Bánhidi-Farkas Petra
„Tudtuk, mi vár ránk”
Kiss Grétával, női röplabdacsapatunk négyes ütőjével vontuk le a szezon tanulságait.
– Tavaly az NB I Ligában szinte minden mérkőzésen esélyesként léptetek pályára, míg idén az Extraligában többnyire az ellenfelek mellett szólt a papírforma. Mennyire volt nehéz megszokni az új szerepet?
– Lelkileg annyira nem volt nehéz, mert már a szezon kezdete előtt is tisztában voltunk vele, hogy ez vár ránk. Mindenki ennek tudatában vállalta a szezont, tudtuk jól, hogy ez amolyan tanulóév lesz számunkra. De ez időnként vissza is ütött, mert előfordult, hogy előre elkönyveltük a vereséget olyan ellenfelekkel szemben is, akiket a pályán igenis meg lehetett volna lepni.
– A lefújás pillanatában a hatodik helyen álltunk az Extraligában, okoztunk pár meglepetést. Reális ez a helyezés?
– Jónak mondható a hatodik hely, de nekem sokszor hiányzott a tűz a pályáról. Rengeteget dolgoztunk, lehettünk volna mi az a csapat, amely csupa magyar fiatallal megtréfálja a nagyokat. Összességében elégedett vagyok – főleg ha az UTE vagy a Nyíregyháza legyőzésére gondolok –, de még ennél is több lehetett volna ebben a szezonban.
– Kiss Grétának milyen szezonja volt?
– Az alapszakasz vége felé kezdtem magamra találni mentálisan, megjött az önbizalmam, kellően agresszív voltam támadásban. Voltak ugyan hullámvölgyek, de fogadásban egész stabil voltam az egész szezonban. Nem ez a leglátványosabb eleme a röplabdának, de nagyon fontos.
– Melyik volt a legjobb mérkőzésed a szezonban?
– A Vasas elleni 3:2-es kupameccs, meg talán a Nyíregyháza legyőzése az utolsó fordulóban.
– Van esetleg bármi, amit utólag másként csinálnál?
– Talán megpróbálnám kevésbé túlagyalni a dolgokat. Régebben sokkal ösztönösebb, vagányabb voltam, ez most kicsit eltűnt. Sok, utólag fölöslegesnek tűnő dolgon aggódtam a meccseken és az edzéseken, és így elveszett a játék öröme.
