Vágyakkal teli dressztartó

Ritmikus gimnasztika szakosztályunk kiváló versenyzője, Juhász Emma több forgatókönyvvel készül a versenyekre, és sikere is előre meg van írva.

Klubunk válogatott ritmikus gimnasztikázója, Juhász Emma is beleásta már magát a munkába, melynek gyümölcsét a szeptemberi országos bajnokságon szeretné a legérettebbeknek látni, egyúttal a legzamatosabbnak érezni.

A gyakorlatain nehezített, de mozdulatainak könnyedsége látszólag mit sem változott. Mielőtt odalépnénk hozzá az MTK Budapest Szamos utcai  ritmikus gimnasztika csarnokában egy pillanatra, szakosztályelnökünk, Deutsch-Lazsányi Erika kacsintva figyelmeztet: „Aztán nem összekeverni Juhász Annával!”



Ekkor már érezzük, hogy valami sztori van a háttérben, mert az MTK Budapest két „ergés” kiválósága csupán névrokon, és külsőre is abszolút megkülönböztethető. De akkor mi is a sztori?

– Tényleg előfordul, hogy összekevernek minket – mondja nevetve Emma. – Például tavaly is így történt a bakui világbajnokságon. De ez csak a nevünk hangzása miatt van. Amikor bementem a buzogánygyakorlatot bemutatni, akkor Anna zenéjét indították el, mert ugye külföldön elég hasonlóan ejtik az Annát és az Emmát. Vicces jelenet játszódott le, de nem volt mit tenni, újra kellett kezdenem a gyakorlatot.

Emma feltalálta magát, de az nem jutott eszébe, hogy hirtelen felindulásból a gyakorlatát a másik zenére adja elő – persze, ezt a szabályok nem is engedik. Na, meg tulajdonképpen nem is érte váratlanul a bakui baki.

–  Gondoltam arra a verseny előtt, hogy ez a forgatókönyv is létrejöhet. Láttam rá esélyt, de azért külön Anna zenéjére nem készültem gyakorlattal – meséli még mindig széles mosolya társaságában. Az országos bajnokságon feltehetően nem kell számolni ilyesfajta csavarral, a jó eredménnyel viszont annál inkább.

– Miután visszatértünk a terembe intenzívebbek, hosszabbak lettek az edzések. Az új, nehezebb, több ponttal feljebb vitt gyakorlatokat szeretném tisztán bemutatni. Sok idő mindent a megfelelő módon rögzíteni, de bízom benne, hogy sikerülni fog, és a legjobb teljesítményem tudom majd nyújtani.

A sikernek pedig kézzelfogható receptje is van.

– A versenyek előtt mindig leírom magamnak egy papírra, hogy „sikerül, menni fog, meg tudom csinálni”. És akkor azt általában belerakom a dressztartómba. Hogy gyakorlat közben, nem húzom-e elő? Annyi mindenre kell figyelni és olyan gyorsan történnek a dolgok, hogy nem volna rá időm. Ezért csak fejben tartom.

Ezt olvastad már?