Tofu és testvéri szeretet (LAPSZEMLE)

Liu Shaoang a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetségnek nyilatkozott.

– Hogyan indult a pályafutásod?

– 2006-ban kezdődött minden. Egy évet Magyarországon korcsolyáztam, majd Kínába mentem. Mivel az édesapám kínai, sok segítséget kaptam itt. Testvéremmel, Liu Shaolin Sándorral kezdtünk ott edzeni Csang Jing kezei alatt, akit mi csak Linának hívunk.

– Ez sokat segített abban, hogy sikeres légy.

– Igen. Amikor visszatértünk Magyarországra, szinte minden versenyt megnyertünk. A magyar szövetség látta, milyen jól működik a rendszer Kínában, így hamarosan Lina lett a magyar válogatott edzője. Hatalmas változás volt, mert láthattunk mennyire más, ahogy Kínában készülnek.

– Milyen a kapcsolatod a kínai rövidpályás gyorskorcsolyázókkal?

– A jégen természetesen riválisok vagyunk, de pályán kívül jó barátaimnak mondhatom őket.

– Milyen a testvéred ellen versenyezni?

– Együtt élünk és mindent közösen csinálunk. Együtt kelünk, együtt fekszünk, együtt edzünk és együtt megyünk versenyekre. Amikor korcsolyázunk, az a legfontosabb, hogy fedezzük egymást, vigyázzunk a másikra. Igyekszünk mindig motiválni is egymást.

– Ki a jobb kettőtök közül?

– Mindig úgy gondoltam, hogy ő a jobb, és fel is nézek rá. Van, hogy én érek el jobb eredményt, de az nem azért történik, mert ő rosszabb, inkább azért, mert fáradt.

– Miben különböztök?

– Én szeretem a videójátékokat, ő nem. Néha azért játszunk együtt, de ő fél óra után megunja, míg én több mint két órát is képes vagyok játszani. Gyakran játszunk a FIFÁ-val, valamint jégkorongos, autós és multiplayer játékokkal.

– Sokan ismernek Magyarországon?

– A gyorskorcsolyázók és összességében a téli sportolók nem annyira híresek, mint a nyári sportokat űzők. Mostanában mi hozzunk a legjobb eredményeket, ezért a rövidpályás gyorskorcsolya a legismertebb téli sport.

– Mekkora nyomást helyez rátok ez az eredményesség?

– Elég nagy a nyomás, hiszen minden évben versenyeznünk kell, és meg kell mutatnunk, miért is edzettünk. A magyar kori még nem igazán népszerű, de remélhetőleg ez változik az olimpia után és megszeretik az emberek.

– Hol versenyzel legszívesebben?

– Sanghajban. Elég nagy a jégpálya, és őrültek a szurkolók. Mindig kapok tőlük ajándékokat a versenyek után, és állandóan szelfizni szeretnének. A kínai szurkolók is nagyon kedvesek és mókásak, de szeretek versenyezni Koreában és Magyarországon is.

– Mi volt a kedvenc pillanatod karriered során?

– A 2017-es junior világbajnokság. Négy aranyat sikerült nyernem, ami addig senkinek nem sikerült.

– Mi a legjobb dolog abban, hogy profi sportoló vagy?

– Teljesen más, mint bármelyik hivatás, ráadásul a short tracket sem lehet összehasonlítani egyik sporttal sem.

– Mennyit fejlődtél, mióta elkezdted a sportot?

– Az első versenyem elég rosszul sikerült. Vagyis, nem volt olyan rossz, hiszen a tizedik helyen végeztem. Az volt az első évem, és büszke voltam erre az eredményre is. Évről-évre új szintre kerültem, és eljutottam oda, hogy most már a legtöbb versenyen döntőbe kerülök.

– Milyen más sportokat kedvelsz?

– A testvéremmel kiskorunkban úsztunk, de a klóros víz miatt gyakran betegek voltunk, ezért abbahagytuk. Régen sokat fociztunk és jégkorongoztunk is.

– Mi a kedvenc ételed?

–  A tofu. Apukám sokszor készít nekem, remekül csinál kínai kaját.

– Ő is jól korcsolyázik?

– A szüleink nem sportoltak. Apa festő. Tíz napig tartott, mire először vonattal ideért Magyarországra. Egész Európában utazgatott, de végül nagyon megtetszett neki Magyarország, és itt maradt.

– Hova utaznál legszívesebben a szabadidődben?

– Szeretem az egzotikus helyeket, és év végén szeretnék a Bahamákra, vagy a Maldív-szigetekre eljutni. A Kanári-szigeteken már voltam; gyönyörű hely, az olimpiai év után pedig rám fér majd egy pici lazulás.

– Ki a példaképed?

– Sokszor kérdezik, de sosem volt. Azt hiszem a testvérem, és a családom tartom annak, mert mindig támogatnak és segítenek. Próbálok én is példaképként viselkedni, szeretnék modellkedni és színészkedni. Magyarországon erre nem nagyon van lehetőség, de talán Kínában és Amerikában lesz.

– Mi volt a legrosszabb pillanatod?

– Egyszer eltörtem a kulcscsontomat, az borzasztó volt.

– Mi a célod a short trackben?

– Mindenki olimpiát szeretne nyerni, és ezzel én sem vagyok másképp. Szeretném megmutatni Pjongcsangban, mit tudok. Ugyanakkor nem akarok nagyot mondani, és azt állítani, hogy nyerni fogok, az nem az én stílusom. 

A cikk a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség írásának fordítása. Az eredeti, angol nyelvű verzió ITT olvasható. 

Ezt olvastad már?