Kozma is érezte a nyomást Rióban

Magyarországot és az MTK Budapestet is képviselhette a Rio de Janeiróban rendezett nyári olimpián Kozma Dominik. A kiváló gyorsúszó-specialista 100 és 200 méteren is rajthoz állt – utóbbi versenyszámban az elismerésre méltó 15. helyen végzett – valamint a váltókban is helyet kapott. Vele beszélgettünk brazíliai élményeiről.

– Vége a riói olimpiának, mivel telnek most a napjaid?

– Egyelőre a pihenés és az edzőmmel Tóth Ramonnal való tervezgetés teszi ki a napjaim nagy részét. Persze beszélünk magáról a versenyről és elemzünk is a tréneremmel, de most kicsit külön pihenjük ki az olimpia fáradalmait. Nem keveset voltunk összezárva az elmúlt időszakban. Nagyon jó a viszonyunk, de most kellett némi szabadság mindkettőnknek.

– Az olimpia azon kívül, hogy a legkomolyabb megmérettetése a világ élsportolóinak, emelkedett hangulatáról is híres. Te hogy érezted magad Rióban?

– Jól éreztem magam a harmadik olimpiámon is, de azt sem titkolom el, én is éreztem a nyomást, amiről sok társam beszélt. Talán most a leginkább. Az olimpiára készülünk gyerekkorunk óta és egész életünkben alig van pár alkalmunk, hogy ott bizonyítsunk. Ritkán találkozni pályafutásunk során ilyen élethelyzettel, amikor az egész ország ránk figyel, és persze ismerjük a közvélemény által támasztott magas elvárásokat. A vb és az Eb is egész más. Cseh Laci az egyik legnagyobb sportoló, de a közvélemény rá is akkora nagy nyomást tett korábban, hogy London után elgondolkozott a befejezésen, most pedig újra érmet akasztottak a nyakába. Verrasztó Dáviddal voltam egy szobában, Rióban. Maradjunk annyiban, ez a fajta stressz testben és lélekben is sokunkat megvisel.

– Eljutottál más magyar érdekeltségű versenyekre?

– A férfi vízilabdázók meccsén voltunk kint a brazilok ellen. Remek volt a hangulat, hiszen sokan voltunk a magyar küldöttségből a lelátón és a hazaiak elleni meccs mindig pikáns. Szerencsére jó kabala voltunk a csapatnak, győzelemnek örülhettek a lefújás után.

– Mennyire vagy elégedett a saját teljesítményeddel? 200 méter gyorson elődöntős voltál, ami kimondottan szép eredmény.

– Komoly sérülés után jöttem vissza, és sikerült megúsznom a legjobbamat, tehát nem lehetek elégedetlen. Az előfutam után a 4x100-as váltóban is erőset úsztam, talán ez vett ki belőlem annyit, hogy aztán nem sikerülhetett a 200 döntőjébe jutni. Legközelebb érdemes lehet mérlegelni a váltóban való szereplést, bár fontos a csapat, így rendkívül nehéz ez a kérdés. Szerencsére ilyen feszes menetrend talán csak az olimpián van, szóval lesz idő átgondolni mindezt.

– Ha már a következő olimpiát szóbahoztad, gondolsz Tokióra, vagy ennyire nem érdemes előre tekinteni?

– Remélem akár 2024-re és jó esetben Budapestre is gondolhatok, nem csak Tokióra! Az edzőmmel négyéves ciklusokban gondolkozunk, megpróbálunk tökéletes utat bejárni a következő olimpiáig. Szerencsére az MTK-nál, ehhez jelenleg minden körülmény adott. Természetesen jövőre a hazai rendezésű vizes vb is nagy cél, azon is szeretnék jól szerepelni. A sérülések remélem elkerülnek, azoktól nagyon tartok. A szabadságom alatt a strandfociból is inkább kivontam magam, pedig imádom, inkább a lányokkal üdítőztem szégyenszemre a parton.

– Milyen feladatok várnak még rád idén?

– Pihentem eleget a sérülésem után és jól halad a feltöltődésem az olimpiát követően, szóval jövő héten már munkába állunk. Vár ránk a rövidpályás szezon, ahol rögtön szeretném megmutatni, mire vagyok képes. Nem akarom januárban nulláról kezdeni a munkát, szóval lassan újra irány az uszoda.

Ezt olvastad már?