Tenisz
Piros Zsombor
Klubunk többpróbázója, Krizsán Xénia az SzPress hírszolgálatnak nyilatkozott a tokiói olimpiáról.
– Pályafutásom alatt egyszer sem küzdöttem akkorát, mint most Tokióban, ahol sajnos elég sokat hibáztam, ráadásul attól is tartottam, hogy a fájós bokám miatt nem tudom befejezni a versenyt – ezzel az őszinte mondattal kezdte az SzPress Hírszolgálatnak adott nyilatkozatát Krizsán Xénia, aki 13. helyezettként zárta a tokiói olimpia hétpróba versenyét. Ennél jobbra számított, noha így is három pozícióval előrébb végzett, mint öt éve Rio de Janeiroban.
– A mostani versenyemre még sokáig úgy fogok visszagondolni, mint a váratlanul nehézre sikeredett vizsgára, ami az első próbától az utolsóig fogcsikorgató küzdelem volt a számomra – jelentette ki klubunk 28 esztendős atlétája, akinek két idei teljesítménye is azt vetítette előre, hogy Tokióban beleszólhat a hétpróba nagyságainak éremcsatájába. Márciusban a fedettpályás Európa-bajnokságon résztvevő magyar válogatott legeredményesebb tagjaként bronzérmet nyert ötpróbában, majd májusban Götzisben, az összetett versenyek „Wimbledonjában” minden ellenfelét megelőzve, 6651 pontos teljesítménnyel országos csúcsot javítva állhatott fel a dobogó legfelső fokára.
A tokiói versenyek átvészelt buktatói után, még az első versenynap végén úgy nyilatkozott, hogy hazasiet az olimpiai faluba kisírni magát.
– Hullattam is a könnyeimet jó sokáig, de aztán lehúztam a redőnyt a szomorúságom előtt, nem hagytam, hogy a bánat eluralkodjon felettem – folytatta Xénia, aki aznap azt is megfogadta, hogy a lehető legkevesebbet próbál foglalkozni a bokájával, ami már a toruni fedettpályás Európa-bajnokságon is akadályozta a még jobb eredmény elérésében. – Nem volt teher a számomra, hogy a májusi országos rekordjavításommal magasra emeltem a mércét magam előtt, de azért voltak kétségek bennem, hogy ugyanazt a teljesítményt az olimpián is meg tudom-e ismételni. Mert az semmi máshoz nem hasonlítható verseny, a maga hatalmas tétjével és feszültségével.
Xéni becsületesen elismerte, hogy többször is felmerült benne a feladás gondolata, amit csak erős akarattal tudott elhessegetni. Bizonyítva, hogy nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is jól felkészült a tokiói megmérettetésre.
– Most próbálok minden olyan eseménybe, még a legapróbb részletekbe is belekapaszkodni, hogy ne a sírásba kelljen menekülnöm, mert azzal már semmin sem tudok változtatni. Örülök például annak, hogy a második versenynapon ahelyett, hogy leeresztettem volna, felszívtam magamat, és ennek köszönhetően előbb a huszadik helyről ötöt sikerült előre lépnem, aztán az utolsó számban, a 800-on még két helyet tudtam javítani.
Xéni már az olimpia előtt elmondta, hogy most a 100 gátban és a 800 méterben bízik a legjobban, azok közül is inkább az utóbbiban.
– Lehet, hogy apróság, de annak is megvan a maga értéke, hogy a magyar atlétaválogatottból csak nekem jutott a futamgyőzelmekből Tokióban, amihez a 2:07.65 perces futás is kellett. Ez például jó kapaszkodó a jövőbe tekintve.
Klubunk kiválósága számára az olimpiával nem fejeződött be az idény. Azt még nem tudja, hogy lesz-e nemzetközi versenye, abban viszont biztos, hogy a hazai Szuperliga döntőn és a csapatbajnokságot lezáró erőpróbán is a legjobb tudása szerint fog versenyezni.
Borítókép: Tumbász Hédi/NSO