Taekwondo
Salim Sharif
Torghelle Sanyi elmondta, melyik csapattársa hasonlít rá.
Torghelle Sándor a 24.-hu-nak adott nyilatkozatában beszélt az NB II-ről, csapattársairól, valamint külföldi karrieréről.
– A meccsek színvonalát, az ellenfeleket, a hangulatot nézve milyen az NB II? Jobb vagy rosszabb annál, amire számított?
– Nagyjából azt kaptam, amit vártam, nem mindegyik csapat erőlteti a játszós focit, ők inkább a keménységgel vagy lelkesedéssel tudnak eredményes lenni. Ezt én is tapasztalom a saját bőrömön, többször is elkövetnek ellenem olyan szabálytalanságot, ami az NB I-ben azért nem fordult elő.
– Amikor az előző NB I-es idény végén eldőlt, hogy az MTK Budapest búcsúzik, fel sem merült önben, hogy nem tart a csapattal a másodosztályba, hanem máshol folytatja?
– Elgondolkodtam rajta, mert nem tudtam, mennyire támaszkodik majd rám az edző és a vezetőség az NB II-ben. Aztán amikor leültünk, biztosítottak arról, hogy a továbbiakban is számítanak rám, és onnantól kezdve, hogy ezt kijelentették, számomra ez a téma el is dőlt.
– Húsz forduló alatt, vagyis nagyjából féltávnál tíz gólt szerzett, a legutóbbit épp vasárnap, a Csákvár ellen. Holtversenyben csapattársával, Lencse Lászlóval harmadik a góllövőlistán. Mivel közismert a maximalizmusa, így adódik a kérdés: ezzel mennyire elégedett?
– Számokban nem vártam többet, nem állítottam fel magamnak konkrét célokat, hogy hány gólt szeretnék. Jobb lett volna, ha egyet-kettőt még sikerül mellé rakni, főleg az bosszant, hogy két tizenegyeshez álltam oda, és mind a kettőt kihagytam.
– Az MTK Budapestnél látott olyan fiatalt, aki hasonló mentalitású, aki edzésen a cicázásnál akár önnek is keményen odacsúszik, hogy megszerezze a labdát?
– Schäfer András ilyen, megvan benne is az az egészséges bolondság, hogy nem érdekli, ki áll vele szemben, akkor is belemegy a párharcba, nem fél senkitől. Nem mérlegel, hanem felvállalja a kemény játékot. Más poszton játszik, mert ő középpályás, de a stílusa nagyon hasonló.
Az interjú teljes egészében ITT olvasható.