Hosszú út vezetett az olimpiai győzelemig (LAPSZEMLE)

Lina Zsang az Origónak nyilatkozott.

Lina Zsang, a Liu Shaoanggal és Liu Shaolin Sándorral felálló, olimpiai bajnok magyar rövidpályás gyorskorcsolya-válogatott edzője az Origónak elmondta, miért jött Magyarországra, és hogyan fejlődött az utóbbi időben országunk rövidpályás gyorskorcsolyája.

– Hogy látott munkához a válogatottnál, melyek voltak az első teendői, esetleg min kellett változtatnia?

– Legelőször saját magamat kellett átállítanom. A kínai után a kelet-európai mentalitással kellett megbarátkoznom, és azzal, hogy itt nincs igazi csapat a kezem alatt, csupán egy-két kiemelkedő korcsolyázó van az országban. Ők, mondjuk, a top tizenhatban voltak, a többiek viszont jóval hátrébb, valahol a 30. hely környékén. A fiúknál és a lányoknál is két-két jó egyéni versenyző volt, amiből nagyon nehéz olyan csapatot építeni, amelyik a legjobb nyolcban van a világon. Ha pedig nem elég jók a korcsolyázók, akkor nagyon nehéz bármilyen programot végigvinni. Nem volt megfelelő jég, nem volt megfelelő létesítmény az edzésekhez. A sportolók nem egyszer mondták, hogy „Lina, mi próbálunk minél gyorsabbak lenni, de ezen a jégen képtelenség". Kínában megtehettem, hogy, ha egy sportoló azt mondta, neki elege van, nem akarja tovább csinálni, akkor azt mondtam neki, rendben, kapsz két hetet, gondold át, mit szeretnél – annyi short trackes van, hogy nem dől össze a világ, ha valaki kiesik. Magyarországon viszont ezt nem tehettem meg, hiszen, ha a két legjobb közül valaki feladja, akkor ki marad? Kezelni kellett a fentebb már említett pánikot is, ami a komolyabb eredmények útjában állt. Azt mondtam a fontos verseny előtt: ne törődjenek azzal, hogy mondjuk, milyen a jég, ha nekünk rossz, akkor nekik is, hiszen mindenki ugyanazon a jégen korcsolyázik. Rengeteget beszéltünk erről.

– Pjongcsangban nemcsak azt láthattuk, hogy nagyon gyorsak a korcsolyázóink, de azt is, különösen a férfi váltó döntőjében, hogy pontosan tudják, mikor mi fog történni a jégen. Ki dolgozza, dolgozta ki a taktikát?

– A felkészülés programjáért, beleértve a taktikát is, én vagyok a felelős. De segítségemre van egy edzői stáb, amelyet Bánhidi Ákos irányít, és ő felel a fizikai felkészítésért is. A taktika kidolgozása viszont az én dolgom. Ismerem a korcsolyázóink erősségeit és gyengéit, és az ellenfelek képességeivel is tisztában vagyok. A futam előtt átbeszéljük, hogy, melyik ellenfél hol lassabb, mikor kell megelőzni. Részletekbe nem mennék bele, legyen ez továbbra is a mi titkunk.! De ott volt például a 2017-es világbajnokság 500 méteres B-döntője, ahol Viktor An és három magyar versenyző, Knoch Viktor, Shaolin és Shaoang volt a mezőnyben. Azt kértem Shaoangtól, hogy rajtnál előzze meg Viktor Ant, álljon az élre, de ne menjen gyorsan, hogy Knoch Viktor, aki harmadik volt meg tudja őket előzni, amivel be is biztosítottuk az első két helyet. Ehhez persze az is kell, hogy a fiúk jól ismerjék egymást, és tudjanak egy csapatként összedolgozni az egyéni számokban is.

– Az elmúlt évek sikerei után hogy látja a magyar short track jövőjét?

– Nem lesz könnyű. Továbbra is nagyon kevés korcsolyázó van, nagyon szűk a válogatott keret. Ha az idősebb korcsolyázók visszavonulnak, feltétlen vérfrissítésre lesz szükség az új olimpiai ciklusban, de a mostani válogatottak és a juniorok között egyelőre hatalmas a különbség. Ahhoz, hogy a következő olimpián is ilyen jól szerepeljünk, két-két fiatal korcsolyázót kellene beépíteni mindkét csapatba, amire csupán három évünk van. Ez nagyon nehéz feladat lesz.

Az Origo teljes cikke ITT érhető el.

Forrás: Origo.hu, kép: MTI

Ezt olvastad már?