Atlétika
Krizsán Xénia
Ismerjék meg női kézilabdacsapatunk új jobbátlövőjét, Szekerczés Lucát!
– Talán kevesebben tudják, de neked korábbról is van már MTK-s kötődésed. Mit lehet tudni erről?
– Igen, a nővérem, Réka a klub jogásza, és úgy alakult, hogy épp ő írta a szerződésemet. De amúgy nem miatta választottam a klubot.
– Ugorjunk vissza picit az időben! Hogyan találtál rá a kézilabdára? Esetleg a kézilabda talált rád?
– Bonyhádon születtem, a szüleim tanárok, tömegsportrendezvényeket szerveztek, ott kerültem kapcsolatba a labdával. A nővérem ekkor már Szekszárdon kézilabdázott, idővel követtem én is, és itt kezdett komolyabbá válni a dolog.
– Szekszárd után két évet játszottál az FTC-ben, ezt követte egy év kölcsönben a Siófoknál, majd még egy szezon zöld-fehérben, onnan irány Metzingen, és végül Dunaújváros. Ebből a listából kicsit kilóg a németországi kaland. Mi volt a kint töltött év legnagyobb tanulsága számodra?
– Más ország, más nyelv, más kultúra, szinte mindent egyedül kellett magamnak megoldanom. Igaz, az edzőm Konkoly Csaba volt, és a vezetőségben is voltak magyarok, de így is elég nehéz volt. Ott a legtöbben például dolgoznak a sport mellett, így általában este negyed kilenckor kezdődtek az edzések.
– Mi volt az eddigi pályafutásod legkedvesebb emléke?
– A Siófokon töltött szezont mindenképpen kiemelném: nagyon jó volt a közösség és sikeresek is voltunk. A Fradis évekre is jó szívvel emlékszem vissza, igaz, a bajnoki címről rendre lecsúsztunk, de rengeteg barátot szereztem. Az utánpótlás-válogatottal elért junior Európa-bajnoki ezüstérem is nagyon kedves emlék.
– Hogyan jellemeznéd magad: mik az erősségeid a pályán, és mik a fejlesztendő területeid?
– Mindenképpen a lábmunkámat kell gyorsítani, illetve a cselezés terén szeretnék fejlődni. Kintről viszont jól lövök, a lövőerőm talán a legnagyobb fegyverem, és a heteseket is egész biztos kézzel dobom.
– Milyen egyéni célkitűzéseket fogalmaztál meg a következő szezonra?
– Mindenképpen meghatározó játékos szeretnék lenni a csapatban, húzóember, és bízom benne, hogy legalább olyan jól szerepelünk majd, mint az idén tették a lányok.
– Mit csinálsz, amikor épp nem kézilabdázol?
– Be kell valljam, a karantén alatt Netflix-függő lettem… A viccet félretéve: szeretek kreatívkodni, színezni, festeni, ilyesmi.