Keresés

„Nem volt véletlen a sok gyakorlás” (LAPSZEMLE)

Publikálva: 2019.11.04 Frissítve: 2019.11.03 Sakk

Az MTK Budapest színeiben olimpiai bajnok Polgár Zsuzsa az Indexnek nyilatkozott pályafutásáról.

Önt mi fogta meg egy átlagos esős csütörtökön a sakkozásban? Csillapíthatatlan tudásvággyal ébredt pénteken? Kedvét lelte az ismétlésben?

A gyönyörű kombinációk megfogtak. Az eredményesség sokkal később fogott meg. Folyamatosan gyakoroltunk, hiszen anélkül a tudás nem az igazi. A játék kiismerhetetlensége, rejtélye is tagadhatatlanul tetszett. Most már tudjuk, hogy 7 bábuig tévedhetetlenek a gépek. Amikor már csak 2 király és öt figura van a táblán, onnantól kezdve olyan a parti, mint egy szótár. Na de addig? Ha már nyolc bábu van a táblán, már a komputer sem képes megfejteni százszázalékos biztonsággal az állásokat. Pedig már természetes, hogy a komputer eredményesebb az embernél.

Szokott gépek ellen játszani?

Nem. Az emberiség a versengést elveszítette, ezt tudomásul kell venni. Elég csak a Deep Blue-ra gondolni, amikor a világ akkori legjobb játékosa, Kaszparov sem tudott nyerni ellene 1997-ben. A kocsikkal sem versenyzünk. Ember a gép ellen érdekes volt korábban, néhány ilyen versenyen részt vettem a 80-as években, de hol van az már. Akkoriban még Kaszparov azt mondta, nevetségesen alacsony szinten vannak a gépek, sohase fogja megverni az embert. Pár évvel később módosította az álláspontját, hogy az ő élete alatt nem verik meg. Aztán gyorsan eljött az a pillanat is, hogy ő vesztesen állt fel egy partiból.

Milyen volt az belülről, amikor 11 éves lányok közé ült 4 évesen? Nem izgult? 10-ből 10 pontot ért el a Budapest-bajnokságon.

Olyan kicsi voltam, hogy nem izgultam. Van annak előnye, hogy még nincs teljesen tudatában a világnak. Ahogy idősödtem, és persze jólesett, amikor megdicsértek. Szemben azzal, ha veszítettem, mert akkor nem kaptam elismeréseket. Egy játék volt ez nekem.

Milyen volt az, amikor egy gyerek ráébred a saját erejére? Amikor például 12 évesen már a 16 éves fiúk között nyert világbajnokságot.

Természetesnek tűnt még az is. A valós erőmre csak később jöttem rá. Hogy nem volt véletlen az a sok gyakorlás.

Melyik korszakból származik a mondás, hogy olyan férfi nagymestert még nem vertem meg, aki ne lett volna beteg?

1985-ben mondhattam ezt Amerikában. Akkor már 15 évesen vezettem a világranglistát a nőknél. Olyan hangulatban élt akkor a világ, hogy csak néztek rám: ez meg ki? Szinte cirkuszi látványosság voltam. Hogy egy lány versenyre kelhet meglett férfiakkal, szentségtörésnek számított. Kifigurázták az általam legyőzötteket a férfitársaik, szégyenérzetük támadt miattam. Mondogatták egymás közt, te még egy nőt sem tudtál megverni! Jó néhány nagymestert is megvertem akkor egymás után. Az egyik rám borította a figurákat, mert nem akart hinni a szemének. A másiknak a foga fájt, a harmadik rosszul aludt, a negyedik lázas volt. Megértettem őket, mert nagy nyomás volt rajtuk, bar rajtam is volt teher a női nemet képviselvén. Furcsa helyzet volt, büszke vagyok rá, hogy hozzászoktattam a férfiakat, egyben a világot, hogy a nők egyenrangúak lehetnek velük. Minden kivételezés nélkül, elsőként eljutottam a férfi nagymesteri címig, most már szerencsére többen vannak, akik ezt a bravúrt elérték.

Az interjú teljes egészében ITT érhető el.

Forrás: index.hu

MTK Hírlevél

Ne maradjon le egy eseményről sem!
Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Csatlakozz RSS csatornáinkhoz és értesülj azonnal a legújabb hírekről, érdekességekről egy gombnyomásra!