Atlétika
Jankovics Dániel

115 éve nyert olimpiai bajnoki címet a Japán kávéház főnöke

Publikálva: 2023.02.02 Frissítve: 2023.02.02 MTK Budapest

Megesett, hogy az úszóbajnok, Hajós Alfréd őt ütötte meg a vita során, ám általában Weisz Richárd osztotta a pofonokat.

Mintha egy Rejtő-ponyvából lépett volna elő az amúgy szerethető izomkolosszus, aki nem mellékesen 1908-ban az MTK sportolójaként olimpiai bajnok lett birkózásban.

Weisz Richárd nem volt egy égimeszelő. Csupán 173 centi magasra nőt, de hihetetlen erő és igazságérzet lakozott benne. Az 1879-ben született fiú már 18 évesen második lett egy siófoki súlyemelő-versenyen, két évvel később viszont már egyeduralkodó volt a vasrudakkal. Aztán a birkózás is rátalált, s hamar kiderült, az az ő világa. 1903-ban a Sport-Világ című lapban Hajós Alfréd (igen, az 1896-os olimpia kétszeres bajnok úszója) tudósított Weisz birkózógyőzelméről, ám a viselkedése már nem tetszett neki annyira. Ezt írta Hajós: „Le is szokhatna túlzásba vitt pózolásairól, melyek egy cseppet sem igazolják szerénységét.”

Na, több se kellett Weisznek, másnap, mikor a Millenárison összefutott Hajóssal, számon kérte a megjelenteket. Már úgy tűnt, pofont is ad, ám helyette Hajós adott egy maflást Weisznek. Hajós később „hivatásom kötelességszerű teljesítésének nem várt következményeként” értékelte az esetet, Weisz pedig így emlékezett az incidensre: „Első szavam az volt, hogy erőm tudatában nem bántom. Guttmann úr (Hajós – a szerk.) jó szívvel fogadta és ki is használta, mert mind őt erősebb szavakkal aposztrofáltam, megütött. (…). Guttmann úr kezdte a tettlegességet, és folytatni akartam és úgy érzem, ha a kezem ügyébe kerül, összetörtem volna.”

1907-ben Salzer Alberttől átvette a neves Japán Kávéház üzemeltetését. „Igyekezni fogok a tisztelt vendégeim bizalmát és jóakaratát kiérdemelni”- mondta Weisz, aki a testvérével vitte a komoly művészeket vonzó, elegáns kávéházat az Andrássy út 45. szám alatt. Hiába lett közismert sportoló és üzletember, többször is adok-kapokba keveredett.

1908-ban például Siklósi Aladár bankhivatalnok többször rászólt Weiszre, hogy üljön le a páholyában a Millenárison, mert nem látja tőle a versenyt. A bajnok azt válaszolta kimérten, nem tud leülni, mert nincs széke. Erre Siklósi odaszólt: Igyon keserűvizet! Weisz válasza sem késett: Ne szemtelenkedjen! A többit el tudjuk képzelni. Siklósi pofonnal fenyegetőzött, ám az újságok szerint „ezt az ígéretét azonban Siklósinak már nem volt ideje beváltatni, mert a birkózóbajnok hatalmas tenyere hangos csattanással odatapadt Siklósi arcára, s egy pillanat alatt harcképtelenné tette.”

Ebben az évben persze nagyobb dobása is volt, hiszen a londoni olimpián megszerezte az elsőséget, ráadásul veretlenül. Mindenki az MTK izomkolosszusát dicsérte, itthon pedig nagy ünneplésben részesítették. Habár a klub mecénásával és elnökével, Brüll Alfréddel éjjel 11-kor érkeztek meg a Nyugati pályaudvarra Londonból, ezren várták őket. A tomboló tömeg a vállára kapta Weisz Richárdot és úgy vitte ki a hintójához. Ott kifogták a lovakat és a Japán kávéházig húzták a kocsit, amelyen a bajnok integetett. És ha már Brüll. Kiváló viszonyt ápoltak, s megesett, hogy mikor a Stefánián egy éjjel együtt sétáltak, egy rabló ugrott eléjük, pénzt vagy életet felkiáltással. Rosszul tette, Weisz pillanatok alatt lepofozta. Brüll csak ennyit jegyzett meg: „Ennek a szegény fiúnak is épp velünk kellett találkoznia…”

1909-ben aztán némi meglepetésre Weisz úgy döntött, profinak áll és a Városligetben tartott pénzdíjas birkózóversenyeken indul inkább, amely jól jövedelmezett. Az olimpiai bajnok a párbajokból sem maradt ki. 1914-ben Lázár Józseffel, a Magyar Atlétikai Club tagjával vívott kardpárbajt a Fodor-féle vívóteremben. Weisz segédje nem más volt, mint Fuchs Jenő, a kardvívás négyszeres olimpiai bajnoka. A párbaj során aztán Weisz remekelt, Lázár ellenben sebesülésekkel zárta a csörtét.

Aztán kitört a világháború, ami Weisz Richárdot is megviselte lelkileg. A háború után elterjedt, hogy visszatér a birkózószőnyegre, ám helyette edzősködött, nem mellékesen pedig ő lett a Magyar Birkózó-szövetség és a Magyar Ökölvívó-szövetség elnöke is. És ne legyünk igazságtalanok vele, habár a vitákban, ha már nem volt más megoldás, kihasználta testi erejét, amúgy jószívű, a barátaihoz hűséges ember volt, szakmailag pedig támadhatatlan. 1933-ban új üzletbe kezdett, kibérelte a Városligetben a „vékonypénzű pesti publikum közkedvelt szórakozóhelyét, a Néparénát.” A vállalkozás nem hozott nagy sikert, de ennél nagyobb baj is történt, hiszen elérkeztünk a II. világháborúhoz.

Mint ismert Brüll Alfréd koncentrációs táborban halt meg, Weisz viszont megúszta a borzalmakat, s 1945-ben az ő lakását alapították újjá az MTK-t. Nem sokkal később aztán a legendás birkózó – csupán 67 éves korában – váratlanul elhunyt. Mint a lapok írták: „Az ostrom, majd az ostrom utáni idők hiányos táplálkozása annyira legyengítette szervezetét, hogy az epéjét megtámadó kórral nem bírt.” Rákoskeresztúron temették el, de mivel a háború után voltunk, s még a villamos sem járt, a közkedvelt bajnok temetésén nem ezrek, hanem csupán öten voltak.

Nyugodj békében, Weisz Richárd! 

Kövess minket
MTK Hírlevél

Ne maradjon le egy eseményről sem!
Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Csatlakozz RSS csatornáinkhoz és értesülj azonnal a legújabb hírekről, érdekességekről egy gombnyomásra!