a kérdést a cikk írója. Sajnos megtörtént…
Brüll Alfréd óvatlan módon, 1943-ban visszatért Pestre, mert olyan híreket kapott, hogy ettől kezdve a zsidóknak nem lesz bántódásuk. A Gestapo 1944 májusában hurcolta el az Andrássy úton található családi palotából és Kecskeméten a téglagyár területén kialakított gyűjtőtáborba került. Júniusban deportálták Auschwitzba, ahol decemberben, 68 éves korában végezték ki a magyar sport történetének legnagyobb mecénását, aki egész életében adakozott és a sport szolgálatában állt. Nem ezt érdemelte…
