Kézilabda
Andróczki Flóra
A nemzetközi porondra szeretne kijutni (GALÉRIA)
Klubunk magasugrója, Jankovics Dániel idén kétszer is megjavította az egyéni csúcsát, és életében először 2.20 méter fölé került. Őt kérdeztük a szezonról.
– Hogy érzed, hogy sikerült a nyár?
– Kilencven százalkig elégedett vagyok, hiszen kétszer sikerült egyéni csúcsot ugranom, ám a fő cél a 2.24 méter volt, ami nem jött össze, ezért picit csalódott vagyok.
– Voltak jó kísérleteid erre a magasságra?
– A főiskolai bajnokságon próbálkoztam vele, ott két ugrás a háromból igen biztató volt, az egyik kevésbé.
– A 2.20 méter lélektani határnak mondható?
– Igen. Tavaly a Gyulai István Memorialon ugrottam rá először, idén pedig a felnőtt országos bajnokságon sikerült átlendülni felette. Ez volt az ötödik alkalom, hogy kísérleteztem vele, de már úgy éreztem, kellett ez. Bennem volt az a magabiztosság, hogy meg tudom csinálni, ami sokat segített. Később a MEFOB-on a 2.21 is sikerült.
– A 2.20 mellett sikerült a címvédés is az országos bajnokságon. Mennyire volt erre a versenyre kihegyezve a forma?
– Azt edzőimmel azt beszéltük, hogy ez az idény legjelentősebb viadala, ezért a formába hozó időszak teljes mértékben erre épült fel. Szerettük volna, hogy az országos bajnokságon legyek csúcsformában.
– Hogy reagáltak az edzőid, amikor meglett a 2.20 méter?
– Mondták, hogy nem ért véget a verseny. Hajlamos megnyugodni az ember, ha egyéni csúcsot ugrik, ezt pedig szerettük volna elkerülni, hiszen még zajlott a viadal, és nem lehetett tudni, hogy ugrik-e ennél nagyobbat a rivális, és újra össze kell-e szedni magam. Örülök, hogy sikerült nyerni, fejben nagyon készültünk arra, hogy minden magasság elsőre meglegyen.
– A szezont a szuperligadöntővel zártátok, amit szintén sikerült megnyerned. Mennyi energiád maradt a nyár végére?
– A 2.08-as eredmény mutatja, hogy a végét nem bírtam olyan jól. Ez volt a tizedik versenyem az évben, ha nem lett volna a járvány, akkor pedig már májusban elkezdjük a versenyzést. Ezúttal két hónap késéssel indult el az idény, és szinte nem volt olyan hétvégénk, amikor ne kellett volna valahol rajthoz állni. A Gyulai István Memorial és a MEFOB szerdára estek, ezért előfordult, hogy egy hét helyett 9-10 nap pihenő volt, de így is hosszú és sűrű volt az utóbbi időszak. Dicséretet érdemel Pogány Mihály és Deutsch Péter, hiszen nagyon jól menedzselték le ezt a nyarat, és mindent megtettek azért, hogy minden héten jól tudjunk szerepelni.
– A csapatbajnokságon belekóstoltál a hármasugrásba is. Hogy ízlett?
– Vártam már, hiszen volt róla szó a verseny előtt, hogy kipróbálnánk magunkat ebben a számban: Deutsch Domonkossal találtuk ki, hogy elindulnánk, a szakosztályvezető, Knipl István pedig rábólintott. Úgy saccoltam, a 12-be lehet esélyem bekerülni, ehhez képest a nyolcadik lettem, és talán pici szerencsével az ötödik helyre is felkapaszkodhattam volna. Szerettünk volna pontot szerezni a csapatnak, de az is fontos volt, hogy ne sérüljünk meg. A hármasugrás nem egyszerű műfaj, hiszen a saját testsúly akár háromszorosát kell elbírni, így nehéz volt néha megtartani magam.
– Mik a célok a fedettpályás szezonra?
– Reméljük a járványügyi helyzet engedi, hogy megtartsák a világversenyeket. A fedettpályás Európa-bajnokságra szeretnék kijutni, és ha olyan ütembe tudok fejlődni, ahogy eddig, akkor reális cél lehet. Emellett szeretném megvédeni az országos bajnoki címem, és természetesen a 2.24 méter továbbra is ott lebeg a szemem előtt. Úgy érzem, erőben, fizikálisan kell fejlődnöm még a nemzetközi elithez képest.
Jankovics Dániel
