Hírességek csarnoka

(1911. március 23. - 1988. január 11.) 18 éves korától a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club vívója, majd 1933-tól az Újpesti Torna Egylet sportolója volt. 1936-ban a Magyar Atlétikai Club-ba igazolt, 1945-től a Budapesti Vasas, 1954-től a Budapesti Vörös Meteor vívója.

Érdekes, hogy 1937-től – húsz éven át – mindhárom fegyvernemben (kard, tőr, párbajtőr) szerepelt a magyar válogatottban, és 11 magyar bajnoki címet szerzett – mindig csapatban.

Indult az 1948-as és az 1952-es olimpián.

Londonban, csapatban ötödik helyet szerzett tőrben, olyan társakkal, mint Bay Béla, Dunay Pál, Gerevich Aladár, Hátszegi József és Maszlay Lajos.

Helsinkiben a tőrcsapat dobogóra állhatott. Harmadik helyre küzdötte fel magát a Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Maszlay Lajos, Palócz Endre, Sákovics József, Tilli Endre összetételű együttes.

Kardvívásban két világbajnoki címet szerzett csapatban: 1951-ben Stockholmban (Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kovács Pál, Palócz Endre, Pesthy Károly, Rajcsányi László) és 1955-ben Rómában (Gerevich Aladár, Hámori Jenő, Kárpáti Rudolf, Keresztes Attila, Kovács Pál, Palócz Endre) állhattak a dobogó legfelső fokára.

Palócz Endre az 1956-os ötkarikás játékokon már nem vett részt, 1957-ben abbahagyta a versenyszerű sportolást, és edzőnek állt. Komoly szerepe volt abban, hogy a kubai kardvívás elindult felfelé.

Később a Budapesti Vörös Meteor, majd az MTK-VM kardszakosztályát segítette edzőként. Legendás alakja volt a vívóteremnek, hiszen nem kizárólag a fegyverhasználat alapjaira, hanem emberségre, sportszerűségre nevelte tanítványait.