„A világ egyik legjobb dolga MTK-snak lenni” – Deutsch Tamás

November 16-án ünnepli 135. születésnapját a Magyar Testgyakorlók Köre, az MTK, amelynek alkalmából a klub elnökét kértük ünnepi beszélgetésre. A 2-0-ás hazai győzelemmel zárult MTK Budapest–ZTE labdarúgó-mérkőzés előtt ültünk le dr. Deutsch Tamással.

– Ha mérleget kellene vonni a klub első 135 évéről, akkor mi az, ami először eszedbe jut?

– Az, hogy a világ egyik legjobb dolga MTK-snak lenni, kebeldagasztó érzés a kék-fehér családunkhoz tartozni. Rögtön a második gondolatom, hogy a közösen elvégzett munka milyen fantasztikus magasságokba emelte  klubunkat, a kék-fehérek legjobb sportolóit, a klub közösségét a magunk mögött hagyott sok-sok évtizedben. A Magyar Testgyakorlók Köre 1888. november 16-án alakult meg, ma pedig egy évszázadokon átívelő történettel, irigylésre méltó sikerekkel, csodálatos eredményekkel és nagyszerű győzelmekkel rendelkező tekintélyes fővárosi nagyegyesület vagyunk. A balsors, a történelem viharai elképesztően megtépázták az MTK-t. A 19. század végétől a 20. század végéig terjedő bő száz esztendő magyar történelmi tragédiái sajnos az egész magyar sportot érintették, de nemzeti kataklizmáink sorában a holokauszt, a vészkorszak példátlan csapást jelentett az egész országra, a magyarországi zsidó közösségre és a magyarországi zsidó közösséghez tartozó, döntő részben a zsidó közösség tagjaiból verbuválódó MTK-ra. Nagyszerű sportolóink, számtalan edzőnk lett a holokauszt áldozata, megszámlálhatatlan szurkolónk veszett oda, és az idők végezetéig bizonyosan a legnagyobbnak számító elnökünk, Brüll Alfréd is a vészkorszak áldozata lett.

– Az MTK-ra gondolva harmadikként pedig a túlzás nélkül aranykorszaknak nevezhető kék-fehér időszakok és sikerek is azonnal az ember eszébe jutnak. Az MTK történetében az első ilyen korszak, az 1910-es, 20-as években kezdődik és a vészkorszakig tart. Majd a második világháborút követő időszakban az egész magyar sport izmosodása lehetőséget teremtett az MTK számára is a fejlődésre, még akkor is, ha ez egy rettenetes politikai diktatúra időszaka volt. Majd a harmadik nagy aranykorszakunk, Fekete János elnök úr időszakának évei köszöntenek az MTK-ra.

– Ne tűnjön nagyképűségnek – ez véletlenül sem az elnökről, még csak nem is a klub vezetőiről szól, hanem a klub egészéről –, de azt gondolom, hogy azon az úton járunk, hogy talán sok évtized múlva, amikor majd visszatekintenek erre az időszakra – a 21. század második, harmadik, talán negyedik évtizedére is –, akkor az MTK szerelmesei, az MTK tisztelői, az MTK felé érdeklődéssel fordulók, a magyar sportról átlagos tájékozottsággal bírók is azt mondják majd hogy igen, ott megint egy nagy korszak jött az MTK életében. Szerintem efelé haladunk, és bizony ez különösen jó érzéssel tölti el az embert a születésnap kapcsán. 
Egy szó mint száz, egészen fantasztikus ehhez a klubhoz, ehhez a csapathoz, ehhez a közösséghez tartozni. Érezzük, hogy van közünk egymáshoz, hogy mi, MTK-sok összetartozunk. Összetartozunk azokkal az MTK-sokkal is, akik a 19. század végén megalapították ezt a klubot, akik akkor kék-fehér sportolók, edzők, pályamunkások, szurkolók, vezetők voltak. Van közünk a 20. század első évtizedeiben a magyar sportnak olimpiai bajnokokat adó nagyegyesületté váló MTK-hoz. Van közük ahhoz az MTK-hoz, amely először tudott szinte csodát tenni a magyar labdarúgásban: tíz egymást követő idényben bajnoki címet szerezni. Részese volt ez a klub annak, amikor az 1920-as években elsőként a kontinentális Európában, a magyar futballban professzionális klubok játszottak, és az MTK is létrehozta a maga profi csapatát, a Hungária FC-t.

– A régmúltról már beszéltél, de szóljunk arról az időszakról is, amióta elnöke vagy a klubnak.

– Életem egyik legnagyobb szerencséjének, legkitüntetőbb és egyben legtöbb örömet jelentő feladatának tartom, hogy annak a klubnak lehetek az elnöke, amelynek négy-öt esztendős korom óta vagyok a lelkes szurkolója. Először futballmérkőzésekre, majd mindenféle más sportágak eseményeire is jártam rendszeresen az MTK sportolóit bíztatni. És ez a szerelem bizony már több mint 50 esztendeje tart. Te jó ég! Több mint fél évszázada. Remélem leszek olyan szerencsés, hogy még egy másik fél évszázadon át is szurkolhatok a klubunknak.
A Lágymányosi lakótelep harmadik emeleti panellakásában felnővő, lakótelepi általános iskolába járó gyerekként álmomban sem jutott eszembe, hogy egyszer érhet majd akkora megtiszteltetés, hogy az életem egyik legfontosabb közösségének, szeretett klubomnak, az MTK-nak lehetek az elnöke. És ez az édes felelősség mindennap eszembe jut, amikor kék-fehér sikerekről olvasok, amikor az MTK emblémáját látom, vagy amikor idejövök az irodámba, az Új Hidegkuti Nándor Stadionba. Ne vegye kérem senki üres frázisnak, de az MTK elnökének a klub gyarapítására, további megerősítésére alkalmat kínáló minden lehetőséggel bizony jól kell sáfárkodnia. Ezért nem csupán minden tőlem telhetőt, hanem annak legalább a két- háromszorosát kell megtennem, hogy olyan nagy, olyan erős és olyan sikeres legyen az MTK, mint amilyen még soha nem volt. Nem állítom, hogy már elértük volna ezt a célt, de abban egészen biztos vagyok, hogy jó úton haladunk.

– Beszélnünk kell azokról is, akik már nem lehetnek velünk, akiket sajnos elvesztettünk a kék-fehér családunkból ebben az időszakban.

– Amikor az MTK családhoz hosszú-hosszú éveken keresztül tartozó nagyszerű sporttársainkról, sportolókról, edzőkről, szurkolókról vagy sportvezetőkről van szó, akik már nem lehetnek köztünk, akkor tényleg azt érezzük, hogy lélekben továbbra is velünk vannak. 
Fantasztikus volt például Tordasi Ildikóval beszélgetni. Mindig nagyon büszkén mondta, hogy persze számtalan vívó olimpiai bajnokunk van, de ő az első, aki MTK-sként, és nem egy jogelőd sportegyesület sportolójaként lett olimpiai bajnok. Érezte az ember azt a büszkeséget, hogy ő ilyen értelemben az első, talán a legigazibb MTK-s vívó olimpiai bajnok.
Valami egészen elképesztő élmény volt Wichmann Tamással is találkozni. Hőseposzba illő személyiség volt, pont olyan, mint amilyennek látszott. Nagy, erős, legyőzhetetlen, elképesztően jó humorú, életvidám ember, akit meggyötört, és végül sajnos legyőzött a betegsége, de még a betegsége éveiben sem hallottunk rossz szót tőle, mindig csak az érdekelte, hogy mi van az MTK-val, mi van a kajak-kenu telepen, és főleg mi van a kenusokkal. „Azért lássuk be, mennyivel egyszerűbb ülni a hajóban, mint térdelni” – ahogy gyakran mondta. Káprázatos az MTK nagyszerű labdarúgó bajnokaival, például Csikar bácsival sztorizgatni (Sándor Károly. – A szerk.) Nem állítom, hogy én vagyok az az MTK-s, aki életében a legtöbbet beszélgethetett vele, de abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy hosszú-hosszú órákat tölthettem náluk. Még imádott feleségét is kiküldte a könyvtárszobájából – mert az is volt neki –, és ott mesélt nekem. A lelkemre kötötte, hogy hogyan kell szeretni az MTK-t, hogyan kell törődni az MTK-val.

– Mit gondolsz, miben rejlik a jövőre nézve az MTK legnagyobb ereje?

– A legcsodálatosabb élmény a „törpéket”, a gyermekeket látni kék-fehérben sportolni, átélni a lelkesedésüket, látni az örömöt a szemükben, megtapasztalni a sikereiket. Az atléta, a focista, a vívó, vagy az RG-s palántákat, az evezősöket, a kajakosokat, a sakkozóinkat, a bridzsezőinket, és elnézést kérek a további több mint egy tucat sportágunktól. A 6, 7, 8, 9, 10, 11 esztendős, nagyon nagy reményekre jogosító, vagy már nagy reményekkel a sportolói pályafutásuk legelején tartó kiváló versenyzőinket, akik már most nagyon büszke MTK-sok, és amikor az első kék-fehér melegítőjüket megkapják, három napon keresztül még aludni is abban mennek, és úgy vigyáznak rá, mint a legszebb ünneplő ruhájukra.

– A születésnap alkalmából muszáj szólnom az egyik legkomolyabb vállalásunkról, a Brüll Alfréd Akadémia létrehozásáról is. A valaha volt legnagyobb elnökünk nevét viselő Akadémiánknak köszönhetően közel 15 egyéni sportágban a legtehetségesebb MTK-s sportolóknak világszínvonalú feltételek mellett nyílik lehetőségük a felnőtt sportolói pályafutásukra készülni. Azt is szeretnénk a Brüll Akadémiával bebizonyítani, hogy a klubhűség, a klubszeretet, a klubhoz való kötődés nem múlt időt, hanem jövő időt jelent, csupa nagybetűvel, hogy szívvel-lélekkel, szeretettel és imádattal is lehet kötődni egy sportegyesülethez. Az MTK-nak talán ez az egyik legnagyobb ereje, hogy itt a szív és az ész, az érzelem és az értelem egyszerre van jelen. Ezért is boldogság ennek a klubnak az elnökeként dolgozni. Hálásan köszönöm a lehetőséget.

Ezt olvastad már?