Atlétika
Krizsán Xénia
A fociválogatott kapusa volt a századelőn, ráadásul ő volt az első hálóőr itthon, aki vetődött a labdára.
A magánélete ellenben tragikusan alakult, a kisfiát 11 évesen halálra gázolta a villamos, 38 év elteltével pedig vak felesége lelte halálát a villamossíneken… Következzék Holits Ödön élete.
1886 decemberében született Tótkomlóson, majd az izraelita család Pestre költözött. A kis Holits remekül szavalt, rendszeresen fellépett az iskolai rendezvényeken, mellette pedig az új játék, a labdarúgás rabja lett. Az egyik jó barátja volt Salamon Béla, a későbbi nagy nevettető, aki egészen fiatalon – Turul néven – saját csapatot verbuvált. A Wesselényi utcába jártak iskolába, a tanítás után pedig rohantak a Városligetbe játszani. A csapat hivatalos színe a vörös-fekete volt, ám mivel a mezhez Salamon nem kapott csak kék anyagot, így vörös és kék mezben játszottak. A komikus később úgy mesélte, ha erősebb rivális ellen játszottak, akkor Holits védett, ha gyengébb ellen, akkor pedig ő. Az is megtörtént, hogy egy alkalommal olyannyira a kapuja elé szögezte ellenfelét a csapatuk, hogy Salamon mögül egyszerűen elvitték a kaput, úgysem lesz rá szükség. Boldog békeidők…
Holits Ödön még nem volt 17 éves mikor bemutatkozott a magyar-válogatottban, ahol általában az ő nevével kezdődött az összeállítás. Ő volt az első, aki a hazai kapusok közül vetődött a labdára (ez korábban nem volt divat), nem mellékesen pedig a foci mellett távolugróként is remekelt az MTK színeiben, 1908-ban a londoni olimpiára is eljutott.
A labdarúgás mellett az atlétika is a szenvedélye volt. 1913-ban például a MAFC focistáit és atlétáit is tréningezte, a következő évtől pedig a VII. kerületi polgári fiúiskola testnevelő-tanára is lett. Az első világháború borzalmait túlélte, majd fociedzőként előbb az Újpest kispadján, majd a Nemzeti trénereként jeleskedett. Olyannyira, hogy 1924-ben ő is ott volt a párizsi olimpián a fociválogatott stábjában. A gárda sokkoló, 3:0-s vereséget szenvedett Egyiptomtól, amely után még kint, Holits Ödönt nevezték ki szövetségi kapitánynak. A csapat nem sokkal később Franciaország ellen játszott barátságos mérkőzést, s nyert is 1:0-ra. Ez volt az egyetlen meccse a kispadon a trénernek…
Sportemberként sikeres volt, a civil életben aztán sorra jöttek a csapások. 1928-ban vérmérgezést kapott, hosszas kezelések után végül felgyógyult. 1931-ben aztán minden összeomlott. Holits edzőként dolgozott a Nemzetinél, mellette volt bőrdíszműves boltja a Rákóczi körúton. Egyik nap onnan tért haza délben, hogy a feleségével, és a két gyermekével együtt ebédeljenek. A nyolcéves kislány már otthon volt, a tízéves fiúk, Tamás viszont késett. Nem tudták miért. Hamarosan kiderült… A kisgyerek az iskolából jövet a Baross térnél fel akart kapaszkodni a 19-es villamosra, ám a szerelvény meglódult, a gyerek pedig a villamos kerekei közé esett. Nem volt esélye a túlélésre…
Holits Ödön sosem tudta feldolgozni kisfia halálát, ám élni kellett tovább. A második világháború alatt a zsidó származása miatt nekik is bujkálniuk kellett, a családból többen is meghaltak. Holits, a felesége és a kislánya viszont túlélte a világégést. A háború után a Traktor SE szaktanácsadója lett, majd egyre kevesebbet írtak róla a lapok. Idős korában visszavonultan élt a felesége társaságában, aki idő közben elvesztette a szeme világát. 1969-ben aztán ismét tragédia következett.
A 82 éves Holits Ödön és 74 éves felesége a Szent István körúti villamosmegállóban állt, amikor a felesége megbotlott, a villamossínekre zuhant és önkéntelenül magával rántotta a férjét is, aki a mindig fogta a karját. A villamos elgázolta őket, a felesége a helyszínen elhunyt, Holits pedig súlyos sérülésekkel került kórházba. A sérüléseiből felépült, ám a következő év áprilisában, 83 éves korában örökre elaludt a lelkileg megtört egykori sportman. A rákoskeresztúri izraelita temetőben helyezték végső nyugalomra azt az embert, aki a labdarúgásban és az atlétikában is maradandót alkotott, s akit a magánéletében sajnos nem kímélt a sors.
Nyugodj békében, Holits Ödön!
