Soma szerényen tör a csúcsra

Ki szeretne jutni Amerikába.

Somody Soma, az MTK Budapest párbajtőrözője kiváló szezont fut: februárban – 125 fős mezőnyben – megnyerte az Olimpici Grand Prix-t, mely egyben Kulcsár Győző Emlékverseny is volt, márciusban pedig előbb Lengyelországban, Wroclawban állhatott a dobogó harmadik fokára a 42. Challenge Wratislava versenyen, majd a Diákolimpián szerzett ezüstérmet.

A rendkívül tehetséges, ám annál szerényebb sportolónkkal a Lantos Mihály Sporttelepen, edzése előtt beszélgettünk.

– Hogy találtál rá az MTK Budapest vívószakosztályára?

– Már a nagymamám is vívott fiatalon Sárospatakon, azután az édesanyám párbajtőrözött az MTK-ban, ahol az a Török Tibor bácsi volt az edzője, aki a mai napig is itt neveli a fiatalokat. Nagyon megörültünk amikor ez kiderült és immáron több mint öt éve én is Tibor bácsi keze alatt nevelkedem, amire nagyon büszke vagyok.

– Hogy érzed magad?

– Remekül. Most serdülő vagyok, jövőre kadét leszek, és nagy céljaim vannak. Az Amerikai Egyesült Államokban, Salt Lake City-ben lesz a világbajnokság, és mindenképpen a csapat tagja szeretnék lenni. Ehhez az kell, hogy a ranglistán a legjobb három-négybe kerüljek. Ha most frissítik, akkor az ötödik helyen leszek, szóval belátható távolságban vagyok.

Az elmúlt hetek eredményeiről rendkívül reálisan beszélt:

– A Diákolimpián kellett a szerencse is – kezdte Soma, aki asszóról-asszóra emlékezett vissza a versenyre. – Több olyan meccsem is volt, amit egy tussal nyertem meg. Az ötös csoportban veretlenül kezdtem, nyolcadikként kerültem a táblára. Könnyebb asszóval, 15-10-zel mentem a 32-be. Ezt szintén könnyebnek ígérkező, de valójában nehezebb csörte követte, a BVSC vívója ellen. Fejben már a következőre készültem, és azt vettem észre, hogy hárommal megy az ellenfelem. 12-10-re aztán fordítani tudtam, de megint visszajött a meccsbe és újra csak egy tus döntött – szerencsére a javamra.

– A tizenhat közé jutás tehát megvolt, de úgy tudom, hogy a nyolc közé az egyik barátod ellen kellett vívnod.

– Nem volt jó érzés. Ott is egy találattal bizonyultam jobbnak, de nem tudtam igazán örülni – mondta, de látszott rajta, hogy szíve szerint a cimborájával csak a döntőben találkozott volna.

Átbeszéltük a döntőig vezető utat, majd a finálét is, melyben 15-8-ra kapott ki, de tudja az okot.

– Fejben sem voltam igazán ott, ráadásul a közelharcokba is belementem, és ezt nem kellett volna, mert csak szurkáltuk egymást, és ebből nem szokott jó kisülni – foglalta össze önkritikusan.

Amúgy a Diákolimpiák jól mennek versenyzőnknek, mert ahogy fogalmazott, általában jó ágat kap.

Soma rövidebb távú terveiről már beszélgettünk a távolabbi jövőre is vannak elképzelései:

– Hosszabb távon gondolkodom a vívásban. A kadét után a junioridőszak következik, ahol reálisnak érzem a világbajnoki szereplést, és ott már minden megtörténhet. Remélem, hogy a tanulmányaimmal össze tudom hangolni a sportot, és a felnőttek közé lépve is sikeres tudok lenni.

Soma testvére is az MTK Budapest párbajtőrözője.

– Bonca nagyjából három éve kezdett el vívni, mert látta, rajtam, hogy mennyire élvezem a sportolást. Így tovább erősödött az anya és a nagyi által elkezdett vonal, de elárulhatok egy titkot is, a húgom is azt tervezi, hogy az MTK Budapestben kezd vívni, ám a kora miatt erre még öt-hat hónapot várni kell.

Ezt olvastad már?