„Aranyásók vagyunk, de érteni kell az ékszerészethez is”

Pánczél Gáborral, cselgáncsózóink vezetőedzőjével, szövetségi kaptánnyal tekintettünk át az előttünk álló esztendő kilátásait.

– Hiába január, a cselgáncsozók versenynaptárának időbeli sajátosságaiból adódóan nem sok lehetőség maradt a pihenésre, ünneplésre.

– Számunkra a klasszikus értelemben vett évzárás nem igazán létezik, mivel decemberben és januárban is nagyon fontos kvalifikációs versenyek vártak, illetve várnak ránk. Tóth Krisztián esetében annyi a könnyebbség, hogy az ő olimpiai szereplése biztos, így már csak olyan Grand Slam versenyeken indul, melyeken sok pontot tud szerezni. Február 1-jén a magyar bajnoksággal kezdünk. Ez azt jelenti, hogy december végén – a téli alapozás után – már vegyes edzésekkel készültünk, hogy készen álljunk az országos bajnokságra. Sokan kritizálták az időpontját, de olyan sűrű a versenynaptár, hogy nem lehet máshová beilleszteni. Nekünk azért sem feltétlenül rossz ez az időzítés, mert így még a budapesti Grand Prix előtt ki tudjuk jelölni minden súlycsoport négy legjobbját, akik indulhatnak a GP-n.

– A 2020-as év több szempontból is meghatározó lehet, nem csak az olimpia miatt.

– Nagyon fontos lesz az idei esztendő, szövetségi kapitányként azt mondom, elsősorban az olimpia miatt. Klubedzőként nézve viszont ez is csak egy verseny: ha a sportoló úgy lép tatamira, hogy ez élete fő megmérettetése, minden ezen múlik, akkor olyan terhet rak magára, amellyel nincs esélye. Ez látszott Tóth Krisztiánon is Rióban. Nagyon fontos dolog a kvalifikáció, de az olimpián már csak a pillanatnyi forma számít. Statisztikailag nagyon jók Krisztián esélyei, de az övé az egyik legkiegyensúlyozottabb súlycsoport, minden riválisa ott van fizikailag és mentálisan. Ha esetleg nem jön most ki a lépés, az sem feltétlenül a világ vége, épp generációváltás zajlik.

– Klubszinten hogy áll az MTK Budapest?

– Nagyon jól. Az utánpótlás-építés alapvetően kínkeserves munka, száz megmozgatott gyerekből egy alkalmas arra, hogy élsportoló legyen. Aranyásók vagyunk, de nem mindegy, hogy a megtalált nemsfémet továbbadjuk az ékszerésznek, vagy mi magunk is azok vagyunk. Értenünk kell az ékszerészethez is, ez a kulcs. Mindezek ellenére már most tisztán látom a 2024-es olimpikonjainkat, sőt, 2028-ra, vagy akár 2032-re is. A 2022-es világbajnoki csapatban már mindenképpen képviseltetni fogjuk magunkat, ott nagyjából el is dől, hogy kik készülhetnek majd a párizsi olimpiára. Alapvetően két-három főben gondolkodom szakosztályi szinten. A 2020-as év inkább a hazai szereplésekről szól a klubunk számára, kor- és súlycsoportváltás vár szinten minden tehetséges gyerekünkre.

– 2019-ben harmadik helyen végeztünk a klubok közötti versenyben, igaz, csonka évünk volt, hiszen év közben öltöztetek kék-fehérbe. Van rá reális esély, hogy idén javítsunk ezen a helyezésen?

– Nem tudunk versenyezni a Cegléddel, mert ott olyan korosztály érett be, amely a következő években nemzetközi szinten kiemelkedő eredményeket fog elérni, ráadásul a sportolók létszáma is jóval magasabb. A Honvédnál is több versenyző van, más a támogatási rendszer, de ha 2020-ban is harmadikok leszünk, akkor kihoztuk magunkból a maximumot. Feltett szándékom, hogy dobogós helyen maradjunk.        

Ezt olvastad már?