Tizenhárom éve a szőnyegen

Kécza Daniella, óvodás korában ismerkedett meg a ritmikus gimnasztikával. Akkor még nem sejtette, hogy a következő évtizedben a mindennapjai részévé válik a sportág. Danka — ahogyan mindenki becézi — azóta felcseperedett, és már nem hobbiból jár edzésre. Tervei vannak.

– Hogyan indult sportpályafutásod? Mikor és miért döntöttél úgy, hogy ritmikus gimnasztikázni szeretnél?

– Édesanyámnak régóta tetszett ez a sportág, és úgy gondolta, tehetségem is lenne hozzá, ezért elvitt edzésre, ahol az edző látott bennem fantáziát. Így kezdtem a ritmikus gimnasztikát, öt éves koromban.

– Nagyon hamar megszerettem, a versenyeken is egyre jobb helyezéseket értem el, ezért a kellő motiváció is megvolt a sok edzéshez. 2004-ben jöttem át az MTK-ba, ami akkor még Csata DSE néven működött. Itt már minden sokkal komolyabb volt. A szigorúan felépített edzéseket mindig balettal kezdtük, amit külön balettmester tartott nekünk. Később külföldi versenyeken is megmérettem magam, ami még jobban ösztönzött, hiszen így olyan helyekre jutottam el, ahová talán soha nem lett volna alkalmam az sport nélkül.

– Mit jelent számodra a ritmikus gimnasztika?

– Amellett, hogy rengeteg helyre eljutottam, előnyömre válik, hogy megtanultam sokkal jobban beosztani a napjaimat. Mivel az edzések mellet nincs sok szabadidőnk, ezért nem ülünk feleslegesen a különböző gyorséttermekben a barátainkkal, nem lustulunk el. Ugyan a tanulásra is kevesebb időnk marad, de azt teljes mértékben kihasználjuk.

– Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

– Hármat említenék: az egyik, a harmadik helyezésem labdával, amit még junior koromban értem el, a minszki Világkupán. A második a felnőtt egyéni csapatban elért 13. helyezés, a 2013-as bécsi Európa-bajnokságon. A harmadik pedig, hogy idén szeptemberben én képviselhettem az országot felnőtt egyéni versenyzőkén az izmiri világbajnokságon.

– Milyen a kapcsolatod az oktatókkal és a társakkal?

– Szerencsére nagyon jó a kapcsolatom az edzőimmel, rengeteget köszönhetek nekik, nagyon szeretem őket! Ez igaz az edzéstársaimra is. Az évek során sok barátot szereztem, akikkel az edzőtermen kívül is rengeteg közös programot szervezünk, és tudom, ha egyszer abbahagyom a versenyzést, ugyanolyan jó kapcsolatban maradunk.

– Mi a célod, mit szeretnél elérni ebben a sportágban?

– Minél tovább a válogatott tagja maradni, valamint, hogy a jövő évi Világkupákon, Európa-bajnokságon és vébén, a lehető legjobban szerepeljek.

– Milyen feladatok várnak rád januártól?

– Akkor kezdjük az alapozást, ezért télen több edzőtáborba is megyünk. Az első versenyek február végén, március elején lesznek, majd különböző Világkupák jönnek. Az Európa-bajnokság május elején lesz Minszkben, a félévet pedig a világbajnokság zárja szeptemberben. 

Ezt olvastad már?