Kék-fehér jelöltek

Publikálva: 2016.11.17 Frissítve: 2016.11.17

Sákovicsné Dömölky Lídiát és Kőbán Ritát is jelölték a Prima Primissima-díjra.

2016. november 30-án délig lehet szavazni a Prima Primissima közönségdíj jelöltjeire, többek közt a sport kategóriában is. A legtöbb szavazatot kapott Prima 15 millió forintos pénzjutalomban részesül.

A sport kategória jelöltjei között két MTK-s kötődésű egykori sportolóra is lehet szavazni: az egyikük Sákovicsné Dömölky Lídia, olimpiai bajnok vívó, szakedző, szakíró (SMS kód: 24).

„Olimpiai és világbajnok vívó, kétszeres olimpiai ezüstérmes. 1953-tól-1970-ig szerepelt a magyar válogatottban. Tizenkilenc évesen, 1955-ben Rómában robbant be a nemzetközi élvonalba és nyert egyéni és csapat aranyérmet, még Elek Ilonáékkal. Ötszörös világbajnoknő (1953 Brüsszel csapat,1955 Róma egyéni és csapat,1959 Budapest,1967 Montreal). Négyszeres világbajnoki ezüstérmes. Hétszeres egyéni magyar bajnoknő. Négy olimpián versenyzett: 1956, 1960 (ezüst érem),1964 (aranyérem),1968 (ezüstérem). Főiskolai világbajnoknő 1963 Porto Alegre, Szenior Európa bajnok csapattag 1996. A Testnevelési Főiskolán szerzett szakedzői diplomát a Központi Sportiskolában és a Bp.Honvéd Sportiskolájában utánpótlás neveléssel foglalkozott. Oktatta a Harvard egyetem vívóit is. A Képes Sport munkatársaként, újságíróként dolgozott több éven keresztül – Berczik Sárával (mozdulatművész, mesteredző) három szakkönyvet írtak az esztétikus gimnasztikáról (Nő harmóniája, Gyermek harmóniája, Tartásjavító gimnasztika). Elhunyt házastársa Sákovics József az első magyar párbajtőr világbajnok. Az 1964-es Tokyo-i olimpián 4 aranyérmet szerző magyar vívócsapat szövetségi kapitánya. Sportpályafutásuk közben nevelték fel két gyermeküket: József (1962) és Lídia (1969). A MOB Első Női Bizottságának volt tagja, jelenleg a MOB Hagyományőrző Bizottságban tevékenykedik. Állandó zsűrije a Magyar Olimpiai Akadémia szellemi olimpiai vetélkedőinek. 2013-ban Fair Play-, 2016-ban Csík Ferenc díjas.”

A másik kék-fehér kötődésű jelölt Kőbán Rita, kétszeres olimpiai bajnok kajakozó, kajakedző, aki jelenleg is az MTK Budapest kajakosait képzi (SMS kód: 23).

„Kétszeres olimpiai bajnok magyar kajakos. Tizenkét évesen, nővére példáját követve kezdett sportolni. 24 évig kajakozott, ebből 20 évig volt a magyar válogatott tagja! 1984-ben a los angelesi olimpiára 3 számban szerzett indulási jogot, de sajnos nem utazott ki a magyar csapat. Az 1988-as szöuli olimpián négyesben ezüstérmet nyert, majd 1992-ben Barcelonában feljutott a csúcsra, tagja volt az olimpiai aranyérmet szerzett női kajak négyesnek, egyesben ezüstérmes, párosban bronzérmes lett. 1996-ban az atlantai olimpián állhatott fel másodszor a dobogó legfelső fokára, kajak egyesben. 2000-ben Sydneyben a négyesek versenyében ezüstérmet szerzett. Világbajnokságokon kilencszer állt a dobogó legfelső fokán, emellett tíz ezüst- és hat bronzérmet is gyűjtött. Európa-bajnokságokon három első és két második helyezést szerzett, 19-szeres magyar bajnok. Számos kajaktörténelmi elsőség fűződik a nevéhez: először a magyar női kajak sportban ifi világbajnok lett; ott volt a hajóban, amikor magyar nő először nyert felnőtt világbajnokságot; az első sprint világbajnoki aranyunkat is ő nyerte. Ott volt a négyesben, amikor magyar kajakos nő először olimpiai bajnoki címet szerzett; és az első kajakos hölgy volt, aki egyesben is olimpiai bajnokságot nyert Magyarországnak! Jelenleg az MTK-ban kajakedző.”

A harmadik jelölt Földi Imre, olimpiai bajnok súlyemelő, edző (SMS kód: 22).

„A „Nemzet Sportolója” címmel kitüntetett olimpiai bajnok súlyemelő, edző az ötvenes évek közepén került a Tatabányai Bányász Sport Club Súlyemelő szakosztályához. 1959-ben Varsóban a világbajnokságon mutatkozott be, ahol azonnal bronzérmet nyert. A magyar válogatottban 1977-ig szerepelt. Első magyar bajnokságát 1957-ben, az utolsót, a tizennyolcadikat, 1976-ban nyerte. Az évek során bebizonyította, hogy nemcsak a honi, de az egyetemes súlyemelés egyik legnagyobb alakja, aki – sportágában páratlan módon – öt olimpián képviselte Magyarországot. Első olimpiáján 1960-ban Rómában hatodik, majd 1964-ben Tokióban és 1968-ban Mexikóban ezüstérmes lett. Münchenben valóra vált az álma, és megnyerte a magyar súlyemelősport első olimpiai bajnokságát az 56 kg-os súlycsoportban, világcsúccsal. Montrealban 1976-ban ötödik helyezést ért el és ekkor elbúcsúzott az olimpiai játékoktól. A versenyzéstől 1978-ban vonult vissza. Mindvégig kitartott szeretett klubja és városa, Tatabánya mellett. 2005.-ben az elmúlt 100 év legjobb súlyemelőjévé választották. 2009-ben a felújított tatabányai sportcsarnokot róla nevezték el és nevét viseli az önkormányzat által alapított kiváló helyi tehetségeket támogató sportösztöndíj is.”