Atlétika
Krizsán Xénia

Keresés

140 éve az MTK-alapító révén jött létre a magyar úszósport. (Szekrényessy Kálmán 1880-as Balatonátúszása.) VII. rész

Publikálva: 2020.09.16 Frissítve: 2020.09.11 MTK Budapest

MTK legendárium 46. rész. Szekrényessy Attila sorozata.

Az első Balaton-átúszás lefolyásáról így emlékezett az úszó: A (siófoki) móló végére érkezvén, gyorsan levetkőzöm és testemet némileg bedörzsölvén a velem hozott közönséges tábla-olajjal, kilépve a síkos kövekre és azokról vigyázva az erősen hullámzó tó vizébe másztam. Tizenegy óra hét percz; a távúszás megkezdődött. Alig teszek három tempót, máris oly rendkívül erős, fájdalmas oldalnyilalást  érzek balról, hogy a kiszállásra kell gondolnom; remélve azonban, hogy igen lassú úszás segítségével talán majd elmulaszthatom a fenyegető bajt: a füredi irány felé tartok. Reményem nem csalt meg, mivel valami fél óra múlva, miután előbb a gerincz, azután pedig jobboldal felé vonult a csillapodó szúrás, szerencsésen megszabadultam a kelletlen és veszélyes vendégtől, azonnal hanyatt is feküdtem s ugyancsak gyorsan kezdettem úszni.

A „magyar tenger” igen háborgott, mintha bizony minden meg akarta volna akadályozni, hogy eddigi szűzies hírnevétől – átúszhatatlan – egy halandó megfossza meg őt. A kisérő ladikok, mint apró dióhéjak himbálóztak a fehér tajtékot vivő magas hullámokon; engem egyik hullám maga alá temetett, hogy a következő meg habos taréjára lódítson. A délutáni órákban azonban elállott a szél s a még előbb vad moraj között háborgó hamvaszöld vízfelület óriási, kékesszínű tükörré simult. Víz 17.9-18.5 fok; levegő 23-25 fok.

Délután két órakor láttuk az első vitorlákat a füredi part felől felénk közeledni; a szélcsönd azonban sehogysem kedvezett nekik haladásukban. Három órakor evedzett hozzánk az első füredi ladik, melyet csakhamar többen követtek. Ez időtájt némi borzongást éreztem; nehány erősebb tempó azonban csakhamar megtette kötelességét: A kellemetlen vendég elűzetett.

A gőzössel 3 óra 50 perczkor találkoztunk; a kisérő hajók, bárkák, csónakok és ladikok ekkor már egész hajórajt képeztek; oly szép hajórajt, aminőt az öreg Balaton még sohasem látott hátán himbálodzni. Keöd kapitány festői körívet futott gőzösével körülöttünk és lobogójának felvonatása által tisztelegtetett; számos élénken lobogtatott kendő üdvözölt a hajóról.

Időközben új szél emelkedett, amely perczről, perczre gyorsan fokozódott. 3 vitorlás röpült felénk, elől Nagy-Brittania budapesti főkonzuljának, Gosling Andley úrnak gyönyörű yachtja: „Királyné”. A kitűnő sportsmann-tulajdonos önszemélyben kormányzott; a yacht belsejében, itten kiváló népszerűségnek örvendő családja foglalt helyet.

Az erős keleti szél mindinkább növekszik; úgyhogy a kisebb ladikok kénytelenek e biztos kikötőben keresni menedéket; a nagyobbak és a vitorlások azonban, igen érthetően továbbra is körülöttem lapdáznak és kereszteznek.  

Fürednek összes erkélyei s a tóra néző ablakai telvék; távcsövek és látcsövek segélyével keresnek a fodros hullámok között egy picike kis fekete pontot, a fejemet. Végre hosszas kutatás után meglátja azt a legjobb távcsővel bíró, mire azután mindenki siet le a tópartra.

A szél újra felkerekedett s a „magyar tenger” bőszült haraggal küzd a vakmerő ellen, aki őt úszva kívánja keresztben áthaladni; a sárgásfehér tajtékot hordó öles hullámok egyike mélyen-mélyen maga alá temet, a következő pedig sodorva ránt föl a habzó vízfelületre, hogy folytatólag fodros taréjára vessen.

Az engem követő hajók valódi hullámködbe vannak borítva; egy-egy magasabb hullám, midőn a hajóorron széttörik, messzeszálló habesővel önti végig a bennülőket. A szép alsósétány fasoraiból örömet hirdető beszédmoraj hallatszik be hozzám, melyre az uszodát bőszült erővel csapkodó taréjos hullámok adnak zordonan zúgó ellenséges választ. Azonban a „magyar tenger” minden kísérlete: épp engem tenni áldozatává, dugába dől, mert már elértem az első  „szálfa”  magaslatát; tíz másodpercz, s a  második ,,szálfa” mellett úszom el; újabb tíz másodpercz, és megragadom a zsúfolt volta daczára is rengő uszoda lépcsőzetét.

Öt óra ötvenkét percz; a „magyar tenger” keresztül van úszva, az eddig győzhetetlen víztömeg le van győzve!

Őszinte lelkesedésből származó viharos éljenek és dörgő mozsárlövések üdvözlik a szép győzelmet; kiszállván a vízből, a fürdő nagyérdemű főorvosa, Huray orvostudor fogad, megvizsgálandó testi-állapotomat; érverés 76, kissé gyenge; a tüdők működése rendes; izommerevség nem észlelhető.

Lepedőbe burkoltatván a „nemzet bárója” üdvözöl egyikével azon igen sikerült alkalmi beszédeknek, melyek készítésében s elmondásában ő oly páratlan ügyes. Elvégezvén szónoklatát, egy díszes babérkoszorút s egy pompás virágcsokrot nyújt át; az elsőt a férfiak, a

másikat a hölgyek nevében. Dörzsöltetés közben kevés kenyeret evém, gyorsan felöltözködöm és sietek ki a partra. Ott zene, az ezerekre menő falusiak dörgő éljenei, zászlók, csokrok, virágok, üdvözletek, szerencsekivánatok és kézszorítások fogadnak; mire azután ünnepélyes menetben a kávéházba kisértetem.

Ottan két findzsa teát iszom és darabka kalácsot eszem; időközben odafáradott Gosling Andley főkonzul is, hogy ő szintén személyesen kívánhasson nekem szerencsét.

Rendkívül kitüntetve éreztem magamat a főkonzulnak, mint valóban kitűnő sportsmannek szíves üdvözlete által; kiváltképp jólesett nekem, hogy megérkeztemkor az ezerszavú éljenek közül világosan kihallottam az ő és kedves családjának a szép sport-győzelmet üdvözlő élénk háromszoros: „hipp, hipp, hipp, hurráh” - ját.

MTK Hírlevél

Ne maradjon le egy eseményről sem!
Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Csatlakozz RSS csatornáinkhoz és értesülj azonnal a legújabb hírekről, érdekességekről egy gombnyomásra!