Atlétika: „Példaértékű edzésmunkát végeznek” – Szabó Dezső (LAPSZEMLE)

Atlétika-szakosztályunk edzője, Szabó Dezső adott interjút a Magyar Atlétikai Szövetség weboldalának, tanítványai, Krizsán Xénia és Nemes Rita sikereiről.

– Ha csak a felnőtt válogatott versenyzőidre, Krizsán Xéniára és Nemes Ritára gondolok, hogyan tudtad velük úgy végigdolgozni az elmúlt két évet, hogy mindketten kijussanak a világbajnokságra, az olimpiára, és ezeken jól is szerepeljenek?

– A legnagyobb kihívás az volt, hogy a rehabilitációjuk rendben legyen, és szó szerint patikamérlegen, az aktuális állapotuknak megfelelően kellett adagolnom a terhelést, hogy ebből is kicsit, abból is kicsit csináljunk úgy, hogy az elvégzett munka mennyisége és minősége is rendben legyen. Azt kértem, és szerencsére meg is kaptam a szövetség vezetőitől, hogy legyen nagyon jó orvosi hátterünk, hogy folyamatosan lássam, milyen állapotban vannak a versenyzőim, hiszen csak így tudtunk építkezni és fejlődni. Ma már nem fér bele, hogy az orvos azt mondja, pihenjen a versenyző egy hetet, most már azonnal meg kell gyógyulni, és ehhez az edzőnek ismernie kell a naprakész diagnózist. Xéniánál például az volt a feladat, hogy noha a bokája és a könyöke már sohasem lesz százszázalékos, mégis úgy fel tudjuk készíteni, hogy bírja a terhelést és jó legyen. Ritánál is folyamatosan figyelni kellett a teste visszajelzéseire, az óhatatlanul jelentkező fájdalmakra.

– Gratulálok, ez mindkét versenyzőnél remekül sikerült.

– Köszönöm, de a távolugrásuknál maradt bennem hiányérzet. Az olimpián az egész mezőny elég rossz volt ebben a versenyszámban, ha ez nekünk jobban sikerül, Xéni egy, Rita két helyezéssel is előrébb végezhetett volna. A 2023-as világbajnokságon is sok mindenre figyelnünk kellett, de ott annyira jó volt a közönség, hogy a hangulat vitte őket, még a nyolcszáz méteres futást is képesek voltak élvezni, pedig az gyilkos táv.

– És még nincs vége, hiszen jön 2025 és a tokiói világbajnokság. Rita utalt rá, hogy befejezi a pályafutását, de Xénia szeretne indulni a vb-n: neked mik a terved ezekkel kapcsolatban?

– Rita harmincöt éves, és már nagyon szeretne gyermeket, úgyhogy lehet, hogy csak a fedettpályás szezont csinálja meg, majd meglátjuk. Nála azt sajnálom, hogy kihagyott kilenc évet, mert bár a visszatérése remek volt, szerintem több is benne volt az ő pályafutásában. Vele kapcsolatban az a kívánságom, hogy legyen még legalább egy olyan versenye, amelyen nem fáj mindene, hogy még utoljára felszabadultan tudjon versenyezni és ki tudja élvezni a dolgot. Xéninél is az a cél, hogy élvezze a következő évet, nála azt szeretném, hogy jövőre is megmaradjon benne a tűz.

– Hogyan lehet fenntartani náluk a motivációt és az eredményességet? Mert ha van nehéz sportág, az az atlétika, ha van nehéz szakág, az a többpróba – te hogyan boldogulsz ezzel?

– Mindketten nagyon jó karakterek, példaértékű edzésmunkát végeznek, az akarattal egyiküknél sincs baj. Sportpszichológus azonban lehet, hogy hozzá tudna tenni valamit a teljesítményükhöz, de ők ódzkodnak ettől a segítségtől – bár volt már, hogy igénybe vettek ilyen szolgáltatást. De mondhatnék más szakterületi példát is, a lényeg, hogy ma már minden számít, ha csak egy százalékot segít valami, az is fontos. Jelenleg nekem kell csomó mindenben segítenem őket, és most nem csak a konkrét edzésmunkára, versenyzésre gondolok. Az edzői munka valójában kísérletezés is, elkezdünk lépni egy irányba, majd a felmérők és a versenyek megmutatják, hogy hol tartunk és min kell módosítani. Ebben előny, ha valaki nagyon jól ismeri a tanítványait, de ha megakad valami, jó, ha a kollégák segítségét kérjük. Az én edzőm, Fejes Zoli bácsi például megkérte Széchenyi Józsefet, hogy tartson nekünk diszkoszvető edzést, miközben ő figyelt. Így vagyok ezzel én is. Ma már kinyílt a világ, egyre több a szakmai konferencia – például Femke Bol edzője is mondott olyanokat Bonyhádon, amelyekre felfigyeltem, és az Interneten is sok minden megtalálható. Ugyanakkor úgy látom, hogy bár mindig jönnek új irányzatok, mint például a stretching, a dinamikus bemelegítés, a TRX stb., a régi, klasszikus gyakorlatokat, mondjuk a futóiskolát, ugrógyakorlatokat is meg kell tartani. Nagyon kevés olyan versenyző van, akinek mindene rendben van, a legtöbbnél van valami eltérés az izomban, az ízületeknél, amelyekkel tisztában kell lenni, és a hagyományos, illetve új dolgokat ehhez kell adaptálni. Hogy mit kívánok még Ritának és Xéniának? Azt, hogy úgy tudják majd befejezni a pályafutásukat, hogy elmondhassák, mindent kihoztak belőle, és utána boldogan induljanak el az életük következő szakaszába, legyen az anyaság, vagy edzői, tanári munka – én segíteni fogom őket, ha kérik. Azt is kívánom, hogy legyen gyermekük, tapasztalják meg, hogy ez milyen öröm az ember életében.

Az interjú teljes egészében ITT olvasható. 

Forrás: Magyar Atlétikai Szövetség

Ezt olvastad már?