Atlétika
Magyari Zoltán
A szó veszélyes fegyver (LAPSZEMLE)
Milyen eszközöket vehet igénybe? Mi a szülő feladata? Képes-e a tréner önállóan és megfelelően kezelni a magatartásbeli gondokat? Tudja-e kellőképpen motiválni a gyerekeket? Edzőket és témában jártas szakembereket kérdezett az utanpotlassport.hu.
Ahány edző, annyi szokás. És persze ahány gyerek, annyiféle probléma. Néhány éve sok fiatal számára a sport volt az egyetlen út a kitöréshez. Ma számos esetben tapasztalható, hogy sportolni „macerás” lett. Annyi energiabefektetést igényel, amennyit már nem minden gyerek és szülő tud (vagy akar) vállalni. Ahhoz, hogy az edző megfelelően tudja motiválni tanítványát, ismernie kell a sportoló hátterét is, a kommunikáció viszont gyakran elakad valahol. A felszíni problémák közegenként és sportáganként eltérőek lehetnek, de minden esetben azonos gyökerekre vezethetők vissza.
Az MTK Budapest ökölvívó-szakosztályának mestere, Drexler Géza leginkább olyan gyerekekkel találkozik, akik rendezetlen családi körülmények közül érkeznek.pan drexler
– Az ökölvívás rétegsport, hozzánk a legtöbb gyerek az utcáról lép be. Egy darabig ugyanazt a stílust vesszük fel, amit ő képvisel. Azt a szlenget, azt a csibészséget használjuk, amit ő is. Úgy is mondhatnám, először az a cél, hogy magunkhoz édesgessük, megszerezzük a bizalmát. Ezután kezdünk el motivációt keresni számára. Nem az eredmény a lényeg. Mindenki egyéniség, mindenkihez másképp kell közelíteni. Bár ökölvívásról van szó, nagyon ritka a fizikai fegyelmezés. Egy évben egyszer fordul elő, hogy valakinek a sporttársa ellen irányuló agresszív megmozdulása akad. Ilyenkor van, hogy elcsattan egy pofon edzői részről. Nem mindennapos, de tagadhatatlan. Én is kaptam régen az edzőmtől, ezért nem haragszom, sőt utólag már kellemes emlékként idézem fel. Vállalom, hogy néha én is adok egy-két barátságos tockost, de mindent csak bizonyos kereteken belül.
