„Közös győzelem volt.”

Hárspataki Gáborral, az MTK Budapest karate szakosztályának újdonsült Európa-bajnokával beszélgettünk, aki 2015-ben a világbajnoki címet is elhódította.

– Mi volt a kulcsa ennek a győzelemnek?

– Nagyon sok dologból áll ez. Szerencsére a klubtól már megkapjuk azokat az anyagi támogatásokat a Brüll Alfréd Akadémián keresztül, amelyek lehetővé teszik azt, hogy többet versenyezzünk külföldön, ami rengeteget számít. Ezen kívül még nagyon sokat segített a szakosztályvezető, valamint az edzőim is, így ez közös győzelem volt, egyedül nem sikerült volna.

– Tehát az akadémiai támogatás is fontos tényező volt.

– Maximálisan hozzájárulnak ahhoz, hogy a külföldi versenyeken ne legyen gond a nevezéssel, a szállással, a kiutazással, ráadásul ösztöndíjat is kapok. Nagyon elégedett vagyok ezzel, és borzasztóan örülök ennek a lehetőségnek.

– Az Európa-bajnokságnak mi volt a kulcspillanata, vagy fordulópontja?

– Szerencsére a nagy riválisaim kiszálltak. Nálam a fordulópont az első meccs után szokott eljönni, de ezúttal már az első meccsre maximálisan felpörögtem, mert rengeteget készültünk erre az edzőimmel. Remélhetőleg ez segíteni fog majd a felnőttek között is.

– Ez a rutinnak is betudható?

– Igen, mindenképpen, mivel már olyan sok verseny van mögöttünk, ami rengeteg tapasztalatot adott nekünk.

– Felnőttként mi az, amin változtatnod kell, hogy sikeres maradj?

– Nem nagy a különbség, mert sok, velem egyidős sportoló jön majd fel a felnőttek közé, akikkel korábban már küzdöttem. Azért az idősebbek koncentrációskészségben és tapasztalatban nagy kihívást jelentenek majd, de eget rengető változtatásokra nincsen szükség.

– Ezek szerint nem tartasz a váltástól?

– Egyáltalán nem, sőt. Mostanáig felnőtt és utánpótlás-versenyeken is indultam, ami nagyon sok időmet felemésztette, viszont most már teljes erőbedobással koncentrálhatok a felnőtt versenyekre, és több időm lesz felkészülni.

– Kicsit megkönnyebbültél? A 2015-ös utánpótlás világbajnoki győzelem egyfajta elvárásokat hozott maga után.

– Főleg én támasztottam magam felé ezeket az elvárásokat, de úgy érzem, sikerült is nekik megfelelni. A dzsakartai vb után jött egy Európa-bajnoki bronz, most pedig egy Eb-arany is, ami megfelelt az előzetes célkitűzéseknek. Mindenképp szerettem volna sikeres versenyzés után a felnőttek közé lépni, mert ez önbizalom szempontjából is nagyon fontos.

– Miért pont a karatét választottad?

– Ötévesen anyukám beírt engem karatézni, miután az edzőm szórólapokat osztogatott. Anya nagyon örült, hogy levezettem a felesleges energiáimat, mert eléggé hiperaktív gyerek voltam. A formagyakorlatokat és a verekedési technikákat ezáltal hamar el tudtam sajátítani, és már kiskoromban értem el sikereket versenyeken, így hamar a szerelmemmé vált ez a sport.

– Akkor nem is kacsintgattál más felé?

– Dehogynem! Fociztam és tornáztam is még iskolás koromban, és utóbbiban sok versenyen is indultam, ahol gyakran érmeket tudtam gyűjteni. Igazi maximalista vagyok, így bármilyen sportágról legyen szó, szeretnék első lenni, mert nehezen viselem, ha valaki megelőz. Végül a karate mellett maradtam.

– A tornász múltad esetleg segített a karatéban?

– A torna alapjai is hasznosak voltak, de minden sportág, amit kipróbáltam picit hozzájárult ahhoz, hogy a karatéban fejlődjek, és eljussak ideáig. 

Ezt olvastad már?