A hagyományos Blue&White Party nyitotta az ünnepi esztendőt (GALÉRIA)

Remek hangulat, magvas gondolatok a jótékonysági bálon.

Február első hétvégéjén, a Dürer Rendezvényházban várta az MTK Baráti Kör és az MTK Budapest a sportolóit, edzőit, munkatársait, szurkolóit, szimpatizánsait, támogatóit és az érdeklődőket az évente megrendezésre kerülő jótékonysági bálján.

A rendezvény nyitányaként – az immáron tizenkétszeres Magyar Kupa győztes – ritmikus gimnasztika szakosztályunk impozáns bemutatóját tekinthette meg a vendégsereg.

Ezt követően – a telt ház előtt zajló rendezvényen – az MTK Baráti Kör elnöke, Stern Péter, majd a klubelnök, dr. Deutsch Tamás emlékezett az elmúlt 130 esztendőre (beszédének teljes szövege írásunk végén olvasható). Méltatták az egyesület sportolói által elért eredményeket, de a jövőbe is tekintettek, bízva a sikeres folytatásban. Kiemelték, hogy 2017-ben az MTK Budapest volt a legeredményesebb magyar sportegyesület, a cél pedig az, hogy ebben az esztendőben sem adjuk alább.

Ezzel hivatalosan is kezdetét vette az ünnepi esztendő, hiszen az Magyar Testgyakorlók Körét 1888. november 16-án alapították, és 2018-ban rendezvények, sportesemények sorával emlékezünk az elmúlt 130 évre.

A gálán adták át az év legjobbjainak járó díjakat. A szakosztályok javaslata szerint, az elnökség döntése nyomán, a tavalyi esztendő kiemelkedő eredményei alapján „Az év leány utánpótlás-sportolója”: Szellák Szabina. A kajakozó a győri ifjúsági olimpiai fesztiválon (EYOF) szerzett arany- és ezüstérme mellett kétszer is a dobogó legfelső fokára állhatott a csehországi olimpiai reménységek versenyén (ORV). A díjat edzőjével, Kőbán Rita, kétszeres olimpiai bajnok kajakozóval együtt vette át.

„Az év fiú utánpótlás-sportolója”: Piros Zsombor. A teniszező tavaly az ausztrál és a francia nyílt bajnokságot is megnyerte a juniorok mezőnyében. Előbbin egyesben, utóbbin párosban diadalmaskodott.

„Az év edzője”: Gárdos Gábor, aki a kardozó Márton Annával Universiádét nyert, míg tanítványa, Szatmári András világbajnok lett.

„Az év női sportolója”: Babos Tímea, teniszező. Timi 2017-ben – a sportág történetében első magyarként – világbajnoki címet szerzett, emellett több WTA-tornát is nyert.

„Az év férfi sportolója”: Liu Shaolin Sándor. Rövidpályás gyorskorcsolyázónk Európa-bajnok lett 500 méteren és több világkupát is megnyert, köztük a hazait is.

A program a Gedeon-díjak átadásával folytatódott. A tavaly – hagyományteremtő céllal, az MTK Baráti Kör által – alapított díjra a szakosztályok nevezhettek sportolókat, akik közül szavazással választották ki a legjobbakat, ők komoly pénzjutalomban részesültek. Íme a végeredmény:

1. Schermann Bianka (torna)
2. Varga Regina Eszter (rövidpályás gyorskorcsolya)
3. Baranyi Zsófi (karate)
4. Barbosu Tibor (ökölvívás)
5. Bartko Levente (vívás, párbajtőr)
6. Juhász Anna (ritmikus gimnasztika)
7. Szalai Anna (röplabda)
8. Szász Gergely (evezés)
9. Bailey Kelen (taekwondo)

Az est további része felhőtlen szórakozással telt, ám közben a klub és a Baráti Kör elnöke köszöntötte a – február 4-én – 70. születésnapját ünneplő Wichmann Tamást.

dr. Deutsch Tamás beszéde:

Kossuth Lajos barátja. 
Megalapítja az ország első sportnapilapját. 
Garibaldi is a barátja. 
Amikor megnyeri az első hazai úszóversenyt a 15 fokos Balatonban, Füred és Siófok között, a kevés számú néző egyikét úgy hívják: Jókai Mór.
Don Carlos madridi herceggel együtt harcol Bilbaónál. 
Annak halálos ágyán lefogja barátja, Klapka tábornok szemét.
Megalapítja a Szépirodalmi Lapokat, titkára az Irodalmi Társulatnak.
Átússza a Szuezi csatornát, a Boszporuszt, a Bodeni-tavat, a Gibraltári szorost és számtalanszor a Balatont.
Repülőbemutatókat tart. 
Edzője Hajós Alfrédnak. 
Stadiont épít, bizony stadiont, 1200 férőhelyest, hogy kényelmesen nézhessék az érdeklődők a lágymányosi holtágban zajló úszóversenyt.
Dániában békefenntartó, Galíciában dzsidáshadnagy, Oszmán pasával harcol az oroszok ellen.

Tisztelt Vendégeink, kedves Emtékások, kedves kék-fehér színekért rajongó Barátaim!

Nem, nem Indiana Jones vagy Michelangelo alteregójáról beszéltem. Náluk sokkal valóságosabb és hozzánk sokkal közelibb emberről. Akinek kalandos és gyönyörű életéből kiemeltem néhány pillanatot, nos, ő nekünk, magyar sportbarátoknak és különösen nekünk, emtékásoknak a legújabbkori Magyarország egyik legfontosabb alakja.
Ő Szekrényessy Kálmán, aki annyi minden mellett, 1888. november 16-án, két polihisztorkodás között, saját, Teréz körúti lakásán, körbevéve néhány lelkes és elhivatott fiatalemberrel, megalapítja a Magyar Testgyakorlók Körét. Már a névválasztásban is újító volt: eladdig a „magyar” szó nem szerepelt sportklub nevében. Elgondolkoztató a ragaszkodása ehhez, ismerve szeretett klubunk zsidó gyökereit és persze tudva azt is, hogy más, korabeli egyesületekben nem sportolhattak zsidók, ennek ellenére vagy talán éppen pont ezért, az egyenjogúság eszméjét valló Szekrényessy ragaszkodik a „magyar” szóhoz.
És a „testgyakorló” kifejezéssel is újít: megérzi a jövőt, hisz’ pont ő ne érezné, aki annyi mindenben volt újító. Tudja, hogy a jövő sportklubjai számtalan, egymással egyenértékű, de egyaránt a test épülését és ezen keresztül persze a szellem és az elme ápolását célzó sportágat fognak magukba fogadni.

Tisztelt Ünneplő Közösség!

130 évvel ezelőtt Szekrényessy és társai tették le az alapkövét annak, amit ma ünneplünk: az MTK történetét, hagyományait, sikereit.
Ha ő nem lett volna, ma nem így hívnának minket, nem lennénk ilyen „idősek” és – hát, ez a legrosszabb, amit csak el tudok képzelni – talán nem kék-fehér lenne szeretett klubunk színe sem.
130 év alatt megértünk mindent: betiltást, üldöztetést, átnevezést, még piros-fehérré is megpróbáltak átszínezni minket. Ami baj, zűr, kár, bántás csak érhetett sportklubot, azt mi mind megszenvedtük.
És mégis itt vagyunk, mert egyvalamit sosem felejtettünk el: hogy a klub hagyományai mindig fontosabbak, mint a jelene. A jelen ugyanis sohasem csak siker: a jelen mindig küzdelem, verseny, amiben benne van a bukás esélye is. És a jelen küzdelmei csak a múlt tiszteletével nyerhetőek meg. Aki neki tud támaszkodni a hagyományainak, csak az képes nyerni az edzésen, a háziversenyben, aztán ő lesz a győztes a nemzeti bajnokságban és a kupában, majd az Európa- vagy világbajnokságon, a paralimpián vagy az olimpián.
Ez a sport egyik lényege: az egymásból építkező, egymástól tanuló generációk hagyományainak építő és büszke továbbvitele. Ez az MTK sikerének az egyik legfontosabb pillére: mi, kék-fehérek, Szekrényessy örökösei, sosem fogjuk elfelejteni, hogy mi van mögöttünk, hogy miből építkezünk.
Higgyék el nekem: mit sem ér a talentum, az edzésmunka, a sportorvoslás, a formaidőzítés, a sportdiplomácia, ha nem az a legfőbb számunkra, ami oda van hímezve minden sportolónk szíve fölött a mezére: a kék-fehér címer.
Ez Szekrényessy és társai örökségének veleje, ebben testesül meg minden munkájuk, áldozatuk, tettvágyuk: a szimbólum, a jel, a címer.

Kedves Sportbarátaim!

130 évünk rengeteg, szinte már szamon tarthatatlanul sok sikert és örömet hozott nekünk. Nincs olyan ága-boga a magyar sportnak, amiben mi, emtékások ne lettünk volna, vagy ne lennénk a legjobbak a magyarok között és mi adhattuk és adhatjuk számtalan sportágban a világ legjobbjait, sőt, a valaha volt legjobbjait is.
Köszönet ebben az ünnepi pillanatban mindenkinek, aki tett a sikerekért és hitt azokban! Köszönet sportvezetőknek, edzőknek, orvosoknak, gyúróknak, terapeutáknak, pszichológusoknak, szertárosoknak, intézőknek!
Köszönet a sportolóknak: sokan itt vagytok ma este közöttünk! Ti képviselitek az MTK számtalan, világszerte ünnepelt bajnokát, akiknek hosszú sora St. Louis kétszeres olimpiai bajnokával, Halmay Zoltánnal kezdődik és – legalábbis egyelőre – Melbourne Grand Slam bajnokával, Babos Tímeával végződik. Köszönünk Nektek minden szívmelengető pillanatot!
Köszönet a szurkolóinknak! Sport nem lenne sportoló nélkül, szól a közhely. Ám, teszem hozzá, a sportnak – akárhányan sportolnak is - meg nem lenne értelme nézők és szurkolók nélkül. Nagy figyelmet fordítunk arra kollégáimmal együtt, hogy kiszolgáljuk az MTK szurkolóit, és úgy látom, egyre erősödő közösséget alkotnak ők.
Köszönet a szurkolóinknak minden tapsért, lelkesítő üzenetért, fohászért, köszönet még a bosszankodásért is, tudjuk, hogy értünk haragszotok!

Tisztelt Emtékások!

Sok fokmérője van egy klub sikerének. Az egyik legfontosabb az, hogy a magyar sport minden szereplője által elfogadott pontszámítás alapján, mely egyesület válik egy-egy év legsikeresebb klubjává. Nos, kedves Barátaim, 2017-ben, az óévben Magyarország legsikeresebb egyesülete a mi klubunk, az MTK volt!
Köszönjük!

Kedves Barátaim!

Az érmek száma, a bajnoki kupák, az olimpiai címek roppant lényegesek, megmérnek minket. Ám én és kollégáim mégsem ezen mérjük igazán az MTK sikerét.
A hagyományainkról beszéltem az imént. 
Képzeljünk hát ide, a sok-sok terített asztal közé még egyet, azt is fehér damaszt fedi, kék szalvétákon fekszik az ezüst eszcájg.
Képzeljünk köré karosszékeket, ott ülnek mind az alapítóink. Ott ül Donáth Sándor, Horner Ármin, Klauber Izidor, Kohn Arnold. Ott ül Leitner Ármin, László Lajos, Müller Dávid, Sachs Lipót. Ott ül Tótis Lajos és Weisz Dezső és még sokan mások.
Kedves Barátaim, legyünk olyan szolgái az MTK-nak, tegyünk érte úgy, hogy őket, az alapítókat – bárcsak megtehetnénk – minden évben büszkén hívhassuk meg ide, óévet záró-újévet nyitó bálunkra.
Dolgozzunk, sportoljunk és szurkoljunk úgy, hogy méltók legyünk a 130 éves MTK-hoz!
Legyen mindig a fejünkben és a szívünkben, hogy ott ül a báli asztalnál, ott szurkol velünk a lelátón, ott van velünk a rekortánon, a sakkasztalnál, a tornaszőnyegen, a kezdőkörben, a páston, a salakon, a füvön, a rajtkövön Kossuth barátja, a Balaton átúszója, az MTK atyja, Szekrényessy Kálmán.

Köszönöm, hogy meghallgattak! 
Hajrá, Kékek, hajrá, MTK!

(Elhangzott az MTK hagyományos jótékonysági bálján, a Blue&White Party-n, klubunk 130. születésnapjához kapcsolódó ünnepi esztendő megnyitásaként.)

Ezt olvastad már?