A nagybetűs CSAPAT

Golovin Vlagyimir vezetőedzővel, és Paál László szakosztály-igazgatóval vontuk meg a 2015/16-os szezon mérlegét, és tekintettünk fél szemmel előre.

Az MTK Budapest csapata a kilencedik helyen zárta a K&H női kézilabda liga küzdelmeit. A kék-fehérek az alapszakaszban is ebben a pozícióban végeztek, és a rájátszásban hat meccsükből négyet megnyerve meg is őrizték azt. A 2015/16-os szezont értékelni ültünk le a csapat vezetőedzőjével, Golovin Vlagyimirral, és Paál László szakosztály-igazgatóval.

– A szezon előtt kitűzött célt, a bennmaradást simán teljesítettétek. Ám ha jól tudom, voltak ennél merészebb álmaitok is, a nyolcadik hely megszerzésére készültetek. A fentiek fényében milyen érzésekkel gondoltok vissza erre a szezonra?

Paál László: – Én abszolút elégedett vagyok, viszont az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nyolcadik hely megszerzése valóban bravúr lett volna. Ha azt tűzzük ki, hogy legyen meg a kilencedik hely, tuti nem sikerült volna. 

Golovin Vlagyimir: – Én is elégedett vagyok a kilencedik hellyel, még úgy is, hogy két fordulóval az alapszakasz vége előtt még volt reális esélyünk a nyolcadik hely megszerzésére. Persze van bennem némi hiányérzet is, voltak olyan meccsek, amelyeket győzelemmel kellett volna zárnunk, de nem sikerült. De szerencsére sokkal több olyan találkozó volt, amelyen senki nem fogadott volna ránk, és mégis pontot, pontokat tudtunk szerezni. 

– Csak azért mertem szóba hozni a nyolcadik helyet, mert – bár valóban bravúr lett volna –, mégis csak egy hajszállal maradtatok le róla.

G.V.: – A szezon előtt úgy számoltunk Lacival, hogy 18 pont kellhet a nyolcadik helyhez, az utolsó öt bajnokságban 16 pont már elég volt ehhez. Az idén viszont a Fehérvár 19 ponttal tudott még épp a felsőházi rájátszásba kerülni. Ez is azt mutatja, milyen kiegyensúlyozott az NB I, hasonló játékerőt képviselnek a csapatok, a legtöbb meccsen az aktuális forma döntött. 

– Melyik találkozóra emlékeztek vissza legszívesebben? Mi volt számotokra a szezon fénypontja?

P.L.: – Nekem a Vác elleni, idegenbeli meccs. Teli voltunk sérülttel, azt se tudtuk, hogy állunk ki, egész héten titkolóztunk, aztán végül ragyogó eredményt értünk el. 

G.V.: Én is a váci meccset említeném. Ott, az amúgy kevesebb lehetőséghez jutó játékosok is kiválóan teljesítettek, és bebizonyítottuk, hogy milyen erős csapat vagyunk. Azon a meccsen volt egy 17 perces periódus, amikor nem tudtunk gólt dobni, igaz, mindössze kettőt kaptunk ez idő alatt. Egy percre nem adtuk fel, és végig hittünk a győzelemben. Ez is megmutatta, hogy ilyen hozzáállással szinte bárkit le lehet győzni. 

– Amikor az utolsó meccs után elbúcsúztattuk a 11 távozót, sok szurkoló aggódott, hogy mi lesz így az MTK Budapest kézilabdacsapatával. Laci, mivel tudod megnyugtatni őket?

P.L.: – Ez nem egy hirtelen elhatározás eredménye volt, sokat beszéltünk Vovával, hogy kivel hosszabbítsunk, és kit engedjünk el. Azt látni kell, hogy az idei kilencedik hely kiugró eredmény volt, ezt megismételni nehéz lett volna a jelenlegi kerettel. Azt éreztük, hogy vérfrissítésre van szükség, de azt is tudjuk, hogy ez veszélyes játék, mert egy ilyen drasztikus változás után semmi garancia nincs, hogy jövőre az első nyolcba tudunk kerülni. Az a cél, hogy – miként ezt korábban vállaltuk – évről-évre egy hellyel előrébb végezzünk. Jövőre ezt egy szűkebb kerettel próbáljuk meg, mivel a lehetőségeink korlátozottak. Több fiatal jut majd szóhoz, kérdés, tudnak-e élni a lehetőséggel. Szerintem itt minden adott, hogy valaki kiugró teljesítményt nyújtson, ugye volt aki a válogatottba is meghívót kapott. 

– A tizenegy nevet böngészve az tűnt fel, hogy elég sok rutinos játékos van a távozók között. Ez koncepció volt, fiatalítás zajlik?

P.L.: –  Alapvetően nem a kor alapján hoztunk döntéseket, de volt akinél ez a szempont is szóba került. Elsősorban inkább azt vettük figyelembe, hogy ki, hogy teljesít az edzéseken, meccseken, ki, hogy bírja a terhelést.

G.V.: – A tizenegy távozó valóban nagyon soknak hangzik, ideális esetben ez 3-4 fő kellene, hogy legyen. Azonban nálunk tizennyolc felnőtt játékos volt, míg más csapatoknál általában tizennégy van, és ők egészülnek ki saját nevelésű fiatalokkal. Egyébként a tizenegyből volt több is, akit megtartottunk volna, de nem tudtunk dűlőre jutni velük. Szóval nem csak rajtunk múlt, hogy ilyen sokan távoznak, de hosszú távon valóban szeretnénk minél inkább az utánpótlásra támaszkodni: a nyártól például öt junior látogathatja majd a felnőtt csapat edzéseit, és csak rajtuk múlik, hogy élnek-e a lehetőséggel. 

P.L.: – Ha csak rajtunk múlik, és minden feltétel adott, akkor körülbelül fele annyian távoznának. Ha kicsit jobbak az anyagi lehetőségeink, és a kölcsönben nálunk szereplő játékosok klubjai rugalmasabbak, akkor mindössze öten-hatan távoznának, igaz, ez esetben nem beszélhetnénk felelős gazdálkodásról.

– Ti már nagyjából tudjátok, milyen kerettel vághattok neki a K&H liga 2016/17-es idényének. Mit vártok a következő szezontól?

P.L.: – Erre nagyon nehéz válaszolni, mivel nagy mozgások várhatóak minden csapatnál, és nem tudni, miként alakulnak az erőviszonyok. Én – így látatlanban – egy biztos kilencedik hellyel elégedett lennék.

G.V.: – Szeretném tartani a vállalásunkat, hogy évről-évre egy helyet lépjünk előre, igaz, egyelőre nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. Az egyetlen dolog, amit elvárok a jövő csapatától, hogy ugyanolyan, nagybetűs CSAPAT legyen, mint az idei. Persze voltak apró konfliktusok ebben a szezonban is, ez a sport velejárója, de alapvetően egy nagyon jó közösség állt össze. Minden edzőnek azt kívánom, hogy olyan remek szellemiségű játékosokkal dolgozhasson, mint akik az MTK Budapest keretét alkották az idén. 

– Mi volt számotokra az idei szezon tanulsága? Mit visztek magatokkal ebből az idényből?

P.L.: – Nekem talán az, hogy össze tudott fogni a csapat, mikor bajban voltunk, gondolok itt például a szezon legelső meccsére. Megnyugtató volt látni, hogy bár a lányokat megviselte a debreceni pofon, mégis, igazi sportemberek módjára talpra tudtak állni. Meccsről-meccsre jöttek ki a gödörből, és itt most nem is csak a játékosokra gondolok, ez ugyanúgy elmondható a szertárosról, az órakezelőről, mindenkiről.

G.V.: – Az alapszakasz végén a 11 távozóból már körülbelül heten tudták, hogy nem itt folytatják. Ez nyilván nem könnyíti meg a játékosok dolgát, nehezebben motiválhatóak, főleg, hogy nem lett meg a hőn áhított nyolcadik hely. Ám ezek a lányok nem sértődtek meg, nem adták fel, emelt fővel dolgoztak tovább. Nem volt olyan meccs a rájátszásban, hogy a csapat ne tette volna oda magát száz százalékosan.  

P.L.: – Nagyon becsületesek voltak ezek a lányok, mindannyian.

Ezt olvastad már?