Ezüst, de milyen…

Tizenhét éves dzsúdósunk, Alacsony Levente (90 kg) mindenkinél hosszabb kényszerpihenő után ízlelhette meg újra, milyen versenyezni: a győri U23-as országos bajnokságon ráadásul rögtön a második helyen zárt súlycsoportjában.

Ahogy beszámoltunk róla, az MTK Budapest dzsúdósai egy ezüst- és négy bronzéremmel gazdagodtak a Győrben rendezett U23-as országos bajnokságon. A legelőkelőbb helyezést a 90 kg-ban második Alacsony Levente érte el, akit Pánczél Gábor vezetőedző sem győzött dicsérni.

– Szépen dolgozott, két olyan technikát is végrehajtott, amely meglepő volt, ezek közül az egyiket – ráadásul – ő maga leste el és fejlesztette. Térdműtét után, hosszas kényszerpihenőt követően tért vissza. Örülök a sikerének, megérdemli, mert nagyon szorgalmas és elhivatott versenyző – vélekedett a felnőtt férfiválogatott szövetségi kapitánya.

Ami azt illeti, ha a többieket megviselte, hogy több mint fél évig nem rendeztek hazai viadalokat a sportágban, akkor mit mondjon Levente?

– Igen, a térdműtétem miatt a teljes 2019-es év kimaradt a pályafutásomból, és idén is csak két versenyen indultam az U23-as ob-t megelőzően. Ezek nem sikerültek túl jól, ezért nagyon feszült voltam amiatt, vajon hogy fog sikerülni az országos bajnoság. Összességében boldog vagyok, mert a kötelező meccseimet hoztam, a döntőben Iklódi Máté ellen azonban túlságosan izgultam, amire sajnos ráment az aranyérem.

A 17 éves fiatal a helyén kezeli ezt az ezüstös sikert, érzi, hogy állóképességben még van hova felfejlődnie a többiekhez.

– Viszonylag hamar elfáradtam, ez is azt mondatja velem, hogy még nem vagyok abban az erőben, ami a sérülésem előtt jellemzett. De úgy érzem, napról napra javítok ezen, és még mindig van két verseny az évben, a junior ob és a junior B magyar bajnokság, amelyeken előreléphetek.

Levente egyébként nem az egyetlen az Alacsony-családban, aki érmet nyert a győri U23-as viadalon, a nála két évvel idősebb Fanni 70 kg-ban szerzett bronzérmet.

– Egymás meccseit nem tudtuk figyelni, mert többnyire ugyanakkor léptünk tatamira, de természetesen nagyon büszke vagyok rá, mint ahogy a 15 éves húgomra, Petrára is. Most sajnos ő bajlódik sérüléssel, de igyekszem mindenben segíteni, hogy mihamarabb visszatérjen és versenyezhessen.   

Ezt olvastad már?