Keresés

Interjú Fülöp Mártonnal (2013)

Publikálva: 2015.11.13 Frissítve: 2015.11.13 Labdarúgás

Szurkolónk, 2013 májusában - egyetemi feladatként - beszélgetett az egykori kiváló hálóőrrel.

Az Asteras Tripoli magyar kapusával, Fülöp Mártonnal beszélgettem. Marci nem nevezhető szűkszavúnak, így szerencsére „kérdezz-felelek” helyett, érdekes beszélgetés alakult ki köztünk.
 

Fülöp Márton: A Sándor Károly Labdarúgó Akadémia sportolója volt
Fülöp Ferenc: Marci édesapja, az MTK labdarúgója, később klubigazgatója volt
Benjamin Gabriella: Marci édesanyja, Gabriella asszony az MTK kosárlabdázója volt

– Édesapád – Fülöp Ferenc – közel kétszáz mérkőzést játszott az MTK-ban. Egyértelmű volt, hogy te is ezt a pályát választod?

– Nem volt az, de ott nőttem fel az öltözőben, mindig bevitt a srácokhoz, úgyhogy a véremben volt a dolog, de kipróbáltam más sportokat is, aztán 9-10 évesen kezdtem futballozni. A BVSC-ben indultam, csatár voltam, viszonylag jól termeltük a gólokat. Amikor apukám Belgiumban játszott, ott álltam a háló elé. Elment a kapusunk, megkérdezték ki tud védeni, én szerettem. ezért beálltam és ott is ragadtam.

– Később az MTK-ba kerültél, ahol az NB I-ben nem mutatkoztál be, hanem megkezdődött az angol kaland, nyolc év, kilenc klub. Hogy emlékszel vissza erre?

– Az, hogy kilenc klubban megfordultam az angliai sajátos rendszernek köszönhető. Volt olyan klub – a Stoke City –, ahol két napot voltam kölcsönben, aztán visszahívott a Sunderland, mert szükségük volt rám. Úgy volt, hogy kedden este védek, de aznap délelőtt jött a telefon Roy Keane-től, hogy vissza kéne mennem Sunderlandbe. A Manchester Citynél is csak két-három hetet voltam, igazából nagyon jó ez a rendszer, Magyarországon is be lehetne vezetni, hogy azok a játékosok, akik éppen kevesebbet játszanak, elmehessenek másik csapathoz, hogy újra játékba lendüljenek. Igazából Angliában négy anyaklubom volt a nyolc év alatt.

10-es mezben, alul, középen, Fülöpné Benjamin Gabriella

– Milyen érzés volt olyan hatalmas csapatnál játszani, mint a Spurs?

– Fantasztikus, a Spurs amúgy is nagyon közel állt a szívemhez, mindig néztem az eredményeiket. Játszottunk U21-es meccset itthon a lengyelekkel, nagyon jól védtem, és aznap volt a Magyarország – Brazília meccs is. A Tottenham megfigyelője arra érkezett eredetileg, de kint volt az U21-es mérkőzésen is, felkeltettem az érdeklődését. Két nap múlva jött a fax tőlük, hogy szeretnének kihívni három napra. Akkoriban a bodajki csapattársakkal játszottuk a „Manager játékot”, pont a Tottenham edzője voltam, úgyhogy ismertem a játékosokat. Szerencsére nagyon jó benyomást keltettem, három hónap múlva már Premier League meccsen, a kispadon ültem. Kicsit álomszerű volt.

– 21 évesen kerültél ki Angliába. Mennyire volt nehéz megszokni fiatalon a más kultúrát, nyelvet?

– Beszéltem angolul, középfokú nyelvvizsgám volt, de teljesen más könyvből tanulni az angolt, mint napi szinten használni, de nagyon rendes volt mindenki, rengeteg külföldi volt a csapatban, imádtam ott futballozni. A Tottenham, Anglia egyik legnagyobb klubja, úgyhogy óriási tapasztalat volt. Azt sajnálom, hogy a bajnokságban nem tudtam bemutatkozni, csak a kupában, de akkoriban Paul Robinson kirobbanthatatlan volt a kapuból. 

– 2012-ben jött a nagy váltás, a görög első osztályú Asteras csapatához kerültél. A gárda kiválóan szerepel, a kupában második lett, a bajnokságban pedig jelenleg is harcban álltok a Bajnokok Ligáját érő második helyért.

– Nem volt zsákbamacska, úgy igazoltak le, hogy nagyon nagy terveik vannak. Mindenkinek nagy meglepetés a szereplésünk, csak nekünk nem, hiszen úgy gondolom, ebben az idényben mi játszottuk a legjobb futballt. Rengeteg spanyol, argentin játékos van a keretben, akik jó focisták. A kupa csalódás. A kezünkben éreztük az aranyat, volt egy-két szerencsétlen bírói döntés, ami ebben megakadályozott minket. A bajnokságban most van a play-off, a Bajnokok Ligája helyet próbáljuk megcsípni.

– 2005 és 2011 között, 24 válogatott meccsen védtél. A franciák elleni, gól nélkül lehozott félidő igen szép bemutatkozásnak nevezhető.

– Nagyon jól sikerült a bemutatkozás, Lothar Matthaus már hamarabb meg akart hívni, de a thaiföldi túrára a csapatom nem engedett el. Nagyon keményen dolgoztam abban az évben, a meghívó megelőlegezett bizalom volt, hiszen sok meccs nem volt a lábamban, a szezonban, de a bemutatkozás jól sikerült, és az U21-ben is jól védtem abban az évben. Nagyon nagy megtiszteltetés volt 21 évesen bemutatkozni a magyar válogatottban.

– A karriered befejezése után mivel szeretnél foglalkozni? Édesapád nyomdokaiba lépnél, vagy inkább az edzői szakma érdekel?

– Vannak dolgok a fejemben. A menedzselés érdekel nagyon. Volt most kisebb sérülésem, így otthon voltam másfél hónapot, ezalatt belekóstoltam ebbe a szakmába. Nagyon tetszik a munka, jó dolog, hogy játékosokkal foglalkozhatok, fiatalokat fedezhetek fel, úgyhogy valószínű ez lesz a csapásirány, de mindenképpen szeretném magam kapusedzőként is kipróbálni, hiszen azt a tapasztalatot, amit külföldön szereztem, mindenképpen szeretném továbbadni a fiataloknak.

Készítette: Solt Olivér

2013.május

November 14-én, szombaton 17:30-kor gyertyagyújtással emlékezünk Marcira, a Lantos Mihály Sporttelepen.

MTK Hírlevél

Ne maradjon le egy eseményről sem!
Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Csatlakozz RSS csatornáinkhoz és értesülj azonnal a legújabb hírekről, érdekességekről egy gombnyomásra!