Keresés

Az MTK első nyári edzőhelye: Tattersal (Ügető)

Publikálva: 2020.06.28 Frissítve: 2020.06.28 MTK Budapest

MTK legendárium | 24. rész. Szekrényessy Attila rovata.

Az 1888/89-es kellemes Abbázia kávéházbeli tél lassú, óvatlan léptekkel araszolt előre. Szekrényessy törzsasztala mellett a cikóriaszagú kávécsarnok jól fűtött termében mind több szót kellett ejteni a közelgő tavaszról. Ugyan töretlen lelkesedéssel folyt a tornatrenírozás a primitív kis Fodor-féle udvari szobácskában, s a Városerdő felől érkező, jéggel rakott cukrászszekerek még tucatszám zörögtek az Andrássy úton, de lélekben a fiatal atléták már mind a kikeletre vártak. Ekkor azonban még csak Szekrényessy Kálmán bölcs előrelátása tudta, hogy a tavasz hol éri majd ifjú atlétáit…

Ott, ahol a szamárkórós rákosi rétek egészen a Keleti pályaudvar frissen emelt palotacsarnokáig kúsztak, s ahol hirtelen jött őszön kóróvá lett a laboda, ott terült el a Tattersall…

Ott, ahol a fagyos külvárosi szelek hótorlaszokat emeltek, s süvítő énekükkel csak a mozdonyok gőzsípja kelhetett birokra, ott terült el a Tattersall…

Ott, ahol harsány tavaszon a friss réteknek egyszerre volt kakukkfű és lótrágya szaga, s a város felől futó csupasz földutak mellé akácok szegődtek, ott terült el a Tattersall…

Ott, ahol fülleteg nyári nappalokon izzadó homlokú hajcsárok terelték eladó lovaikat, s a Kerepesi temető felől kankalin és rezedaillatot hordott a szél, ott terült el a Tattersall…

Mint a szolgálatra készülő Mózesnek a Horeb, olyan volt az induló MTK-nak a Tattersall. Ez volt a klub első szabadtéri edzőterülete, megannyi hősi küzdelem és babér helyszíne…

Szekrényessy gondos apaként vezette fiait a fiatal Ügetőpálya hímes füvére. Megtehette, hisz az ország egyik legnagyobb lóversenyszakértője volt. 
Már atyjának sokat köszönhetett a fővárosi lósport, mikor Széchenyi tanítványaként a szabadságharc után Szekrényessy József saját költségén rendbe hozatta a régi lóversenyteret, és újra felvirágoztatta a lóversenysportot. Egyik nagybátyja (Szekrényessy Endre, Pest főkapitányaként alapítója volt a Nemzeti Díjnak, míg másik nagybátyja (Szekrényessy Dániel) pedig évek során át volt titkára a Pesti Lovaregyletnek és szerkesztője ez utóbbi hivatalos közlönyének a Gyepkönyvnek.

Szekrényessy a Tattersall használatának engedélyét könnyedén szerezhette be rokonától, a létesítmény építését eszközlő Eszterházy Miklóstól. 

1889 madárdalos tavaszán vette kezdetét az MTK tattersalli tréningsorozata, mely ezt követően 1912-ig megszakítás nélkül tartott.

Egészséges becsvágy, önfegyelem, kitartás és bizonyítási vágy sarkallta az ismeretlen klub, nevenincs sportolóit. A Tattersall nevelt bajnokot a klub atlétáiból, s a kicsiny egyesület lelkes sportolói csábították ki Budapest közönségét a lóversenytér, köztemető, szeméttelep és ruggyantagyár egyébként nem épp romantikus környezetébe:

„A Tattersallt főként a kezdő éveit élő Magyar Testgyakorlók Köre használta tréninghelyül. Itt volt a sport tavasz-ébredése. Százával lepték el, többnyire a deáksághoz tartozó fiúk a Tattersallt, s nem volt olyan tréningnap amelyről elmaradtak volna, és amelyen a bámészkodók létszáma ne gyarapodott volna. Ki tudja, az első sportrajongó gyerekek közül hányan szereztek ismert nevet a későbbi idők sportmozgalmában.”

Az Ügetőpálya alig volt túl ötödik születésnapján, amikor a Magyar Testgyakorlók Köre sportolói felfedezték a területet. A város fiatalsága csak a büszke kék-sárgákról, azaz a MAC arisztokratikusan magabiztos atléta félisteneiről beszélt, az ő neveiket lehetett hallani a Múzeumkertben, s minden nyilvános helyen, hol az ifjúság megfordult. A MAC atlétáinak tekintélye nyomasztóan ült ellenfeleiken, magabiztos fellépésük, klubjuk lezser fölénye, mind erre predesztinálta tagjait. A különbség tapintható volt, mint Molnár ifjú hőseinél a vörös inges kontra Pál utcai küzdelemben.

A büszke MAC tréninghely az Orczy kert ősfái és elegáns tava körzetében terült el, mint Ács Feri Fűvészkertje, míg az ócska kis „grund” mintájára a lótrágyaszagú Tattersall csupán a proletár városszélen szerénykedett… 

A város felől futó poros út egészen a főkapuig vezetett, ezt használták a kerékpárosok és atléták, kik egy-egy tréningre csoportba verődve, gyalogosan érkeztek a város irányából. Versenynapokon különféle színű versenydresszeket vettek magukra, melyeket a vállaikról dúsan lelógó szalagok cicomáztak (az MTK-s Sachs Lipót közismert volt fekete szalagokkal díszített fekete dresszéről).

Hosszú harisnyát és ugyancsak hosszú futónadrágot viseltek, mely alig engedte láttatni a térdüket. Ehhez járult a könyökig érő ingujj és a simatalpú futócipő.

A Tattersall, azaz az Első Magyar Ügető Versenypálya 1883. május 17-én nyílt meg, mintegy százötvenezer forint költségráfordítással – stílusosan – a lóvásártér területén.  Csütörtökönként még a megmaradt lóvásártéren rendszeresen árultak hátas és igavonó lovakat, melynek területe ebből adódóan tele volt szórva fakarámokkal, melyek mindegyikében lókikötés céljait szolgáló otromba vaskarikák éktelenkedtek.

A kereskedők nagy bánatára – az Ügető létesülése óta – a temető fala melletti sorompó elhagyása után, (a Tattersallal párhuzamosan haladva) eladónak és vevőnek egyaránt hosszú kerülő utat kellett megtenniük, míg a vásártérre értek.

A hatalmas területnek csupán a Tattersall előtti szakasza volt durva léckerítéssel eltakarva, melynek tenyérnyi résein át azonban az utcasuhancok szabad szemlélői lehettek a versenyeknek.

A főkapun belépve a bal oldali istálló mellett lehetett hepehupás, homokos úton a pályára jutni. A sárgára meszelt istállóépületeken kívül legmarkánsabb látványt az ezer férőhelyes, „csinos svájczi stílben” ácsolt tribün képezte.

A 750 méter kerületű sportlétesítmény komoly, mintegy húsz méter széles futópályával rendelkezett. Ha figyelembe vesszük, hogy az MTK atléták által használt futópálya felülete tizenöt centiméter vastagságú cementvízzel kevert kőszénporral lett borítva, mely kellően tömör és rugalmas felületet biztosított, megállapíthatjuk, hogy a kor viszonyaihoz mérten ideális terep állt a sportolók rendelkezésére.

E húsz méter széles ügetőpályát az atléták mindennapi használataik során bölcs előrelátással két részre osztották. A belső, azaz valamivel kisebb kör a futóké, míg a külső a kerékpárosoké lett, a füves térség pedig atlétikai szabadgyakorlatok céljaira hívogatta a versenyzőket.

A magyar sport számára a Tattersallt az MTK fedezte fel és csábította ki a többi klub atlétáit. A versenyekről jó előre a hírlapok hasábjain tájékoztatták a közvéleményt, mintegy beharangozva a soron következő versenyeket:

„A Magyar Testgyakorlók Körének szeptember 22-én lesz a Tatterszalban az őszi pályaversenye, amelynek az idén is nagyon érdekes a programja. A sportkörök máris nagy érdeklődést tanúsítanak az érdekes mérkőzés iránt. Nevezni szeptember 14-én este 9 óráig lehet.”

Az ős MTK-s sportolók tehát ilyen korszerűnek is nevezhető körülmények között kezdték meg edzéseiket és indultak meg a siker rögös, de mind magasabbra jutó útjain. Tisztelet és hála az elődöknek!

MTK Hírlevél

Ne maradjon le egy eseményről sem!
Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Csatlakozz RSS csatornáinkhoz és értesülj azonnal a legújabb hírekről, érdekességekről egy gombnyomásra!