Karantén és karate

Szombati születésnaposaink egyike Miklós Nikolett, karateszakosztályunk vezetője. Március 21-én 36. életévét tölti be – ebből az alkalomból beszélgettünk vele.

– Boldog születésnapot!

– Köszönöm szépen!

– Nagy buli szokott ilyenkor lenni, vagy csak csendes ünneplés?

– Nem igazán jellemző a buli, persze szűk családi körben igen, de úgy egyébként nem. A harmadik ikszre kaptam meglepetésbulit a férjemtől, a tanítványaimtól meg a szülőktől. De azóta nem.

– Most meg aztán pláne nem a társasági összejövetelek idejét éljük.

– Igen, mostanában sajnos a körülmények miatt sem lehetséges. De egyébként eddig minden évben nagyon sok mindennel leptek meg a családtagok, mert mi nagy családként élünk. Olyan többször volt már, hogy sötét teremmel, zenével, lufival vártak.

– Hány tagú ez a bizonyos család?

– Magának a családnak mintegy száz tagja van, a szülőkkel, gyerekekkel együtt, de akik nagyon közel állnak, az olyan ötven-hetven fő.

– Sportos alkat vagy, most mégis aktuális a kérdés: hogy szolgál az egészséged?

– Nagyon jól, köszönöm, nagyon erősnek érzem magam. Viszont megkérhetlek, hogy írj le még valamit?

– Hogyne!

– Nagyon szeretem, amikor a gyerekek meglepnek, és nagyon jó ilyen nagy család tagjának lenni, ahol nem vezetőként tekintenek az emberre, hanem kedvelik. Ez nagyon jó érzés.

Ezt olvastad már?