Atlétika
Nagy Marcell
Az Európa-bajnokságról hazatért Szöllősi-Zácsik Szandrával beszélgettünk.
– Nagyon örültek nekem, volt sírás, öröm, meg minden. Valószínűleg én viseltem rosszabbul a három és fél hetes távollétet: Borisz talán még nem érzékelte annyira, hogy mennyi idő is telt el, Hanna már inkább, de ők legalább együtt voltak az édesapjukkal hármasban – mesélte az Európa-bajnokságról hazatérő Szöllősi-Zácsik Szandra, aki nem mellesleg kétgyermekes családanya.
A magyar női kézilabda-válogatott 10. helyen végzett a decemberi kontinenstornán, amelynek Dánia adott otthont.
– Nem úgy sikerült, ahogy elterveztük – ismerte el balátlövőnk. – Én titkon nagyon bíztam benne, hogy be tudunk kerülni a legjobb négy közé: jó nevek alkották a keretet, és a sorsolásra sem lehetett panaszunk. Ehhez viszont sajnos nem társult jó játék, ami elengedhetetlen. Nagyon csalódott vagyok.
Rengetegen próbálták utólag kielemezni, hogy mi lehetett a gond. Számos cikk, tévéműsor, podcast-beszélgetés született a témában, de nincs egyértelmű válasz – Szanival beszélgetve kiderült, még a bennfentesek számára sem.
– Utólag sem tudom megmondani, bárcsak tudnám. Az akarással szerintem nem volt gond, talán csapatként nem voltunk elég jók: szinte minden meccsen volt egy-egy jobb egyéni teljesítmény, de ez sajnos nem ragadt át a többiekre.
Bár a válogatott valóban nem villogott, de Szöllősi-Zácsik Szandra megtette a magáét: a magyarok közül ő szerezte a legtöbb akciógólt, hat mérkőzésen 27-et.
– Az Európa-bajnokság előtt nagyon sok helyen elhangzott, hogy nincs helyem a válogatottban, nekem kellene lennem a kimaradónak. Ez persze nem esett jól, rá akartam cáfolni a kétkedőkre, és be szerettem volna bizonyítani, hogy nemzetközi szinten is helyt tudok állni. Sajnos nem tudtam végig olyan teljesítményt nyújtani, mint terveztem, de időnként talán sikerült.
Európa-bajnokság ide, ünnepi készülődés oda, Szani nem lazít: hétfőn már edzésre jelentkezett Golovin Vlagyimir mesternél.