Atlétika
Krizsán Xénia
A lelkierő diadala – az elfelejtett MTK-s hős Szénási Imre (1932-1994) III. rész
MTK legendárium | 12. rész
Szénási éppen, hogy megtanult úszni, mikor „Sztálin szellemében hajtja végre” kiemelkedő távúszását a megszálló szovjet hadsereg kapitánya, Fajzulin Iszkander.
A serdülő Szénási Imre is ott tolong a Vörös Hadsereg és a Kommunista Párt által ügyes propaganda révén jó előre beharangozott eseményen, az Országház dunaparti oldalánál.
Mi tagadás, a katonaorvos bravúrja jelentősen hatott az életcélját kereső, minden nagy teljesítményért lelkesedni tudó fiúra. De ki is volt tulajdonképpen a hírlapi beszámolók vörös sztárja?
Ellenségként érkezett, ehhez semmi kétség nem fér, legnagyobb folyónkban végrehajtott úszóbravúrja mégis említést érdemel, főként, ha számba vesszük, hogy Szénási mellett a másik – ugyancsak elfelejtett MTK-s – világklasszis, Páhok István pályájára is döntő befolyással lett. (Páhokkal az MTK legendárium későbbi cikkeiben ismerkedhetünk meg).
dr. Iszkander Fajzulin (1911-?) szibériai tatár származású sportember volt, ki tizenkilenc esztendős kora óta (1930) hajtott végre különféle úszóbravúrokat, úgymint a Kaszpi-tengerben egyhuzamban 50 km-t teljesítve (17:57,49), a Fekete-tengerben 35 kilométert téve meg (13:18), de ő volt a Szovjet-Oroszországi Búvárúszás bajnoka is, 90,1 méteres távolságot úszva 1 perc 37,8 másodperces eredménnyel. Az orvosi egyetem mellett elvégezte a moszkvai Sport Főiskolát, hol sportmesteri diplomát szerzett. Működött sportújságíróként és szakíróként. Könyve jelent meg a hosszútávúszás elméletéről. 1930-1945 között tíz jelentős távúszását tartották számon.
Iszkander első magyarországi távúszására ugyancsak a Dunán került sor 1955. július 22-én, mikor 50 kilométert teljesített Esztergom és Alsógöd között 8:05-ös idő alatt.
Ezt követően – nem egész három hét elteltével – állt rajthoz Dunaradványban, hogy 100 kilométert megtéve az Országháznál lépjen partra.
A szovjet katonai delegáció, valamint néhány hűséges magyarországi elvtárs (mint a hírhedt Sziklai Sándor) és a sajtó meghívott képviselői, már előző napon leérkeztek a helyszínre, ahol, mint kiderül, meleg elvtársi légkörben mulatták az időt:
„A kíséret orosz és magyar tagjai nagyszerűen összebarátkoztak, az orosz és magyar népdalok váltogatják egymást, sőt az alezredes kaukázusi néptáncot is bemutat.”
A vodka alapozta jókedv hajnal felé emelkedni kezdett – az úszó természetesen korán lefeküdt.
„Sziklai Sándor, aki a zsűriben a tolmács szerepét tölti be, rögtönzött beszédet mondott, melyben az orosz-magyar sportbarátságot éltette, mint ami hivatva van a két nép közötti jó viszony kiépítésére.” Eme bizonyos „jó viszony” tette tönkre az ország prosperáló gazdaságát, és az értékek helyett teremtett zűrzavart, elkeseredést, nemzeti célok helyett szolgalelkű internacionalizmust…
A megszálló szovjet hadsereg előtti elvtelen megalkuvásra utal a korszak egyik árulkodó újságcikke, mely kellőképpen alátámasztja a fent vázoltakat:
„Minden alkalmat megragadunk, hogy minél többet tanuljunk példaképeinktől a szocialista szovjet sportemberektől.”
Fajzulin az éjszakai duhaj tivornya ellenére is meglehetősen pihenten ébredt. Saját készítésű zsírral kente be testét, melyből azonban nagy bánatára hiányzott a fókazsír.
Reggel 5 óra 31 perckor kissé teátrális módon jelentette be a sajtó képviselőinek, miszerint egy éjszakai rádiójelentés alapján tudja, hogy Japán kapitulált, így úszását „az emberiség békéjének ajánlja”. E „nemes gesztus”-t követően dördült el az éjszakai „testvéri” kapcsolatépítéstől bódult fejű Rozsgyetvenszky vezérőrnagy rajtpisztolya.
Az úszó szép fejessel indult neki a távnak, melyen motoros csónak kísérte. A vízi jármű, minden eshetőségre készen „gyönyörű” mozgalmi szövegekkel és Sztálin képpel lett feldíszítve: „A kísérő csónak elejére egy nagy Sztálin képet szerelnek fel, mert a szovjet ember ezzel is jelképezi, hogy minden nagyobb vállalkozását a szovjet nép nagy vezérének szellemében hajtja végre. A kísérő hajó oldalán a következő feliratok vannak: „Éljen a győzelem! Éljen a Szovjetunió sportolóinak legjobb barátja, Sztálin marsall!” (Folytatjuk)
